Nevetés egyéni javaslatra - Spiró György humoreszkjei

Nevetés egyéni javaslatra – Spiró György humoreszkjei

A nevetés forrása – Spiró György: Egyéni javaslat

Valami, ami körül vesz minket, rólunk szól, nekünk címezik, mi pedig eggyé válunk vele és sírva nevetünk: az, hogy most a humorról, a politikáról, vagy Spiró György Egyéni javaslatáról van-e szó, talán lényegtelen is. A megannyi művel, díjjal és kreativitással rendelkező író ezúttal a magyar közélet szépségeit vázolta fel a papírra és csinosította ki őket úgy, hogy szalonképesek ugyan nem, de legalább viccesek legyenek.

In principium…


Az első történet feléig sem kellett várni, hogy tudjam: nem mindennapi könyv került a kezembe. 31 könyv után most egy 31 rövid humoreszket tartalmazó kötetet vehet kezébe az olvasó – ez önmagában is megér egy misét. A gyűjtemény azonban jóval több, mint számmisztikai kuriózum. A kezdő történet legelső mondata: „Kezdetben volt az Ige”, talán ismerősen cseng egyeseknek. Erős és hatásos felütés, jobbat kívánni sem lehetne. A lényeg azonban még hátra van, mondhatnánk, „még nem ugrott a majom a vízbe”. Szerencsére nem kell sokáig várnunk az ázásra: „A korong alakú földet négy csodaszarvas és két őstulok tartja”. A második bekezdés nyitánya velős, tömör, a szó legjobb értelmében véve nevetséges – vagyis a könyv maga.

Aki cselekményt vár, csalódni fog. Spiró humoreszkjeiben nincs sok hely összefüggő történetre, különösebben cselekményre vagy szereplőkre sem. Szerepmonológok, amik nem is konkrét gondolatokat vagy álláspontot, hanem sokkal inkább gondolkodásmódot akarnak kifejezni. Névtelen és arctalan politikusok, szakértők, elemzők és tanácsadók hangja szól ki a lapokról, de úgy, ahogyan még sohasem hallottuk őket.

Túl egyéni…?

A mű több kérdést is felvet. Elsőként, hogy miért éppen politika? Elvégre számos kevésbé illúzióromboló, provokatív és vita-táptalajként szolgáló téma hever még a Nap alatt érintetlenül. A második: miért éppen ebbe a műfajba ágyazta be Spiró tételmondatait? Végül a harmadik: miért éppen most? Mindhárom kérdésre egyetlen, egyszerű válasz adható: hogy nevessünk.

Az igazság az, hogy mindenki foglalkozik valamilyen szinten a politikával. Érdekelhet minket, tiltakozhatunk vagy maradhatunk neutrálisak, nem zárhatjuk ki teljesen – ahhoz egyszerre kéne vaknak, süketnek, némának és még érzéketlennek is lennünk. A politika minden tulajdonságtól függetlenül mindennapjaink szerves része, és akár tetszik, akár nem, nagy befolyással van az életünkre. Az, hogy kinek mit jelent és milyen szinten van jelen a hétköznapjaiban, egyéni – viszont tagadhatatlanul ott van mindenkinél, ez pedig kiváló alapanyaggá teszi. Megvan benne minden, ami kell: mindig aktuális, párbeszédet indít el, tartalmas, összehozza az olvasókat és magának generálja a reklámot. Kell ennél több?

Az író, Spiró György

Ami a műfajt illeti, már a nehezen emészthető témából adja magát.  A humorban egyszerre vannak meg azok a tulajdonságok, amelyek a politikából jóformán hiányoznak, éppen ezért egymás tökéletes komplementer párosa: felszabadultság, őszinteség és megbocsátás. Spiró nem gúnyol, senki és semmi homlokára nem helyez célkeresztet. Az írások élcelődők és néhol csípősek ugyan, de soha nem lépik át az illendőség határát – nem gerjeszteni akarja a tüzet, éppen ellenkezőleg, enyhíteni az általa keltett sebeket. A gyógyulás egyik leghatásosabb módja pedig a közös nevetés.

Az időzítés kérdésére pontos választ nem adhatok, viszont olvasóként úgy érzem, nem választhatott volna ennél megfelelőbben. Az életben megélt sikereink és kudarcaink közötti örökös vívódást nem könnyítik meg a politika szülte ellentétek, a kellemetlen érzések, és néha a vágy, hogy bárcsak akár egy napra nyugton lehetnénk és mentesülhetnénk a felhajtás terhétől. Ezek a szösszenetnyi humoreszkek egy-egy darabka fellélegzést jelentenek, átmenet a siker és a kudarc között. Olyanok, mint a savanyú cukor, ami olyannyira csíp, hogy már mosolyognunk kell rajta.

Csak saját felelősségre!

Természetesen nem mindenkinek esik jól az édes és a keserű e kombinációja. Spiró fantasztikus író, hihetetlen nagy kreativitással és páratlan szókinccsel, érdemes bármit a kezünkben venni tőle – de szó se róla, aki nem tud nevetni önmagán, az nem fogja tudni értékelni ezeket az írásokat. Ideje hát előszedni az öniróniánkat és a humorunkat, és nekiállni olvasni!

Ez is tetszeni fog...