kongkalipszis-kong-koponya-sziget-kritika-2017

Kongkalipszis most – Kong: Koponya sziget (2017) – kritika

Kong

Forrás: Port.hu

A Kong: Koponya sziget még csak most jött velünk szembe. Tudjuk, a mozipremier már jócskán mögöttünk van, de a net kalózai több mint valószínű, hogy a napokban nézték, vagy fogják megnézni a filmet, ugyanis pár napja került fel a torrent oldalakra. Szóval a továbbiak mögött egy kritikát találtok a filmről, amit bárki nyugodtan végigolvashat.

A cikk címébe nem véletlenül került bele az ostoba szóvicc, és a film hivatalos plakátja sem véletlenül lehet számotokra ismerős. A készítők próbálták a lehető legegyértelműbbé tenni, hogy ezúttal nem egy egyszerű szörnyfilmet akartak csinálni, hanem valami újat kívántak mutatni. Olyat, aminek még némi üzenete és jelentése is van. Hogy ez mennyire jött össze nekik, az már más kérdés. Nem akarom őket totálisan felmenteni, mert azért ilyen szinten már nem csak a szándék a lényeg, de el kell ismernünk, hogy ez a szörnyorgia kiemelkedik a többi közül.

Forrás: Front Row Features

Először a színészi gárdát emelném ki. Elsőre úgyis az szúrja ki mindenki szemét, hogy micsoda szereplőket sikerült leszerződtetni a filmhez. Tom Hiddleston, Samuel L. Jackson, Brie Larson, és John Goodman nem az egyedüliek, akik ismerősek lesznek. Rajtuk kívül az egész produkció tele van tömve olyan arcokkal, akik egyszer már biztosan szembejöttek veled a képernyőn vagy a vásznon, és még oda is rakták magukat, de rendesen. Szóval arra egy rossz szava sem lehet senkinek, hogy milyenek az alakítások, mert ennél profibb csapatot csak Danny Oceannek sikerült összekaparnia pár kaszinó kirablásához.

Forrás: Collider

A következő tényező, amit értékelnünk kell, a látvány. Itt jön először képbe az Apokalipszis most című alkotás előtti tisztelgése az alkotóknak. A gyönyörűen fényképezett tájak a szörnyekkel, a fegyverekkel, és a hősök előtt álló borzalmakkal szemben állnak. Ezt a kettősséget végül az egyik szereplő szájába is adják, amivel a látványtól elvakított nézőt próbálják meg a gyönyör delíriumából felrázni. Olcsó húzás, de hatásos, mert valóban picit elfedi a történetet és a mondanivalót a többszöri naplemente, a dzsungel sűrűje, a szörnyek armadája és a sűrűn alkalmazott belső nézet, amelynek köszönhetően úgy érezzük mi magunk hentelünk. Erre a bámulatos képi világra jön még rá a zenei aláfestés, ami a történet időbeliségére is utal. A rockzene rajongói oda meg vissza lesznek. Persze ez is, ahogyan sok más párbeszéd és díszletelem, a már említett klasszikus háborús film hangulatát kívánja bennünk életre hívni.

Forrás: Empire

Akik azt állították, hogy a film kong az ürességtől (Tudom, bocsi! Le kéne szoknom a szóviccekről, de addiktívebb a cucc, mint a heroin.), azok szerintem nem figyeltek eléggé. A barátból ellenség, ellenségből barát motívum újból és újból előjön a történet során. Az elején a második világháborús pilóta és annak a japán ellensége, majd egy beszélgetés során az a történelmi tény, hogy Amerika először jó barátságot ápolt az oroszokkal, majd később ellenségekké váltak, valamint a jól előre sejthető, nem is annyira fordulatnak számító esemény, hogy végül Kong a főszereplők védelmére kel, egészen jól csapódik le végül. Nyugi van! Ezek közül egyik sem volt spoiler, mert még egy retardált seggrészeg alaknak is nyilvánvaló lenne mindegyik.

Persze a lényeg a minden eddiginél hatalmasabb gorilla és az ő ős-ellenségei, meg az egyéb undorító és hatalmas állatok, akik néhol csak említés szintjén jelennek meg. Ezt a vonalat nézve a filmnek nem igazán sikerül meglepnie minket. A felejthető karakterek szokás szerint brutálisabbnál brutálisabb halált halnak. Az óriási szörnyektől csak egy pillanatra rettenünk meg. A csavarok pedig olyan kiszámíthatóak, hogy szinte úgy érezzük, médiumi képességekkel lettünk felruházva és előre látjuk a jövőt. Furcsa módon, összességében ezt mégsem érezzük cikinek, mert valahol erre számítottunk és valószínűleg maguk a készítők is tisztában voltak ezzel. Ennélfogva nem is erre helyezték igazán a hangsúlyt.

A súlyosabb elemek a látvány és a háttérben meghúzódó filmes és történelmi utalások voltak, amiktől az egész produkció egy Kongnál is hatalmasabb tisztelgéssé változott. Így ebben a cikkben pont ezekről nem fogok nektek beszámolni, mert azzal rontanám, úgymond spoilerezném el igazán a filmet. Szóval ha éppen egy kétórás szórakozást kerestek, ami képes ámulatba ejteni titeket, amitől nem igazán, de egy kicsit gondolkozóba estek a háború borzalmairól, akkor a Kong: Koponya sziget erre tökéletes, mert a szörnyek csupán metaforák, melyekkel azt üzenik a nézőnek: a háború olyan pokol, amihez képest az órási, torz, gyilkolásra született lényekkel megtelített sziget sehol sincs.

Értékelés:

65/100 A fentiek miatt, mert a kívánt üzenet felett könnyen át lehet siklani. Súlyosabbá is lehetett volna tenni, horrorisztikusabb jelenetekre számítottunk, és szerettünk volna többször is magunk alá csinálni, de az értékei még így is elbitorolhatatlanok. Gyönyörű pokol lett a Koponya sziget.

Mafab: 75

IMDb: 6.9/10

A film végeztével ne állj fel! Várd ki a végét, hallgasd a tökéletes hangulatfestő zenét, vagy tekerj bele, ahogy tetszik, de ne kapcsold ki. Vár rátok egy kis meglepetés a stáblista után. Erről csak annyit árulok el, az IMDb-n az egyik író oldalán fellelhető két készülő produkció is, amiknek a címei: Godzilla: A szörnyek királya, Godzilla vs Kong.

You may also like...

hu_HUHungarian
hu_HUHungarian
%d blogger ezt szereti: