Anon Anon 
Forrás: Facebook
Gondolom senkinek se kell bemutatnom a Gorillaz zenekart. Mindenkinek az énekes 2D-ből, a basszusgitáros Murdoc Niccals, a gitáros Noodle és a dobos Russel Hobbs jelenik meg lelki szemei előtt. Azt már kevesebben tudják, hogy a produkciót Damon Albarn (Blur; Good, the Bad and the Queen) és Jamie Hewlett (Tank Girl képregény többek között) hozta létre. 2001-es névadó albumuk megjelenése óta töretlen sikernek örvendenek és hét év hiátus után végre megjelent ötödik stúdió albumuk Humanz címmel, ami azon nyomban közönség kedvenc lett.
A 14 dalt tartalmazó új album, a Humanz kapható egy 19 számos 2 CD-s Deluxe verzióban is. A limitált számú Super Deluxe Vinyl Box Set pedig a 14 dal további alternatív verzióit is tartalmazza. Mint mindig, most is óriási háttérmunka volt a visszatérés mögött.
Rövidesen tényleg rátérek az albumra is, de még meg kell említenem, hogy mindíg meglep az az alaposság, amivel ezt a zenekart megalkotta a bromance. Az egész egy gondolatként indult, de mint Damon Albarn minden gondolata, ez is volt annyira briliáns, hogy a világ egyik legsikeresebb zenekara lett belőle. Már csak a háttérsztori annyira gazdag, hogy egy könyvet tudnék írni belőle, de inkább csak belinkelek egy videót, ami mindent elmagyaráz töviről hegyire.
Az anyag produceri munkálatait a csapat mellett The Twilite Tone of D /\ P és Remi Kabaka végezte, a felvételek Londonban, Párizsban, New Yorkban, Chicagoban és Jamaikán készültek. A Humanz hét év után követi az előző album, a The Fall megjelenését. Murdoc Niccals (basszusgitár), Noodle (gitár), Russel Hobbs (dob) és 2D (ének) mint mindig, most is közreműködő zenészek garmadájával készítette el a lemezt, többek között Jehnny Beth (Savages), Danny Brown, Benjamin Clementine, De La Soul, D.R.A.M., Peven Everett, Anthony Hamilton, Grace Jones, Zebra Katz, Kelela, Mavis Staples, Vince Staples, Popcaan, Pusha T, Jamie Principle és Kali Uchis is szerepel az albumon.
Mivel az egész zenekar egy irónikus gondolatként indult a boybandek aranykorában, mint egy totálisan a semmiből kreált, manifakturált zenekar, egyértelmű, hogy ezt az albumot is átitatja az irónia.
Amikor még csak formálódott az album, az alkotópáros eljátszott a gondolattal, hogy mi lenne, ha megtörténne mindaz, ami azóta már valósággá vált -igen, az amerikai választásokról van szó -, és ez az káosz utópikus hangulat uralja az egész korongot a sorok között.
De nem kell megijedni, hangzásában az album kifejezetten funky, rengeteg jövendőbeli buli himnusszal. Albarn egy interjúban azt nyilatkozta, hogy a legnagyobb zenei hatás ennél az albumnál az Earth, Wind and Fire volt, és aki már valaha volt EWF koncerten, az tudja, mekkora élmény és pozitív energia bomba egy olyan buli.
https://www.youtube.com/watch?v=ASoSM_UF9v0
Már csak a fent említett vendégzenészek listája is azt mutatja, mekkora összefogás eredménye ez az album, de amikor megtudtam, hogy Noel Gallagher (Oasis) is közreműködik a We Got The Power című számban, melegség öntötte el szívemet. Aki egy kicsit is otthon van britpop történelemben, ismerheti a Blur-Oasis bandaharcot. Ha ez a kollab nem az összefogást sugallja, nem tudom mi. A dal másik közreműködője a Savages énekesnője Jehnny Beth és a szintén Blur tag, Graham Coxon is penget benne néhányat. Kell még valami egy powerballadához? Nem hiszem. Ez a szám az ultimate britpop fantasy.
Damonnak minden számhoz volt egy elképzelése, hogy milyen hang illene a legjobban a dalhoz, majd egy hosszú procedúra alatt felkereste a szerinte a hanghoz legközelebb álló elérhető zenészt és reménykedett, hogy a zenészek igent mondanak a felkérésre. Elég nagy idiótának kell lenni ahhoz, hogy nemet mondjon valaki egy ilyen lehetőségre.
Így került a népes provokátor családba az egyik személyes kedvenc dalom közreműködője, Grace Jones is, ami talán a korong legegyszerűbb száma, a Charger torz gitárral és lüktető basszussal. Vagy ott a Momentz, amiben a már a Feel Good inc-ben és a Plastic Beach-ben is részt vevő De La Soul, ami hasonló trappoló ütemet diktál.
A lemez első száma, az Ascension egyike volt a négy promóként megjelent dalnak Albarn szülinapján, március 23-án, erősen kritizálja a még mindig aktuális rasszizmust és egyenlőtlenséget a világban.
Ugyanekkor jelent meg a reggae vibeos Saturn Barz Popcaan-nel, amihez egy videó is készült, ahol a zenekar tagjai újra összeköltöznek egy szellemjárta házba.
Ami szembeötlő az új albumnál, hogy az előző albumokhoz képest meglepően sok női vendégzenész szerepel rajta. A She’s My Collar-ban Kali Uchis énekli az egyik legcukibb szöveget az egész albumon – I’m yellow, he was blue, It’s nothing that he could hideWe made a green meadow, Whenever we could collide -, ami erősen kritizálja Albarn egyik legnagyobb mumusát, a digitális világot.
https://www.youtube.com/watch?v=CU84AvL7zo0
A Submission a gyönyörű hangú énekesnő Kelela harca egy reménytelen szerelemért a rapperrel Danny Brownnal karöltve.
A lemez feketebáránya egyértelműen a Busted And Blue, ami kicsit olyan, mintha Damon Albarn szólóalbumáról, az Everyday Robots-ról – remek album mellesleg -, tévedt volna a Gorillaz korongra véletlenül. A sok pörgős dal mellett ez egy kifejezetten nyugdíjas ballada.
A Sex, Murder Party egy manipulatív és mérgező kapcsolatról szól a rapper Zebra Katz és az énekes Jamie Principle tolmácsolásában. A dal lényege, hogy a kapcsolat egyik tagja sem hajlandó semmi igazit beleadni a kapcsolatba, inkább csak ignorálják az intimitást és a testiségnek élnek, amíg meg nem hallnak. Elég sötét dal, de zseniális.
Az egyetlen dal, amivel még mindig nem tudok megbarátkozni a Hallelujah Money, ami rögtön Trump megválasztása után került ki, és értem én, hogy erős üzenetet tartalmaz, de zenei szempontból szerintem sose fogok megbarátkozni vele.
Mindent összevetve egy gyönyörű album ez, jobbnál jobb vendégekkel és dallamokkal, de nem is vártunk mást a Gorillaztól. Tudom, hogy nem tértem ki a lemez összes dalára, de nem azért, mert azok kevésbé lennének jók, mint a fent említettek, sőt, valószínűleg az egyik kihagyott lesz a legnagyobb kedvencem, amint teljesen feldolgozza a lelkem az albumot.
1 thought on “Gorillaz: Humanz (2017) – Albumkritika”