Péter Kránitz 
Halo Jones balladája. Forrás: Fumax Kiadó
A Halo Jones balladája az egyik legmeghatározóbb képregényes olvasmányélményt jelentette számomra. Érték- és élményközvetítő, gondolatébresztő mélységeit csak egy maroknyi képregényhez tudnám hasonlítani – például a Sandmanhez vagy a V mint Vérbosszúhoz. Olyan univerzális érékeket és problémákat fogalmaz meg, amelyek mit sem vesztettek aktualitásukból az elmúlt negyven, vagy akár négyszáz év alatt. Univerzális, mert minden korosztályt, minden társadalmi csoportot érintő kérdéseket szegez az olvasónak, legyen az férfi vagy nő, szegény vagy gazdag. Spoiler-mentes ajánló.
A Halo Jones balladája egy tudományos-fantasztikus ponyvának álcázott irodalmi remekmű. Pimaszul intelligens humorral szórakoztat, miközben olyan univerzális igazságokra nyitja rá olvasója szemét, mint a globalizált és túliparosodott társadalom emberi cafatokra szabdaltsága, az egyén alávetettsége a hatalom birtokosai által kikiáltott politikai és gazdasági érdekeknek, egy kórkép, amely alulnézetből mutat rá a mindenkori szociogazdasági aszimmetriára és azt a nyilvánosságban körülölelő morális deficitre.
A legkiszolgáltatottabbak homályos szemüvegén keresztül láthatjuk a munkaerőpiacnak csúfolt modernkori rabszolgaságot, hátunkon érezhetjük az egyénre, mint fogaskerékre nehezedő roppant súlyt. Szemlélőkként mi magunk is megízlelhetjük az istenkomplexus bűzös salakanyagát, a humán erőforrás szürke statisztikáiból táplálkozó hadiipar daganatként terjedő rákfenéjét.
A Halo Jones balladája a noir comics atyja, Alan Moore egyik legjelentősebb alkotása. Neil Gaiman szavaival élve „az egyik első klasszikus. Legalább olyan jelentős, mint a Watchmen, a V mint Vérbosszú és A sötét lovag visszatér. Ha a képregények fontosságáról beszélünk, a Halo Jonesnak a lista elején kell szerepelnie.”
Ezen a képzeletbeli listán szereplő képregényeket – egyebek mellett – mesteri karakterábrázolásuk, fordulatos történetvezetésük és felettes mondanivalójuk teszi különlegessé. Egy középszerű író tollából a Halo Jones balladája nem nyújtana többet, mint egy átlagos tudományos-fantasztikus ponyva, amiben a nagy tettekre hivatott, de szegénysorra született főhős kitör a nyomorból és a galaxist bebarangolva keresi a szerelmet és kalandokat. Alan Moore tolmácsolásában azonban a tudományos-fantasztikus kontextus egy szövevényes, színekben rendkívül gazdag jövőkép konstrukciója, a szegénysorra született főhős pedig egy harcias, mégis esendő és emberi karakter, valós érzelmekkel és megpróbáltatásokkal, emberi célokkal és vágyakkal, amelyekkel mindannyian képesek vagyunk azonosulni.
Bár a karakter 1984-es megformálásakor Halo eredendően a női olvasók figyelmére támasztott igényt, hamar kiderült, hogy Alan Moore és Ian Gibson tollvonásaiban egy olyan hősnő öltött testet, amely a papírmozi összes szerelmesét képes megszólítani. Maga Alan Moore így írt Halo megalkotásáról: „nem volt kedvem szeleburdi szöszi főhőshöz, aki folyton ájuldozik, és elveszti a ruhadarabjait, sem pedig egy halálsugaras, extra Y-kromoszómás megaribanchoz. Olyan főhőst akartam, aki sorban állhatna előtted a Tesco pénztáránál, de futurisztikus környezetben él, mivel ez a magazin profilját tekintve kötelező volt.” A rajzoló Ian Gibson is ragaszkodott ehhez, és már a kiadóval való első egyeztetés során kikötötte, hogy bár Halo Jones balladája „csajos sztori” lesz, mégis „olyan, ami a változatosság kedvéért némi tiszteletet mutat a nők iránt.”
A végeredmény, mindazonáltal, nem egy „csajos sztori” lett. A képregényben testközelből tapasztaljuk meg a háború borzalmait, sőt, olyan súlyos és nehezen feldolgozható bűnöket is, mint a népirtás. A korai felnőttképregényekre jellemző profánsággal ragad meg olyan témákat, mint a szexualitás – ma már politikailag inkorrekt lenne az absztrakció, amellyel egy transznemű karaktert ábrázoltak a ballada lapjain.
A Halo Jones balladája 1984 és ’86 között jelent meg a 2000 AD füzeteiben, azonban máig égető kérdéseket vet fel, amelyek elsősorban a társadalmi egyenlőtlenség és a háború borzalmai körül forognak. Halo Jones egy átlagemberként kerül a nagy, történelmi jelentőségű események sodrásába, s bár döntéseit mindig a maga erkölcsi normái szerint hozta meg, kezét rendre megkötötték korlátolt lehetőségei, életútja mindvégig nálánál nagyobb erők által szabdalt mederben volt kénytelen haladni. A háborúban is felfedezhető egyéni felelősség kérdése és a gyilkosság morális súlya között őrlődő karakter integritása végül olyan hétköznapi érzésekben ölt testet, mint amilyen hétköznapi maga a főhős is – úgy mint a barátság, a testiség és a harag.
Ian Gibson rajzai bár a 80-as évek szellemiségét viselik magukon, a panelek elrendezésében megelőzte korát és hihetetlenül bátor, dinamikus megoldásokat alkalmazott. Alan Moore később azt írta, azért éppen Ian Gibsont kérték fel a ballada vizuális világának megalkotására, mert „zseniálisan rajzol nőket” – és ez így igaz, bár egy alapvetően feminista megközelítést képvisel, ez mégsem megy a nőiesség és a szexualitás kárára.
A Fumax Kiadó gondozásában megjelent kötet a 2000 AD kiadványainál megszokott formátumban (215 x 284 mm), keménytáblás kiadásban kapható – a sima kiadványban egy 12 oldalas borítógaléria található, míg a limitált, exkluzív változathoz védőborító, szalagkönyvjelző, alternatív borító és előzékek is tartoznak.
