Gondolatok A konyháról egy konyhában - Beszélgetés M. Simon Andrea színművésszel - Corn & Soda

Gondolatok A konyháról egy konyhában – Beszélgetés M. Simon Andrea színművésszel

M. Simon Andrea színművész a Pesti Magyar Színház közönsége előtt a Holdvilág és utasa Erzsijeként mutatkozott be. A sikeres beugrást követően kapta meg Cynthia szerepét Arnold Wesker A konyhacímű darabjában, melynek premierje 2015. október 2-án lesz. A művésznővel színészetről, pályakezdésről és a jelen feladatairól beszélgetünk – stílusosan – egy konyhában.

A konyha olvasópróbáján Fotó: Faluhelyi Fanni

A konyha olvasópróbáján – Fotó: Faluhelyi Fanni

Szeretsz főzni?

Leginkább akkor, ha nem kötelességből kell, és nem minden nap. Szerencsére a párom szívesen átvállalja ezt a feladatot, és remek ételeket készít.

1997-ben kaptad meg a diplomád a Szentgyörgyi István Színművészeti Egyetemen, Marosvásárhelyen. Mindig is színész szerettél volna lenni?

Ötéves lehettem, amikor már színházbérletet kértem a szüleimtől, de ezután sokáig, egészen a gimnázium végéig nem is gondoltam arra, hogy színész leszek. Valószínűleg azért végig ott motoszkálhatott a fejemben, mert végül mégis megpróbáltam. Az egyik osztálytársam, aki jó barátnőm is, már régóta a Színművészetire készült, és megkért, tartsak vele. Csak pár hetem volt felkészülni, végül sikerült: mindkettőnket felvettek.

Milyen volt az egyetem?

Ha most visszagondolok, az egész olyan volt, mint egy gyors és kedves álom, rengeteg feladattal és örömmel, és néhány nehezebb pillanattal, amikor azt hitted, feladod. De A legjobb az volt az egyetemi években, hogy jó kis csapat jött ott össze, akikkel szinte folyamatosan együtt voltunk, és rengeteg darabban játszhattam: többek között voltam Catherine Miller: Pillantás a hídról című darabjában, Csehov-Nagy András: Magyar három nővérében Natasa. De szívesen játszom zenés darabokban: a My fair lady-ben voltam Eliza és Mrs. Higgins is. Harmadéves koromban kerültem a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Mihály Társulatához gyakorlatra, és diploma után egészen 2001-ig náluk maradtam. Egyik kedves emlékem ebből az időszakból Lucietta szerepe Goldoni Chioggiai csetepatéjában, amelyet Novák Eszter rendezett.

M. Simon Andrea - Fotó: Dévényi Vera

M. Simon Andrea – Fotó: Dévényi Vera

Aztán Magyarországra követted az álmaid.

Igen, 2002 óta vagyok a Honvéd Kamaraszínház – jelenleg Honvéd Együttes – tagja. Nagyszerű szerepek találnak meg: Rozalinda voltam a Bozgorokban – a rendező, Rusznyák Gábor ezért a munkájáért a 2004-es Szegedi Alternatív Színházi Szemlén a legjobb rendező díját vehette át. Nagyon szerettem Schimmelpfennig Az arab éjszaka című darabjában – Zakariás Zalán rendezésében – Franziska szerepét is, amelyet a Honvéd Együttes kisHamlet műhelye adott elő. Vendégművészként több helyen, így a tatabányai Jászai Mari Színházban, a Picaro Művészeti Produkciós Műhely és a Budaörsi Latinovits Színház színpadán láthatnak még a nézők.

Ha nem színésznő lennél, milyen „civil” pályát választanál?

Választottam is… volt egy rövidebb időszak az életemben, amikor sokfélét kipróbáltam, de rájöttem, hogy a színjátszáson kívül minden más halálosan untat. Örülök, hogy egy rövid időre mást is csinálhattam, és kikerülhettem abból a burokból, amiben addig éltem. Az akkor átélt tapasztalatok és élmények rengeteget segítettek: elengedtem, amit úgy éreztem, el kell, és létrejött egy sokkal tisztább, kikristályosodott állapot. A pálya utánam „jött”. Ha más szakmát kellene választanom, akkor talán borász lennék. Rettentően izgat annak az alkímiája, ahogyan a szőlőből
bor lesz.

Mennyire nehéz vagy könnyű a beugrás egy-egy szerepbe?

Igazi halálugrás. Ilyenkor magamra is kíváncsi vagyok, szívesen feszegetem a határaimat. Ide, a Pesti Magyar Színházhoz is beugrással kerültem, amikor elvállaltam Erzsi szerepét a Holdvilág és utasában. Még a tatabányai színházból ismertem Harsányi Sulyom Lászlót – aki ott A konyhát, itt pedig a Holdvilágot rendezte – így ő kért fel erre a beugrásra. Talán ennek köszönhető, hogy újra játszhatom A konyhában is, ezúttal Cynthiaként, Lengyel Ferenc
rendezésében.

 

Milyen Cynthia karaktere?

Arnold Wesker remekművében a női szerepek nem túl hangsúlyozottak, de nem is az a cél, hogy a világirodalom összes nőalakjának fájdalmát megelevenítsük. Egyszerre harmincan vagyunk fent a színpadon, mindenki más-más energiákkal érkezik, és mert sokszor nagyon rövid, mindössze egy-két szóból álló megrendelést adunk le pincérnőként, és a többieknek is gyakran rövid mondataik vannak- a csapatmunka talán a szokásosnál is nagyobb koncentrálást, egymásra figyelést igényel. Igazi kihívás és rendkívül izgalmas feladat, hogy miként, milyen színészi eszközökkel tudjuk ezekben a minijelenetekben megmutatni magunkat.

Szerinted mitől jó egy színész?

A tehetség áldás, amihez még rengeteg mindenre: szorgalomra, teherbírásra és fegyelmezettségre is szükség van. És arra, hogy örökre kíváncsi maradj.

A riportot Cirkov Ilona készítette.

Ez is tetszeni fog...