Joker (Wild Card - 2015) - kritika elvárások nélkül - Corn&Soda

Joker (Wild Card – 2015) – kritika elvárások nélkül

joker_poster

A Joker nem akarja magát komolyan venni, ezért mi se várjunk tőle túl sokat. Tipikus bosszú akciófilm, a lehető legegyszerűbb karakterfejlődési történettel.

A története egyszerű mint egy faék. Igazából egyetlen mondatban összefoglalható. Nick Wild (Jason Statham), a Las Vegasban dolgozó személyi testőr szembeszáll a helyi maffiavezér fiával, mert az megerőszakolta volt barátnőjét. Ennyi. Na jó, azért van benne egy mellékszál, a főhős szerencsejáték függősége. Erről viszont sajnos érezni, hogy csak azért maradt benne a filmben, mert enélkül úgy körülbelül fél óra lett volna az egész, stáblistával együtt.

Hogy akkor mégis miért éri meg azt a másfél órát, és miért nem úgy érezzük, hogy ezt az időt elrabolták volna az életünkből?

Kezdjük azzal, hogy maga a történet, egy a 80-as évek közepén megjelent krimi regényen alapul, és egyszer már feldolgozták a regény eredeti címét használva. A Heat, magyarul A Las Vegasi Zsaru már a maga idejében sem volt valami nagy durr. Sőt igazság szerint maga a regény sem egy remekmű, sokkal inkább egy ponyva. Ám ezeknek is megvan a maguk sajátos bája. Statham az új Burt Reynolds, ez a film pedig a mozik új ponyvája.

Wild Card-1

Valószínűleg az olyan jeleneteket, amikor a főhős a The Drifters – White Christmas című számára ver agyon egy rakat embert egy kaszinóban, amit egyébként rendkívül szórakoztató volt nézni, a készítők sem azért rakták a filmbe, mert egy nagyívű sokat mondó alkotást kívántak létrehozni. Pusztán csak szórakoztatni szerettek volna, ami pedig ismerjük el, sikerült.

A lényeg, hogy bár a mellékszál erőlteti az olyan karakterfejlődést, amiben bár komolynak szánt mégis röhejesen egyszerű beszélgetéseket folytatnak le a karakterek, nem szabad elfelejtenünk, hogy nem emiatt szeretjük az ilyen típusú filmeket. Az olyan akciókért nézzük, amik már már gyomorforgatóan véresek, azokért a jelenetekért, amikor valamelyik szereplő beszól egy izmosat, illetve azokért a snittekért, ahol egy bosszúszomjas csaj egy sövényvágóval akarja levágni a megkötözött maffiafőnök fiának a legbecsesebb kincsét.

Ezek mellett a filmnek viszont sajnos akad bőven olyan hibája, amit már nem írhatunk annak a számlájára, hogy egy agyatlan akciófilmet nézünk. A történet idősíkjai nincsenek egészen rendben, ugyanis úgy indul az első jelent, hogy az tavaly december, a jelenbe való váltás pedig elmaradt. Persze az is lehet, hogy én vagyok a hülye. Továbbá ott van még az is, hogy a főhős gyengesége, azaz a függősége igazából csak a film utolsó harmadában kerül csak terítékre, így az említett karakterfejlődésre, maradt szűk fél óra. Ettől pedig tényleg azt érezni, hogy ez a töltetlék száraz, és savanyú.

Értékelés: 54/100 A szépen megkoreografált verekedős jelenetek és velős beszólások nem visznek el egy egész filmet a hátán, az pedig, hogy egy alapból olyan történettel indítanak, amit ennél szebben is fellehetett volna építeni, és így lehetett volna belőle, akár egy olyan film is, amire azt mondanánk, hogy na ez igen, eléggé rontja a pontszámait. A szereposztás pedig szintén csak ront a helyzetén, mert az addig oké, hogy nem volt elég pénzük nagy nevekhez, de akkor legalább maradtak volna csak egy húzónévnél és nem a mellékszereplők listáját kellett volna  feltölteni ismert színészekkel.

IMDb: 5.6/10

MAFAB: 60%

Ez is tetszeni fog...