Király Mária: Így történt – kritika egy ’56-os menekült memoárjáról - Corn & Soda

Király Mária: Így történt – kritika egy ’56-os menekült memoárjáról

A múlt hónapban ajánlottuk figyelmetekbe Király Mária Így történt – 1956-as forradalom három testvért Svájcba sodort című művét, s ígértünk róla egy kritikát, amit most olvashattok.

Kicsit félve vettem kezembe Király Mária dokumentumregényét, mivel attól tartottam, hogy műfaja miatt, kissé száraz és lapos lesz. Azonban ez a félelmem az első oldalak után el is szállt, ugyanis az írónő igazán könnyeden és jól fogalmaz, mely könyvét kifejezetten olvasmányossá teszi. Az írásmód elég távolságtartó és érzelemmentes, de összességében érdekes és tanulságos történet, mely leköti az olvasó figyelmét, és számot tarthat megbecsülésünkre.

Király Mária Budapesten született, és 1957 óta Svájcban él.  A Lausanne-i Orvosi Egyetem Természettudományi karán végzett biológusként, s nyugdíjazásáig az egyetem Élettani Intézetében dolgozott neurobiológiai kutatásain. Első regénye azt a nem mindennapi történetet meséli el, hogyan jutottak két bátyjával együtt a félelemmel terhes Magyarországról a békés és nyugodt Svájcba.

A Novum-Kiadó képe

A Novum-Kiadó képe

A visszaemlékezés 3 év eseményeit, az 1956-tól 1959-ig tartó időszakot öleli fel. A Király család történetén keresztül megismerhetjük a korabeli Magyarország politikai életét, az akkor élő emberek küzdelmeit, mindennapi problémáit és jövőbeli kilátásait. Majd a három testvér, Endre, Géza és Mária emigrációjának köszönhetően átélhetjük az akkor nyugatra menekülők veszélyes kalandjait, félelmeit, az osztrák menekülttáborok várakozásokkal teli életét és a bevándorlási nehézségeket a különböző nyugati országokba. Végül megismerhetjük a svájci világot, mentalitást és lehetőségeket, megtudhatjuk, milyen nyelv és szakmai tudás nélkül boldogulni egy idegen országban.

Mária egyes szám első személyben meséli el történetüket egy vérbeli biológushoz híven aprólékos gonddal és pontossággal. Életüknek ezt az időszakát igyekszik a lehető legteljesebben rekonstruálni, és a fiatalabb generációknak érthetővé tenni. Az események hitelességét korabeli dokumentumokkal támasztja alá, a fogalmakat, helyszíneket és személyeket magyarázó lábjegyzetekkel látja el. Az első oldalakon ez a pontosság és precizitás még furcsának tűnt, kicsit értetlenül fogadtam, amikor a gimnáziumi élményeit felidézve órára pontosan leírta a napirendjüket. Azonban rájöttem, hogy ez hozzá tartozik az írónő stílusához, s a későbbiekben érthetővé és indokolttá is válik ez a pedantéria. Ennek köszönhetően kapunk hű leírást a fiatalok szökésének útvonaláról, a menekülttáborok világáról és egyéb eseményekről is.

A mű legnagyobb részét a Svájcban töltött első két év visszaemlékezései teszik ki, így természetesen ez a legkidolgozottabb is. Pontos leírást kapunk az ország politikai és gazdasági beállítottságáról, történelméről, az ott élők mentalitásáról és szokásairól. Az írónő először egy külön fejezetben összefoglalja, hogy anno, még tanulmányainak és olvasmányainak köszönhetően mit tudott erről az országról. Kitér a „magyar kártya” történetére is, amin ugyebár a Tell Vilmos legenda alakjai szerepelnek. Maga ez a bevezetés elég felesleges, hiszen csak általánosságokat foglal össze, a kártyáról szóló kultúrtörténeti adalék már érdekesebb, mivel az nem annyira közismert. Talán szerencsésebb lett volna, ha a svájci kultúráról, esetleg politikai életről ír egy kicsit többet.

Majd a három testvér kalandjai, beilleszkedése közben mi is megismerjük az ottaniak életét és gondolkodását, a svájci mindennapokat, az óragyári munkáséletet, a rövid szabadnapokat, az ott élők észjárását.  Az írónő felhívja a figyelmet a magyar szemmel furcsának tűnő munkamorálra, társadalmi rendszerre, és hazafiság teljesen másként való értelmezésére is. Engem különösön megfogott az erről szóló rész, melyben kitűnik a magyar romantikus hazafias felfogással ellentétes svájci gyakorlatias patriotizmus. A másik téma, melyet különösen érdekesnek találtam, a nők választójogáról, a női emancipációról szól. Mélyen megdöbbentett, hogy milyen sokáig nem vehettek részt a nők a választásokon, s mennyivel alacsonyabb munkabért kaptak, mint a férfiak. Erről szívesen olvastam volna többet, és az írónő is bátrabban írhatott volna ezzel kapcsolatban a saját véleményéről.

Természetesen a svájci táj földrajzáról is pontos geográfiai adatokat kapunk, azonban hiányolom a festői szépségű táj élményserű leírását. Valószínűleg ennek a pótlására kapunk korabeli fotókat és akvarelleket, azonban egy írott műben a képi megjelenítés nem helyettesítheti a szavakat.

Mária, Endre és Géza mindennapi küzdelmeivel párhuzamosan folyamatosan követhetjük a magyarországi eseményeket is a szülők leveleinek köszönhetően. A Király házaspár gyermekeik letelepedése után azonnal kérvényezik kivándorlási engedélyüket, hogy újra együtt lehessen a család, azonban a Kádár korszak legsötétebb éveiben ez nem egyszerű dolog. A rendszer bürokráciája, kicsinyes akadékoskodása újabb és újabb akadályokat görget a kivándorlás elé. Emellé társul az otthonok félelemmel terhes légköre is, mely mindenhol besúgókat és megfigyelőket sejt.

Azonban ahogyan ez a történet is bizonyítja, a jó elnyeri méltó jutalmát, az események a család újraegyesülésével zárulnak. Ráadásként pedig az írónő összefoglalja azt is, hogy a történet hősei közül kinek hogyan alakult a sorsa.

Az események és helyszínek pontos leírása, részletezése ellenére a szereplőkről nem kapunk ilyen teljes és színes képet. Az írónő a hősöket nem túl sok vonással ábrázolja, a bemutatást inkább a szöveghez csatolt korabeli fényképekre hagyja ebben az esetben is. Ezeknek köszönhetően tudjuk elképzelni hőseinket. A jellemek leginkább a szülők leveleiből és az eseményekből bontakoznak ki, azonban ez kissé élettelenné teszi a figurákat. Nagyon hiányolom az egyéniségekre vagy a külső vonatkozó leírásokat, a személyes gondolatokat, az érzelmek megnyilvánulásait. Valószínűleg az írónő attól félt, hogy ezektől talán hiteltelenné válna a visszaemlékezése, azonban ez nem így van. Az emóciók, a személyes gondolatok megosztása, csak még hitelesebbé teszik az emlékiratokat.

A könyv az ismertetőjében erőteljesen kihangsúlyozza, hogy „nem regény, hanem igaz történet”, műfajilag azonban a mű mindenképpen a regény kategóriába tartozik, mivel prózai formában időrendben mesél el hosszabb cselekménysort. Természetesen nem zárja ki a valóságos események feldolgozását, mivel a regénynek nem feltétlenül kell fikción alapulnia, ezért Király Mária alkotását én a dokumentumregény kategóriába sorolom.

Az Így történt hiányosságai ellenére mindenképpen élvezetés olvasmány könnyed stílusával, pontos és precíz leírásaival, az események, helyszínek hű bemutatásával. Elsősorban a történelmi érdeklődésűek figyelmébe ajánlom, s azoknak, akik kedvelik az önéletrajzokat, visszaemlékezéseket. Bár Király Mária művét az előszavában a következő generációknak szánja, minden bizonnyal a bemutatott időszakot átélőknek, a történelmi eseményeket jól ismerőknek válik valóban izgalmas és elgondolkodtató élménnyé.

Ez is tetszeni fog...