„Feminista vagyok” – Interjú a Tweentes énekes-gitárosával, Balázs Konráddal - Corn & Soda

„Feminista vagyok” – Interjú a Tweentes énekes-gitárosával, Balázs Konráddal

Április 2-án jelent meg a Tweentes legújabb dala, ami azokról az emberekről szól, akik a megfelelési kényszer helyett képesek csak a saját elvárásaikhoz alkalmazkodni és arra biztat, hogy úgy szeressük magunkat, ahogy vagyunk. A „Linda” címet viselő szám az első, amit a srácok kihoztak a harmadik nagylemezük óta – az együttes énekes-gitárosa, Balázs Konrád mesélt nekünk róla.

Corn & Soda: Mennyire éreztek ilyenkor nyomást amiatt, hogy mivel robbantok be újra?  Inkább kísérletező jellegű számokat készítetek egyfajta új kezdetként?

Balázs Konrád: Furcsa megfontolásokból már három albumot kiadtunk és mivel nem vagyunk világhírűek, ezekről körülbelül a dalok fele elsüllyedt az éterben. Ez egyébként nem baj, úgy vagyunk vele, hogy később is felfedezheti magának bárki. Azért, hogy ne felejtődjön el semmi, most inkább arra törekszünk, hogy kevesebb, de erősebb anyagokkal jöjjünk ki.

Corn & Soda: Ki inspirálta a dal Lindáját? Saját tapasztalatokból, vagy mások történeteiből lett összegyúrva?

Balázs Konrád: Linda képzelt lány, aki intuitív módon született meg, aztán társítottunk hozzá több valós személyiséget is. Belőlem véletlenül, hasra ütés-szerűen bukott ki a Linda szó, amikor elkezdtük játszogatni az ötletet, amit még egyébként az előző basszusgitárosunk, Nagy Zoli indított el.

Corn & Soda: Miért női karaktert választottatok fiúbandaként?

Balázs Konrád: Mivel már az első percben megszületett a csodálatos „ismerek egy lányt, úgy hívják, hogy Linda” sor, nem akartam visszafiúsítani. Akikre én gondolok, azok a független szellemiségű csajok, akikkel szimpatizálok az olyan döntéseik miatt, mint például, hogy nem az elvárásoknak megfelelően öltözködnek, gondolkodnak, viselkednek. Nem akarok itt nagy szavakkal dobálózni, de feminista vagyok, mindig is kedveltem az önmaguk mellett, és önmagukért kiálló lányokat.

Corn & Soda: A dalszöveget Kemény Gabriellával, a Zsebuniverzum szerzőjével együtt jegyzitek. Hogyan merült fel az együttműködés ötlete?

Balázs Konrád: Nem tartozik sem a legnagyobb erősségeim, sem a hobbijaim közé a szövegírás, abszolút zenecentrikus vagyok hallgatóként és dalszerzőként is. Próbálkoztam már korábban is együttműködni másokkal, de nem nagyon volt kémia egyik partnerrel sem – és mivel a jó szöveg tényleg fontos, kerestem azt az embert, aki hasonlóan gondolkodik a zenéről és egy-egy témáról, mint mi. Gabi is Linda, ezért – meg azért, mert beszéltünk már ilyesmiről korábban, csak csesztünk dalokat írni – jutott eszembe egyből, hogy őt kérjem fel.


Corn & Soda
: Könnyű volt számodra a dalszövegírás női ellenpólussal?

Balázs Konrád: Tök sima volt. Gabinak küldtem egy draftot pár meglévő sorral és dallamvezetéssel, erre ő küldött egy verziót, amit kis módosításokkal mi be is emeltünk véglegesként. Trú csapatmunka volt és már az hatalmas segítségnek számított, hogy Gabi nagyon jó gondolatokat pedzegetett meg benne: a „szabadabban vagy önmagad” sor engem egyből megindított.

Corn & Soda: Miért volt fontos számotokra, hogy beszéljetek erről a témáról?

Balázs Konrád: Számomra azért, mert megérdemlik a bátor és határozott lányok, hogy énekeljünk róluk egy dalt. Ez a hozzáállás persze nem csak hozzájuk társítható: én is Lindának tartom magam és ismerek magamon kívül is sokféle Lindát.

Corn & Soda: Ha már itt tartunk: Te hogy állsz az önelfogadás és a saját utad járásának kérdésével? Hogy érzed, sikerült meglépned?

Balázs Konrád: Fúha, nehéz kérdés. Röviden nyilván nem, de én biztos, hogy nem panaszkodhatok. Megy a mókuskerék, csavargat minket a kapitalizmus és a hétköznapi élet, de tudunk együtt jókat zenélni, amely hobbit komolyan is veszünk – ez tök jó. Akkor még jobb lesz, ha megtanulom végre beosztani az időmet. Zenekarilag én mindenképpen otthon érzem magam, olyan dalokat csinálunk, amikben őszintén hiszünk, és semmi nem tud jobban flowba keríteni annál, mint egy számot megírni és azt szeretett kis zenekarommal együtt játszani a teremben, vagy színpadon. Emberileg a húszas éveim közepén még van némi keresgélés, de az önelfogadás pipa, saját út járása alakul, úgyhogy tényleg minden f@%a.

Corn & Soda: Mennyire nehéz elkerülni, hogy meg akarjatok felelni a zeneipari elvárásoknak esetleg olyan áron is, hogy feladjátok azt, amit képviselni szeretnétek?

Balázs Konrád: Mivel a mi esetünkben egyikünk sem ebből él főállásban, olyan zenét csinálhatunk, amilyet csak akarunk. Ez nagy szabadság és jó érzés, de az ember nyilván szeretne híres is lenni – ezért nem is azt mondanám, hogy áldozatokat hoz, hanem inkább tudatos döntéseket. Ahogy érik, úgy billen az utóbbi javára a mérleg: nekünk is volt néhány olyan megmozdulásunk a korai években, ami nem volt annyira trú, de mostanában úgy érzem, sikerült levetkőznünk ezeket. Ez szép kis természetes folyamat, mármint azoknak, akik egy kicsit is szeretnek zenélni és vannak róla saját gondolataik is. Idővel egyre jobban kialakul a karaktered, stílusod és mivel szeretnéd, hogy minél többen hallják, amit játszol, promótálod magad a fentiek sajátosságainak és a felületek követelményeinek megfelelően. Valamivel ki kell tűnni a zajból és sokkal többet kell nem zenével foglalkozni a sikerért, mint magával a tevékenységgel. Ez tud rossz érzés lenni, de hát az élet melyik területén könnyű érvényesülni?

Corn & Soda: Így igaz! Na és mit lehet tudni az ősszel érkező kislemezetekről?

Balázs Konrád: Egyelőre ennyit. (mosolyog) Négy, vagy öt dal lesz rajta, abból már egyet a „Lindán” kívül fel is vettünk, ami szerintem a zenekar magasan legjobb száma eddig, úgyhogy én már nagyon izgatott vagyok. Mikivel (Prjevara Miklós, a zenekar gitáros-billentyűse – a szerk.) nagyon sok ötletünk van, azokat gyúrogatjuk mostanában, nyáron vesszük majd fel őket. 

Photo: Gabor Lenart – http://gaborlenart.com

Corn & Soda: Ahogy említetted is, új basszusgitárosotok van, mesélnél róla egy kicsit? Ha egy szóval kellene jellemezni, mit mondanál rá?

Balázs Konrád: Imádnivaló. Szuperül kijövünk egyébként, ismerjük egymást egy ideje, járt is velünk már koncertekre technikusként segíteni. Amikor Zolival elváltak az utak, ő volt az első gondolatunk: boldogan igent mondott, el is kezdtünk próbálni, aztán jött a korona. Most legalább alaposan kiismerjük egymás cset-kommunikációját a következő hónapokban és nem kell parázni azon, hogy bunkóság-e csak egy felfelé mutatott hüvelykujjal reagálni valamire. Amúgy szerintem kicsit az – mármint tudom, hogy ez sokaknak csak a nyugtázás jele, de számomra olyan üres, flegma érzetet kelt.

Corn & Soda: Hogyan éled meg a karantént zenészként? Inkább kreatív időszaknak, vagy alkotói válságnak érzed?

Balázs Konrád: Én abszolút társasági figura vagyok, így másfél hónap 80%-osan komolyan vett otthon maradás már kezd kicsit unalmas lenni, de legalább rávett arra, hogy idén még több növény kerüljön az erkélyre. Arra is rájöttem, hogy hétvégén lehet korán is kelni és délután 2-re eljutni addig az emelkedett érzésig, hogy ma már másnaposkodás helyett sok hasznosat csináltál. Az első hónap számomra inkább az alkotói válság, vagyis inkább a kedvtelenség miatti nem zenélésről szólt, de most már majdnem naponta játszok-írok valamit, nyomom az online zongoraórákat, reméljük kitartóan magas marad a lelkesedésem.

Fotók: Lénárt Gábor

Ez is tetszeni fog...