Erre tart a POSZT szakmaisága?

Erre tart a POSZT szakmaisága?

Néhány nap van még vissza a POSZT-ból. A versenyprogram átfogó értékelése és összegzése talán még mindig elhamarkodott lenne, egyéb benyomásokról azonban már kétségkívül érdemes írni.

A találkozót csütörtökön nyitotta meg Hoppál Péter, kultúráért felelős államtitkár, Halász Judit, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, Páva Zsolt, Pécs polgármestere, Magyar Attila, a POSZT ügyvezető igazgatója és Rázga Miklós, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója, majd Ráckevei Anna az MMA képviseletében bejelentette, hogy az MMA ezentúl kétszázötvenezer forinttal jutalmazza a szakmai zsűri által odaítélt díjakat. A látszólag örvendetes tény azonban sok szempontból kérdéses, s erősen megosztja a közvéleményt. Egyrészt, mert évek óta időről-időre felmerül a kérdés, hogy van-e szükség szakmai díjakra, tekintve, hogy a szakmai zsűri összeállítása és a díjak odaítélése évek óta heves vitákat szül, továbbá, mert nagyon is kérdéses, hogy a POSZT-nak feltétlenül versenyistállóként kell-e működnie; márpedig a pénzzel való díjazás óhatatlanul is e versenyt élezi ki még jobban. Másrészt, mert nagyon is problematikus, hogy a politikailag deklaráltan semlegesnek maradni kívánó POSZT egy olyan szervezeten keresztül kapja a támogatást a díjazásra, melytől a politikai semlegesség olyan távol áll, mint Makó Jeruzsálemtől. Ugyanez érvényes a Magyar Teátrumi Társaság által frissen alapított színházmarketing díjnak csúfolt, valójában azonban a jelentkezők által egymás között megszavazott bóvli-díjra is, melyet ugyancsak itt reklámoztak a POSZT keretei között.

Halász Judit a 2017-es POSZT megnyitóján. Fotó: Hegyi Júlia Lily

A tavalyihoz képest az idén olajazottabban folyik a szervezés, az előadások nagy része, a szakmai beszélgetések a Zsolnay Negyedből visszakerültek a belvárosba, a találkozó ismét kezd magára találni, írhatnánk, csakhogy… Az a folyamat, mely néhány éve elkezdődött, megállíthatatlanul folyik tovább, nevezetesen: a szakma és a szakmaiság egyre nagyobb mértékben szorul ki a találkozóról. Ez a találkozó gerincét jelentő versenyprogrammal és az aköré szerveződő egyéb programokkal kapcsolatban mutatkozik meg leginkább. Csak összehasonlításképpen: miközben olyan programok, mint a Nyílt Fórum felolvasószínházi előadásai és beszélgetései szakmailag is kiválóan működnek a Színházi Dramaturgok Céhe irányítása alatt, addig a versenyprogramnak és annak kísérő programjainak szakmailag mintha nem lenne gazdája.

Per pillanat úgy tűnik, hogy a POSZT körül bábáskodó számos tulajdonos, szervezet, testület és a vezetés között elveszik a versenyprogram tényleges felelőse. Ez annál is inkább problematikus, merthogy a fentiekben említett pénzbeli díjazással most még inkább megnövekedett a jelentősége. A Magyar Színházi Társaság és a Magyar Teátrumi Társaság szerepe kimerül annyiban, hogy kijelöli a versenyprogram két válogatóját és a szakmai zsűrit. (Az elmúlt évek vitáit és a POSZT zsákutcába kerülését tekintve azonban már ez is túlzás, valójában jobb lenne, ha teljes mértékben levennék a kezüket a versenyprogramról.) A mára tizenhat főre duzzasztott Szakmai Tanácsadó Testület szerepe az lenne/lett volna, hogy kidolgozza a POSZT versenyszabályzatát, azaz a POSZT versenyprogramjának válogatási körülményeit, rendszerét és szabályzatát. Mindezt egy év után hiába keressük, egyelőre nincs. Ami van, az mindössze a 2018-as versenyprogram válogatóinak és az ő segítőiknek a megnevezése, amiből nagyjából az derül ki, hogy egy év alatt a tizenhat fős testületnek gyakorlatilag nem sikerült új, működőképes, világos és átlátható versenyszabályzatot létrehozni. A helyzet pillanatnyilag maximálisan Stuber Andrea tapasztalatait látszik igazolni.

A továbbra sem megoldott válogatáson és az egyre problematikusabb zsűrizésen túl azonban számos további tennivaló lenne még a versenyprogrammal: ki gondoskodik arról, hogy a POSZT versenyprogramjait megfelelő körülmények között, megfelelő helyszíneken és kellő mennyiségben játsszák? Ki képviseli a versenyprogramot a találkozó alatt? Ki szervezi a szakmai beszélgetéseket és ki kéri fel azok hozzászólóit? Ki gondoskodik arról, hogy a válogatók beszámoljanak válogatási tapasztalataikról, ismertessék és indokolják(!) válogatásuk eredményét? Többek között ezek azok a kérdések, melyekből kifolyólag problémás, hogy a 2016-ban megválasztott vezetésnek nincs szakmai koncepciója és szakmai elkötelezettsége a POSZT-tal kapcsolatosan.

Az idei találkozón – a korábbi évek gyakorlatával ellentétben – minden versenyelőadás csak egyszer szerepel, ami azért is probléma, mert az előadások között több olyan is van (III. Richárd, Apátlanul (Platonov)), melyek olyan korlátozott számú befogadóképességgel rendelkeznek, hogy szinte még e mostanra végképp összezsugorodott szakmai közönség sem fér be rá.

Az előadáshoz kapcsolódó beszélgetésekkel kapcsolatban évek óta problematikus, hogy nincs igazán eldöntve, hogy ezeknek közönségbeszélgetéseknek vagy szakmai beszélgetéseknek kellene-e lenniük. Persze, lehet, hogy ez nem is olyan fontos, ha megfelelő hozzászólók vannak, akkor az ő személyük már garancia lehet egy jó beszélgetésre. Az idei POSZT-on elvileg minden előadáshoz két szakembert kérnek fel előzetesen hozzászólásra, egyet az adott előadás alkotói (illetve a színház), egyet pedig a POSZT vezetése. Gyakorlatilag azonban az tapasztalható, hogy a felkérések meglehetősen esetlegesek, véletlenszerűek és az utolsó pillanatban egyeztetettek. Mindezekből az következik, hogy akadt olyan beszélgetés, ahol a hozzászóló meglehetősen inkompetens volt az előadás tekintetében, vagy éppen nem volt ideje felkészülni, pl. nem ismerte az adott előadás drámai anyagát sem. S bár Lévai Balázsnak, a beszélgetések moderátorának sikerül remekül és rutinosan kitöltenie e hiátusokat, s jól irányzott kérdésekkel továbblendítenie a beszélgetéseket, a beszélgetések színvonala változó. Összességében tehát úgy tűnik, hogy annak ellenére, hogy e beszélgetéseket rendre nagyszámú közönség kíséri – idén is több alkalommal is előfordult, hogy nem fért be mindenki mindegyikre –, mégis a POSZT mostohagyermekei.

S legvégül: bár volt egy beszélgetés a válogatókkal, de ez – annak ellenére, hogy a versenyprogramról szinte mindenkinek van véleménye –, szinte totális érdektelenség mellett zajlott a negyedik napon. Nagyon fontos lenne tehát, hogy a POSZT vezetése ösztönözze a válogatókkal való beszélgetést, hogy erre a POSZT utolsó napjaiban (esetleg az utolsó napján) kerüljön sor, amikor már van miről beszélni, s olyan időpontban, amikor nem üti több más program.

Ez is tetszeni fog...