Horns filmkritika - Daniel Radcliffe új arca - Corn&Soda

Horns (2013) kritika – Daniel Radcliffe új arca

A Horns című horror-drámát először 2013-ban mutatták be a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon, majd 2014. október 3-án került mozikba Alexandre Aja rendezésében, Joe Hill 2010-es regénye alapján. A Daniel Radcliffe főszereplésével készült film nagy port kavart, hiszen egy nagyon sötét humorú, horror-elemekkel dúsított filmről van szó, ami igencsak megosztja a közönséget, és az a néző, aki nem olvasott utána a filmnek mielőtt megnézte, nagyon meg fog lepődni – mint én.

A plot egészen egyszerű és tulajdonképp átlagos, a kivitelezés viszont már eltér a megszokottól. A történet szerint Ig Perrish-t (Daniel Radcliffe) megvádolják a barátnője meggyilkolásával, aki ezután szarvakat növeszt a homlokára, amik hatására az emberek kimondanak mindent, ami egyébként kimondhatatlan lenne.

Az egész film során ugrálunk az időben. Az elején láthatjuk Iget és gyerekkori szerelmét egy faház alatt a füvön feküdni, nagyon boldog és elégedett kezdet ez egy filmnek, de ahogy haladunk tovább, egyre több természetfeletti elem fog felbukkanni, és minden sötétebbé válik. A szerelmes bevezetés után egyből a közepébe csöppenünk a tragédiának egy remek vágással, ami a zöldellő rétről egyenesen a létező pokolba vezet, ahol minden hányingerkeltően forog az ember körül, és amikor Ig már hetek óta terrorban él, mivel őt gyanúsítják Merrin (Juno Temple) meggyilkolásával, ami miatt folyamatosan hülyére issza magát. Menekülnie kell az újságírók és a lány apjának haragja elől, saját családja sem fogadja szívesen, de legalább Lee (Max Minghella), barátja és ügyvédje támogatja, és úgy tűnik, hogy ő az egyetlen, aki hisz Ig ártatlanságában. Itt még mindig hétköznapinak ígérkezik az élmény, de a filmről alkotott véleményünk 180 fokos fordulatot vesz, amikor egy reggel Ig szarvakkal a fején ébred fel egy átbulizott éjszaka után, a csavar pedig az, hogy rajta kívül ezen senki sem lepődik meg. Innentől a film és főleg Ig egyre csúszik lefelé egy sötét alagútba, ahonnan már nem szokott visszaút lenni.

62953_20

A mozi horrorisztikus elemekkel és nagyon fekete humorral operál attól a ponttól, hogy megjelennek a szarvak. Ig eldönti, azok segítségével fogja megtalálni Merrin gyilkosát. Innentől Igben már nincs kegyelem vagy szeretet, csak bosszúvágy. A film tele van bibliai utalásokkal, Ig rendszáma 2036LUK, ami Lukács 20:36 versével egyenlő: “Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai.”, és a bár neve, ahol utoljára látja Merrint aznap este, mikor a lány szakít vele, Eve’s Diner, az étterem logója pedig természetesen egy alma. Nem sokkal később találkozik először a kígyókkal, amik ezután végigkísérik az egész filmet, mely a teremtéstörténetben Ádám édenkertből való kivetésének előzménye, tehát ennek alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a film szimbolikája szerint Ignek nincs esélye megnyugvásra, mert a kígyó ellenség helyett szövetségesként jelenik meg a filmben. Természetesen a végső megoldáshoz és a gyilkosság felderítéséhez nagyban hozzájárulnak a csúszómászók, de Ig lelke menthetetlen marad, örökre a faház alatti rét marad a boldogság forrása.

Ig mindent elkövet, hogy megtalálja a lány gyilkosát, de sosem jut semmire, egészen addig, amíg a szarvak nem segítenek neki feltárni mások igazságát, és később kiderül az is, hogy belelát mindenki múltjába, akihez hozzáér. Teljesen egyedül marad a világban, a családjára is csak részben számíthat a szarvak előtt, utánuk pedig semennyire.

Nagyon ritkán kerül a mozikba olyan alkotás, ami ennyire egyedi módon fog meg egy ezerszer lerágott csontot, így üdítő volt a változatosság és bátorság, ami egy ilyen megosztó film megvalósításához kellett. Először a földi paradicsom tárul szemünk elé, majd átalakul egy igazi brit, fekete humorú vígjátékká, amitől ugyan nem csapkodjuk a térdünket a nevetéstől, de mosolyt csal az arcunkra, majd horrorrá alakul, mely felborzolja a szőrt a karunkon, és hirtelen dráma lesz belőle, mely szűnni nem akaró görcsöt hagy a gyomrunkban. Összességében nagyon jó film volt, és jó volt látni, hogy Radcliffe képes kiszakítani magát a Harry Potter-címkéből. Az alakítása hibátlan volt, egy percig sem unatkoztam a film alatt.

horns

 

Értékelés: 85/100

IMDb: 6,5

You may also like...

hu_HUHungarian
hu_HUHungarian
%d blogger ezt szereti: