"Hiába voltam benne társíróként, színészként a nulláról kellett kezdenem" - interjú Inotay Ákossal - Corn & Soda

“Hiába voltam benne társíróként, színészként a nulláról kellett kezdenem” – interjú Inotay Ákossal

Hamarosan a mozikba kerül a Pesti balhé című akció-vígjáték, amit a nyár sikerfilmjének szánnak. A film rendezőjével, Lóth Balázzsal már beszélgettünk a filmről, most pedig a film egyik forgatókönyvírójával és egyben színészével, Inotay Ákossal készítettünk interjút a film megszületéséről, az általa alakított karakterről, és szóba került a karanténidőszak is.

Balról jobbra: Petrik Andrea, Szabó Simon, Inotay Ákos, Mészáros Béla
forrás: sajtóanyag

Corn&Soda:  Színészként és forgatókönyvíróként is részt vettél a film megszületésében. Melyik feladatot élvezted jobban?

Inotay Ákos: Mind a kettőt élveztem, nagyon más a két tevékenység. Nagyszerű dolog filmről gondolkodni, megálmodni valamit. A karakterek kicsit az életed részévé válnak, és aztán amikor látod megvalósulni az egészet, az is fantasztikus. Ám hiába voltam benne a folyamatban társíróként a legelejétől, színészként kvázi a nulláról kellett kezdenem az egészet. Abból a szempontból  persze könnyebbség volt, hogy jól ismertem a sztorit, ami elég bonyolult, szövevényes, meg nyilván a szereplőről is mindent tudtam, de színészként újra kellett építenem a karaktert. Elölről kellett kezdeni, hogy ki is ez az Adrián, akit játszom.

Inotay Ákos
forrás: sajtóanyag

C&S: Előre tudtad, hogy melyik karaktert fogod alakítani?

I. Á.: Balázsékban (Lóth Balázs – a szerk.) született meg az ötlet, hogy mi lenne, ha én játszanám Adriánt. Örömmel vállaltam, mert szeretek kicsit fura karaktereket alakítani, Adrián pedig pont ilyen elvarázsolt, fura fazon. De neki is, mint itt mindegyik karakternek, valahogy meg kell ugrania önmagát ahhoz, hogy a saját részét végrehajthassa az akcióban. Így végül ő is, a többiek is, kijönnek a komfortzónájukból.

Adrián egy eltökélt színész, aki egy utazó társulattal játszik, hol börtönben, hol nyugdíjasklubban lépnek fel, ahol a közönség egy része elalszik. Egy igazi őrült karakter, aki például a Hamlet előadást igazi csirkevérrel teszi látványosabbá. De fontos szerepe lesz az akcióban, ahol végre ki tud bontakozni. Persze az elején úgy néz ki, mintha teljesen alkalmatlan lenne erre az akcióra – mint egyébként mindegyikőjük –, de végül valahogy mindenki használja a képességeit, így Adrián is a színészetet.

Nagyon hálás szerep volt.

fotó: Glódi Balázs

C&S: Mi volt a legnehezebb feladat a karakter megformálásában?

I. Á.: Talán megtalálni a mértéket, hogy ne legyen túl elvarázsolt, túl karikatúraszerű, hihető, hús-vér ember maradjon, de azért érezzük, hogy van benne egy jófajta kattanás.

C&S: A film egyik jelenében énekelned is kell. Mennyire volt ez kihívás?

I. Á. Nagyon élveztem, pedig sosem voltam „éneklős” színész. Persze, amikor kellett valamelyik  színdarabban, akkor énekeltem, duetteztem is, de soha nem gondoltam magamra úgy, hogy  majd valamikor egy filmben dalra fogok kelni.  Azonban nagyon megszerettem ezt a jelenetet, végül ez lett az egyik kedvencem. Persze sok munka előzte meg, egy fél évig készültem rá Pánczél Kristóf segítségével, aki csodálatos énektanár.  

C&S: Volt olyan jeleneted a filmben, ami veszélyesnek tűnt?

I. Á.: Nem igazán, inkább izgalmasak voltak. Például van egy tetőjelenetünk, amit nagyon jó volt csinálni. Imádok tetőre kimászni. Vagy egyszer egy kerítésnek a tetején kellett végigmenni, ami egész magas volt. Ezt külön vettük fel a fóti stúdióban, de a filmben igazából csak a sziluettünk látszik majd. Vagy van egy jelenet, amiben Bélával (Mészáros Béla – a szerk.) ledobnak minket a díszletből. Be voltunk riggelve, azaz fel voltunk függesztve, és egyszer csak elengedtek. Itt azért jól kellett esni, hogy ne sérüljünk meg. Amikor az ember zuhan 3-4 métert, azért van benne egy kis félsz. De nagyon jó élmény volt, igazi adrenalin bomba. Gulyás Kis Zoli volt a kaszkadőr koordinátor, mindent az ő felügyeletével csináltunk, ennél az esésnél is ott volt, és elmondta, hogy mire kell figyelni.

forrás: sajtóanyag

C&S: Korábban kikkel dolgoztál már együtt?

I. Á.: Balázzsal (Lóth Balázs) már 20 éves barátság és munkakapcsolat köt össze. Elek Ferivel pedig gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Wéber Péterhez jártunk színészmesterséget tanulni a színi stúdiójába, ott találkoztunk, azóta ismerjük egymást, illetve Crespo Rodrigo is oda járt. Simonnal (Szabó Simon) is találkoztunk, dolgoztunk már együtt. Reviczky Gábort és Hegedűs D. Gézát is régóta ismerem. Nagyon nagy öröm volt, hogy ők is velünk voltak, és nagy kedvvel, felkészültséggel, alázattal csinálták végig a nem könnyű jeleneteket. De vannak olyanok is, akiket itt ismertem meg. Nagyszerű társaság jött össze, nagyon jó hangulat volt végig a forgatáson, és mindenki beletett apait, anyait.

C&S: Mennyire volt helye az improvizálásnak?

I. Á.: Rendívül alaposan kidolgoztuk a forgatókönyvet. Egy nagyon hasznos fejlesztési folyamat volt a Filmalapnál Hegedűs Bálint és Lovas Balázs vezetésével, nagyon jó meglátásaik voltak, sokat segítettek. Úgy dolgoztuk ki a forgatókönyvet, hogy minden részlet a helyén legyen. Mivel ez egy műfajfilm, ezért ez elengedhetetlen. Egy 450 oldalas technikai forgatókönyv született, Balázs István Balázs pedig nagyon pontosan megtervezte a képi világát. De nyilván belefért az is, hogy ha a színésznek volt ötlete, akkor Balázs (Lóth Balázs rendező) nyitott volt erre is.

C&S: Mik a további terveid színészként és forgatókönyvíróként?

I. Á.: Szeretnék még több filmes munkát csinálni színészként, remélem, hogy lesz rá lehetőségem. Elkezdtünk egy újabb tervet is írni a karantén alatt, ami lelkileg is jót tett ebben az időszakban. Jó volt alkotómunkára fordítani ezeket a nehéz napokat. Szeretek filmekkel foglalkozni, tervezni, írni, forgatókönyvet fejleszteni, azt is élvezem, amikor a forgatás alatt belefolyhatok a munkába kreatív munkatársként. Szeretném ezt is folytatni.

Ez is tetszeni fog...