Hiába menekülsz -Karády Katalinról készült jazz-darab a Magyar Színházban - Corn & Soda

Hiába menekülsz -Karády Katalinról készült jazz-darab a Magyar Színházban

Látványos sikerrel mutatta be a Magyar Színház legújabb darabját péntek este. Az Ópiumkeringő egy különleges jazz-story – ahogyan az ajánló meghatározza a darab műfaját-, mely Karády Katalin megrázó, sokszor tragikus életét viszi színre. A Lengyel Ferenc írta és rendezte darabot Pataki Szilvia és a Modern Art Orchestra zenekar adja elő.

forrás: Magyar Színház, fotó: Juhász Éva

Karády Katalin nevét mindenki ismeri: a Horty-korszak ünnepelt színésznője, sanzonénekes, Magyarország talán első igazi sztárja. Az életéről mégis csak keveset tudunk, valószínűleg azért is, mert ő maga akarta így. Az őt övező titkok még izgalmasabbá, érdekesebbé tették alakját, hozzátartoztak imázsához, növelték népszerűségét. A fekete-fehér képkockákon igazi femme fatal, aki búgó, mély hangjával minden férfit az ujja köré csavar… De vajon milyen volt a valóságban? Meg tudta érinteni valaki a szívét? Létezett olyan, akiért mindent feláldozott volna? Mi volt az, ami erőt adott neki a borzalmak elviseléséhez? Hogyan élte túl a nyilasok rémuralmát? Lengyel Ferenc darabja választ ad a kérdésekre. Egyszerre láthatjuk a titokzatos, magabiztos dívát és az esendő, rémalakokkal küzdő, szerelmes, törékeny nőt. Mégis mind a kettő ugyan az a személy: Karády Katalin.

forrás: Magyar Színház, fotó: Juhász Éva

Az Ópiumkeringő elementáris erejű darab. A színpadkép letisztult, puritán, a fekete vasfüggöny előtt csupán a zenekar foglal helyet, középen megvilágítva pedig ott áll Karády megtestesítője, Pataki Szilvia, akinek arcát nagytotálban vetítik a háttérben a vasfüggönyre. Így arcizmainak minden apró rezdülését, szemének minden villanását látjuk, és minden apróság fontos szerepet kap. Sminkje, hajviselete, még visszafogott fekete csipkeruhája is Karádyt idézi, törékeny alakja pedig megnő a reflektorfényben, és végül ott áll előttünk a legendás díva.

forrás: Magyar Színház, fotó: Juhász Éva

Pataki Szilvia monológjai átütő erejűek, az érzelmek teljes skáláján játszik, és előadásában fontos szerephez jutnak a gesztusok és a mimika is. A másfél órás darab alatt a színésznő szinte emberfeletti teljesítményt nyújt, és mindvégig teljes lélekkel, a legnagyobb odaadással játszik. A monológokat a legismertebb Karády-dalok kötik össze, melyeket szintén ő maga ad elő. Ilyenkor újra átlényegül, és a törékeny, üldözött nő helyett a kacér színésznő, a titokzatos femme fatale jelenik meg. Azonban a dalok nem ütnek el a prózai szövegektől, hanem szépen átívelik azokat, és gyönyörűen simulnak a történetbe, mintegy értelmezve is azokat.

forrás: Magyar Színház, fotó: Juhász Éva

Pataki Szilvia mellett az előadás másik szereplője a Modern Art Orchestra zenekar. A zene ugyanis itt nem csupán aláfestő szerepet tölt be, hanem folyamatosan rezonál a történetre, kiegészíti, segíti a színészi játékot. Ráadásul a Karády-dalok a zenekar előadásában, Fekete-Kovács Kornél vezényletével varázslatosak.

forrás: Magyar Színház, fotó: Juhász Éva

Összességében az Ópiumkeringő megrázó, lélekig hatoló, mégis felemelő és az igazi katarzis élményével megajándékozó darab. Pataki Szilvia játéka lenyűgöző, hihetetlen teljesítményt nyújt végig, szinte teljesen átlényegül. A belőle áradó elementáris erő a nézőket is magával ragadja és az előadás végéig fogva tartja. A bemutató alatt a közönség szinte lélegzetvisszafojtva követte a darabot, a végén pedig hatalmas ovációval, állva tapsolva éltette a művésznőt és a zenekart. A siker pedig megérdemelt, mert az Ópiumkeringő az a darab, ami az embert napokig fogva tartja és nem ereszti. Még most, napokkal a bemutató után is a Karády-dalokat dúdolom. (” Hiába menekülsz, hiába futsz. A sorsod elől, futni úgyse tudsz. Mert sorsunk nekünk, vagy végzetünk, Hogy egymásért szenvedünk.”)

Ez is tetszeni fog...