Már a hazai mozikban láthatjuk a nagyon várt Joker című filmet Joaquin Phoenix főszereplésével. Nem kell jósnak lenni ahhoz, jönnek majd a díjak. A Velencei Filmfesztiválon az Arany Oroszlánt már elvitte.
A Jokert az alkotók a képregény alapú mozikkal ellentétben önálló filmnek szánták. A műfaji megjelölése krimi-dráma, és a Jokerről elmondható, hogy megvalósításában, üzenetében, történetvezetésében, fényképezésben és a kimagasló főszereplői teljesítményével „művészfilmebb”, mint sok olyan film, amelyeket nem a plaza mozikban vetítenek.
A Joker hangulata sötét, és – bár képzelt helyszínen – Gotham City-ben játszódik, nagyon erős tükröt mutat a mai modern, fejlettnek mondott társadalomnak. Ezeket azért nem részletezem, mert akkor kénytelen lennék spoilerezni, amit pedig természetesen nem teszek meg. Nagy vonalakban: egoista felnőttek gyermeket megbetegítő viselkedése, elidegenedés, magány, közönyösség, anyagi szélsőségek, agresszió, politikai manipuláció. Nem vidám témák, de hát a Joker műfaja krimi-dráma.
A filmben nem láthatunk látványos akció jelenteket, sokkal inkább közeliket, párbeszédeket úgy, hogy szinte minden kockában jelen van Joaquin Phoenix, aki elképesztő színészi teljesítményt nyújt ebben a szerepében is. Bulvárhírekben olvasható volt, hogy Joaquin Phoenix a forgatás ideje alatt gyakran viselkedett öntörvényűen. Az ellenkezője lenne meglepő, mert Joaquin Phoenix akkor terhet vett magára a Joker megformálásával, hogy azt csak ő tudhatta – és senki más -, hogy hogyan kezelje azt lelkileg. Nem mellesleg csont soványra kellett fogynia a szerep kedvéért, ami önmagában sem lehetett egyszerű, mert ezt a testsúly szintet csak folyamatos éhezéssel lehetett tartani, miközben embert próbáló színészi teljesítményt kellett „leadnia”. Ahhoz sem kell nagy filmtudornak lenni, hogy a nagy filmdíjak férfi főszereplő kategóriájában minimum a jelöltek között lesz. Joaquin Phoenix kifejező játékával, a Joker figurát egyedivé tevő mozgáskultúrájával, egy-egy mozdulatával, tekintetével elementárisan hat.
Robert de Niro-t jó volt látni, fontos pillére a filmnek. Nagy pontossággal mutatja be a sztárolt televíziós showman típusát, akit csak a nézettség és a népszerűsége érdekel. Robert de Niro nem parodizál, hanem élethűen tárja elénk a figurát, mert bár típust mutat be, mégis egyedivé tudja tenni azt páratlan színészi képességeivel. A legjobb férfi mellékszereplő díj jelöléseknél találkozni fogunk Robert de Niro-val.
A Jokert Todd Philips rendezte, a forgatókönyvírásban társa volt Scott Silver. Todd Philips az egyik producere is a filmnek Bradley Cooperrel és Tillinger Koskoff-fal karöltve. Készültek a Batman sorozatban sokkal mozgalmasabb filmek, de a Joker minden másodperce leköti a nézőket. A sajtóbemutatón pisszenésem sem volt a vetítés alatt, és egy-egy lelket próbáló jelenetnél többen felsóhajtottak a nézőtéren. Az elsősorban Todd Philips-nek köszönhetően létrejött Joker számomra sokkal inkább európai szemléletű alkotás, mint sok amerikai képregényfilm. Úgy pontosítanék; ha nem tudnánk, hogy létezett egy Joker figura a Batman filmekben, akkor nem gondolnánk feltétlenül arra, hogy egy comics ihlette meg az alkotókat. A rendező elmondása szerint a Joker inspirációit az 1970-es filmek évek karaktereiből, Martin Scorsese munkásságából és a Batman: A gyilkos tréfa című képregényből merítette. Nem véletlen, hogy a film megtekintése közben fel-felsejlett bennem a Taxisofőr című Scorsese-klasszikus hangulata.
Jó film a Joker, mert tanúbizonyságot tesz amellett, hogy egy film lehet úgy fajsúlyos és komoly, hogy nem rétegfilmnek készült.
Értékelés: 9,5/10
IMDb: 9,4
Mafab: 9,5
2 thoughts on “Ez a kártyalap nyerő lehet az Oscaron – Joker a mozikban”