Amikor a toll brutálisabb fegyver, mint a kard - Ki(ny)írlak (2017) - könyvkritika - Corn&Soda

Amikor a toll brutálisabb fegyver, mint a kard – Ki(ny)írlak! (2017) – könyvkritika

Valószínűleg nincs az az értelmiségi, aki ne ábrándozott volna még arról, hogy milyen csodálatos lenne a világ E. L. James Szürke– könyvei, és az egyéb irodalmi celebritások kontár művei nélkül. Tóth Gábor Ákos Ki(ny)írlak! című, nagy adag iróniával áthatott regényében mindez valósággá válik. A könyv 2017-ben jelent meg a 21. Század Kiadó gondozásában. A fő gyújtópont, amihez a történetvezetés vissza-visszatér, a csehszlovák ellenzék által közzétett Charta ’77, amelyet a szerző ─ jó néhány értelmiségivel együtt ─, maga is aláírt. A történet főhősei szintén a nevüket adták az alkotmányhoz egy jobb világ eljövetelének reményében. Nem kell magyarázni, hogy ennek ellenére milyen sokan csalódtak a rendszerváltásban, kérdés az, mit tehet négy, idős irodalmár azért, hogy visszavezesse a világot a megígért és elvesztett utópiához.

Forrás: moly.hu

Az ötletbörze a hajnali órákban, egy szálloda jacuzzijában kezdődik. Már a helyszínválasztás is provokatív; öltönyös-nyakkendős, komoly, professzoros külső védelme nélkül, gyakorlatilag teljesen meztelenül mutatkoznak be a főhősök. A szerző pedig csak tovább fokozza Bronek, Gavrilo, Peter és Tibor kiszolgáltatottságát, amikor kegyetlen részletességgel az olvasó elé tárt egészségügyi problémáikkal érzékelteti a tragikus tényt, hogy bizony, ’77 nem tegnap volt. Főhőseink ezzel természetesen maguk is tisztában vannak, így a beszélgetés hamar átcsap sebnyalogatásba. Az olvasó tehát első ránézésre legfeljebb szánni tudja a veterán irodalmárokat, esetleg együtt is érez velük, de a szívébe zárni biztosan nem fogja őket.

Az első benyomás azonban fokozatosan változik és árnyalódik a történet előrehaladtával. Amikor Bronek, Gavrilo, Peter és Tibor elhatározzák, hogy felveszik a kesztyűt, és nekilátnak a Kiürítési Terv előkészítésének, az olvasóban mégis felébred a tisztelet és a szimpátia. Nem csupán a négy irodalmár nagy horderejű vállalkozása miatt, hanem amiatt is, mert a szent cél érdekében képesek kilépni a komfortzónájukból, összefogni egymással, sőt átmerészkedni az olyan, kőbe vésett tabunak minősülő határokon, mint egymás lakásának küszöbe. Miután az első néhány támadásukat siker koronázza, és hatásosan likvidálnak néhány ─ véleményük szerint ─ érdemtelenül népszerű irodalmi alakot, a kis kommandó elkezd igazán nagyban gondolkodni. Következő céljuk nem kisebb, mint a frankfurti könyvvásár meghackelése.

Miközben a négy irodalmár a nagy terv megvalósításán ügyködik, nemcsak egységként, hanem külön-külön is egyre szerethetőbbé válnak. Bronek, mint a csapat vezetője, Gavrilo, a vén Casanova, Peter, az okostojás, és Tibor, a társaság élő lelkiismerete. Közben a négy férfi kapcsolatai is ugyanúgy kivesézésre kerülnek, mint korábban a vérkeringésük, vagy a bélműködésük. Egyikük családi élete sem tökéletes, mindegyikük kapcsolatában akad egy-két olyan mozzanat, amely nagyon jól kifigurázható. Ennek ellenére a Kiürítési Terv finishében a feleségek és barátnők minden támogatást megadnak életük párjának, és vállt vállnak vetve küzdenek mellettük az irodalmi világ megtisztításáért.

A könyv borítója és a rajta szereplő kétértelmű cím gyakorlatilag megtestesíti főhőseink ars poeticáját, és egyszerűen beint a manapság divatos, agyondesignolt borítócsodáknak. Maga a szöveg ugyan egy kissé lassan indul, ám miután túl vagyunk a nyugdíjasok wellness hétvégéjén, néhány Skype-konferencián, és körvonalazódni kezd a Kiürítési Terv, már visszaköszön a borítóról sugárzó heves tiltakozás és határozott szembehelyezkedés. Azt azonban kijelenthetem, hogy üresjáratok nincsenek a könyvben. Amikor éppen nem pörögnek az események, kapunk némi karikaturisztikába hajló leírást a szereplőkről, egy-két szópárbajt, ahol hőseink régi jó cimborák módjára szívják egymás vérét, sőt, néhány betoldott szöveget is. A szórakoztató tartalom mellé pedig gondolatébresztés is jut; én is megformáltam a magam véleményét hőseink nagyra törő terveiről.

Forrás: XXI. Század Kiadó

Egyfelől a frankfurti könyvvásárba való beletrollkodás olyan képzet, amivel kapcsolatban az olvasó garantáltan nem lesz képes megállni, hogy ne röhögjön fel hangosan legalább egyszer-kétszer. Másfelől a trollkodás, mint tevékenység nem véletlenül kapta a nevét a fantasytörténetek legocsmányabb teremtményeiről. Igencsak abszurd gondolat, hogy a leghasznosabb, amit egy író a kultúráért tehet, ha a fenti tevékenységet gyakorolva igyekszik likvidálni a bóvlit gyártó „kollégákat”. Az így létrehozott gagyi-ellenkultúra olyan, még ócskább szemétté alakított hulladék, amelybe teljesen felesleges extra energiát beleölni.

Megragadta a figyelmemet hőseink hőzöngése is azzal kapcsolatban, hogy nem értik, miért kell az írókat megcsinálni. Érti az ember vagy sem, ez van. Ahogyan a Charta ’77 idején a cenzúra kicselezése volt a plusz belépő az irodalmi életbe, úgy napjainkban a jó marketing és az olvasóközönséggel való kapcsolatteremtés a beugró. Ez önmagában sem jót, sem rosszat nem jelent, csupán azt az egyszerű tényt, hogy a világ változik, vele együtt pedig az irodalom és annak befogadási módja is. A legjobb megoldás tehát, amit egy író választhat, ha szenvedéllyel dolgozik, bővíti az eszköztárát, tájékozódik, megújul, keresi az addig felfedezetlen utakat az olvasóközönség szívéhez. Hiszen a jó pap holtig tanul. Sajnos ez a megoldás fel sem merült hőseinkben, így ─ bár egyre szerethetőbbé válnak ─, a kezdeti szánalmasságuk távolról sem tűnik el a történet végére.

Forrás: felvidek.ma

Hőseink ─ különösen Tibor ─ meginognak néha a tervük kivitelezése közben, ám a történet végén hátradőlnek abban a szent meggyőződésben, hogy jól tették, amit tettek. A befejezéssel egy szép, kerek lezárást kapunk, amely hűen követve a történet hangvételét, magában foglalja az iróniát, emellett egy önreflexív kitekintést is ad.

A Kiürítési Tervvel lehet egyetérteni, lehet ellenezni, az viszont tény, hogy a Ki(ny)írlak! egy nagyon jól sikerült, humoros, szatirikus regény, amely hatásosan tart görbe tükröt az irodalmi világ és az értelmiség elé. Ajánlom mindenkinek, aki irodalmi pályára készül, vagy már aktívan tevékenykedik íróként, illetve azoknak, akik a tökéletes főhősök helyett jobban szeretik a húsvér, kicsit esendő, de a maguk módján heroikus küzdelmet folytató karaktereket.

Ezek is tetszhetnek...