Hannah: A buddhizmus útja Nyugatra – kritika - Corn & Soda

Hannah: A buddhizmus útja Nyugatra (Hannah: Buddhism’s Untold Journey, 2014) – kritika

Hannah: A buddhizmus útja Nyugatra

Marta György Kessler és Adam Penny 2014-ben készítették el a Hannah: A buddhizmus útja Nyugatra (Hannah: Buddhism’s Untold Journey, 2014) című dokumentumfilmet, mely egy különleges nő történetét meséli el. A több nemzetközi filmfesztiválon is díjazott alkotás a dán származású Hannah Nydahl életén keresztül azt mutatja meg, hogyan jutott el a tibeti buddhizmus Nyugatra.

Ahogyan az már a címből is sejthető, a film fókuszában Hannah Nydahl és az ő példaértékű életútja áll, ugyanakkor nemcsak őt ismerhetjük meg, hanem a férjével, Oléval való lenyűgöző kapcsolatát, illetve a buddhizmus történetét is. A Hannah egyik központi témája tehát Hannah és Ole egyedülálló szerelmi története: az ő hitük, kitartásuk és töretlen odaadásuk tette lehetővé, hogy a buddhizmust a nyugati világ is megismerje. Házasságuk azonban cseppet sem „egyszerű” vagy megszokott. Hogy miért mondom ezt? Azért, mert Hannah és Ole 1968-ban ellátogattak Katmandu városába, ahol az első nyugati tanítványai lettek a 16. Karmapának, Tibet első újraszületett lámájának, ettől kezdve pedig annak szentelték az életüket, hogy a nyugati emberekkel is megismertessék a tibeti buddhizmus tanait. Lemondtak arról, hogy valaha is gyermekük vagy szokványos életük legyen, és éjt nappallá téve járták a világot, azért, hogy a buddhizmus segítségével jobbá tegyék az emberek életét. Az ő különleges „utazásukat” követhetjük végig Európától Észak-Amerikáig, a kommunizmus közép-európai és oroszországi bukásán át a dél-amerikai gerillák világáig.

Hannah: A buddhizmus útja Nyugatra

„Hannah egy rendkívül különleges nő volt, aki több ezer ember életét változtatta meg a világon a buddhizmus segítségével” – mondta Marta György Kessler, aki személyesen is ismerte a 2007-ben elhunyt Hannah-t, vagy ahogy Dániában emlegették, „a buddhizmus anyját”. „Én, mint rajongója és elkötelezett híve, szerettem volna megünnepelni, emléket állítani ennek a csodálatos nőnek, megköszönni neki mindent, megmutatni őt azoknak, akik szerették, akiknek hiányzott és azoknak, akik nem is ismerték. A film, mint formátum adta magát, de itt nem a film a lényeg, hanem maga a megemlékezés” – fogalmazta meg a rendező, rámutatva a lényegre: a Hannah nemcsak dokumentumfilm, mely megismerteti a világgal egy buddhista gyakorló és tanító életét, hanem emlék; egy szobor annak a nőnek, aki életét a tibeti buddhizmusnak és embertársainak szentelte.

Hannah: A buddhizmus útja Nyugatra

Nehéz elképzelni, mi késztet valakit ilyen áldozathozatalra, a film azonban – szerencsére – nem hagyja, hogy kérdések maradjanak bennünk: megmutatja Hannah és Ole kulturális hátterét, bevezet minket a ’68-as eseményekbe és abba a környezetbe, ahol a kábítószer-használat jelentette a szabadságot. Mindezek mellett pedig kirajzolódik a buddhizmus története is: elénk tárul az a világ, amelyben a szabadságért nem kell súlyos árat fizetni, sőt. Ezen a ponton viszont muszáj kiemelnem a Hannah egyetlen negatívumát: bár megjelenik benne a buddhizmus eredettörténete, valamint Tibet kínai megszállása és annak tibeti buddhizmusra gyakorolt hatása is, ezek bemutatása/ismertetése a laikus néző számára nem elég részletes ahhoz, hogy megértse az összefüggéseket és átlássa ezt a vallási rendszert.

Hannah: A buddhizmus útja Nyugatra

Azok a nézők, akik pontosan tudják, mit jelent mondjuk a dharma (Buddha tanításainak összessége, a megvilágosodott létezés és annak tanítók általi átadása – a szerk.) vagy a Karmapa (tudatosan újjászülető tanító, aki Buddha aktivitását testesíti meg – a szerk.) kifejezés, bizonyára egyetlen pillanatra sem szakadnak ki a történetből, ám hogy őszinte legyek, számomra sem jelentett különösebb problémát néhány ismeret hiánya. A Hannah ugyanis amellett, hogy rendkívül sűrített ismeretanyagú dokumentumfilm, csodálatos szerelmi, illetve élettörténet is. Olyan, mely minden korban, mindenki számára példaértékű lehet – azok számára pedig különösen, akik épp úgy érzik, nem találják a helyüket a világban.

A Hannah: A buddhizmus útja Nyugatra dokumentumfilmes kategóriában több nemzetközi díjat – 2014: ARPA, 2015: Vancouver International Film Festival, 2016: International Film Maker Festival of World Cinema – is elnyert.

A film május 4-étől látható a hazai mozikban.

You may also like...

hu_HUHungarian
hu_HUHungarian
%d blogger ezt szereti: