Harc a heroinnal – As I Fall a Zsigmond Vilmos Filmfesztiválon - Corn & Soda

Harc a heroinnal – As I Fall a Zsigmond Vilmos Filmfesztiválon

A szegedi Zsigmond Vilmos Filmfesztivál egyik kiemelkedő versenyfilmje a norvég As I Fall (Når Jeg Faller), melynek rendezője Magnus Meyer Arnesen és operatőre Ivar Taim személyesen is jelen voltak a tegnapi vetítésen, és az azt követő beszélgetésen.

Nar Jeg Faller (As I Fall)

Az As I Fall norvég versenyfilm végefőcíme alatt a főleg szakmai nézőkből álló fesztiválközönség nagyon nehezen mozdult meg és állt fel a székéből, mert a legtöbben a filmalkotás hatása alatt maradtak. Sokat elmondott az is, hogy a késői óra ellenére megtelt az a terem, ahol Magnus Meyer Arnesen és Ivar Taim beszélgetésre várta a filmfesztivál látogatóit.

Számos film készült már a drogfüggőségről, de talán ez az egyik legszemélyesebb és leghitelesebb, mivel maga a rendező Magnus Meyer Arnesen – meggyógyult – függő volt. A vetítést követő közönségtalálkozón Arnesen elmondta, hogy Oslóban már nagyon nagy probléma az, hogy a belváros tele van heroinistákkal. Elmondta azt is, hogy a filmben számos saját megélésére épülő elem van, de nem kimondottan önéletrajzi az As I Fall.

Magnus Meyer Arnesen

Az As I Fall nehéz, de nagyon szép film, ha lehet ilyet mondani a függőség témáját feszegető alkotásra. A főszereplő, a 25 éves Joachim mindennapi harcot vív heroinfüggősége ellen, miközben a külvilág felé igyekszik eljátszani azt, hogy: „I’m OK”. A harcban egyedül van, mert csak a szer mulasztja el fájdalmát és magányát. Ebben az élethelyzetében érkezik a kihívás: volt barátnője bajba jut, és neki kell törődnie régen nem látott közös fiúkkal. A film hitelesen mutatja be azt, hogy a függőhöz hogyan viszonyul a családja, környezete és azt, hogy hogyan szigetelődik el. A kialakult váratlan helyzet számos kérdést vet fel Joachimban: a felelősségét, az emberi viszonyulásait, múltbeli feldolgozatlan traumáit, önértékelési problémáit és önbecsapását. A filmből megtudhatjuk, hogy senki sem lesz ok nélkül függő, a betegség mögötte mindig ott feszül valamilyen feldolgozatlan lelki sérülés. Joachim esetében a feltehetőleg érzelemmentesen nevelő, majd korán elhunyt anya.

A hideg-rideg, főleg szürke és maximum kék „színű” norvég környezet adja a hátterét a történetnek. Joachim megpróbál felülkerekedni betegségén, de be kell, hogy ismerje: magányában nem tudja megoldani problémáját, segítséget kell kérni annak érdekében, hogy meggyógyuljon. A filmből az is kiderül, hogy a látszólag jó szándékú környezet sok esetben rosszul segít, mert saját megoldatlan élethelyzeteiket vetítik rá a függőre. Főleg azzal gátolják Joachim gyógyulását, hogy azt sugallják: „Nem hisszük el, hogy képes vagy meggyógyulni.” A lelki és testi folyamatokat tökéletesen mutatja be a film főszereplője, Preben Hodneland. Az alkotók elmondása szerint hosszas casting alapján választották ki a főszereplőt, aki addig szinte csak színházban játszott. Preben Hodneland nagy tehetség, tökéletes természetességgel és hitelességgel adja át Joachim lelki és testi küzdelmeit, úgy, hogy egy pillanatra sem érezzük visszafogottnak, vagy éppen túlzónak, teatrálisnak gesztusait.

Preben Hodneland

Megrázó látni, hogy egy látszólag jól működő fejlett társadalom mélyén ma is milyen feszültségek, megoldatlan és egyre fokozódó problémák feszülnek. Magnus Meyer Arnesen saját sorsának bemutatásán keresztül egyfajta missziót is vállalt úgy, hogy a film egységes, nagyon jól megrendezett és fotózott alkotás lett. Az As I Fall című norvég film katartikus és megható pillanataival felcsillantja a kiút reményét.

Értékelés: 90/100

Mafab: n.a.

IMDb: 7,3/10


https://www.youtube.com/watch?v=RuIobmHTq7o


Ez is tetszeni fog...