Kötelező filmek – Alvás (Sleep, 1964) - Corn & Soda

Kötelező filmek – Alvás (Sleep, 1964)

Forrás: imdb.com

„I like boring things…”, vagyis „Szeretem az unalmas dolgokat…” – e mondat számos formában (képkeretben, kávésbögrén, díszpárnán, jegyzetfüzet borítóján stb.) jár-kel a világban. Bizonyára seperc alatt kitalálnátok, kitől származik, de azért elárulom: Andy Warholtól. Akinek zseniális művészetére egyébként sok mindent lehet mondani, ám azt nem, hogy unalmas… De várjunk csak: 5 órán, 20 percen és 26 másodpercen keresztül nézni egy alvó férfit sem unalmas? A kérdést válaszoljátok meg ti! Vagy inkább mondjátok meg, hány percig bírjátok ásítás nélkül nézni az Alvás (Sleep, 1964) című filmet.

Jó, elismerem, némiképp provokatív épp ezt a filmet ajánlani, de egyszerűen nem bírtam ki! Mikor felmerült bennem, hogy újfent egy amerikai mozgóképet ajánlok nektek, s előszedtem a jegyzeteim a New York-i iskoláról, ott virított előttem Warhol neve és egy cím: Alvás. Bevallom: igazán sokat vacilláltam azon, hogy e korszak kapcsán inkább John Cassavetes New York árnyai (Shadows, 1959) című – mesteri – művét tegyem-e kötelezővé, de végül úgy döntöttem, hogy a nagy kedvencemet megtartom egy későbbi alkalomra. De mielőtt teljesen elijesztelek benneteket a mostani kötelezőtől, mesélek a New York-i iskoláról, vagyis a Hollywoodtól független amerikai film ’50-es években kialakult irányzatáról.

Forrás: sabzian.de

A hollywoodi film elutasítása

A New York-i iskola alkotói egymástól stilárisan igencsak különböző filmeket készítettek, közös azonban bennük a konzervatív, kommersz, hollywoodi film elutasítása. „Az irányzat darabjaira a dokumentarista látásmód, a cinéma verité (az ’50-es, ’60-as évek fordulóján kialakuló dokumentumfilmes irányzat Franciaországban, az USA-ban és Kanadában) módszereinek alkalmazása jellemző. A filmeket az improvizációra épülő spontaneitás, a szórakoztató, felszínes témák helyett a társadalom valós problémáinak ábrázolása jellemzi.” A New York-i iskola előzményének Sidney Meyers Csendes ember (The Quiet One, 1948) című filmjét tekintik, amely dokumentum- és játékfilmes elemek ötvözésével készült.

Ahogy a francia új hullám alkotóinak a Cahiers du Cinema című folyóirat, úgy a New York-i iskola képviselőinek ott volt a Film Culture című magazin, amelyet Jonas Mekas alapított 1955-ben, azzal a céllal, hogy maga köré gyűjtse a kísérleti filmesek egy csoportját, és támogassa törekvéseiket. A jeles orgánum teret biztosított a New York-i avantgárd képviselőinek és a független filmeseknek, akik aztán 1960-ban megalakították a New American Cinema (NAC) Groupot, kiáltványukban pedig az illúzióteremtő hollywoodi filmezéssel szemben a valóság nyersebb, közvetlenebb ábrázolását követelték.

Forrás: amherst.edu

„Szélsőségesen avantgárd, formabontó”

Ebben az időszakban készült el Sidney Meyers, Ben Maddow és Joseph Strick A vad szem (The Savage Eye, 1960) című kritikus hangvételű filmje, illetve Jonas Mekas A fák fegyverei (Guns of the Trees, 1961) című versfilmje, „mely a beatkultúra talán első jelentős filmes alkotása lett”. A korszak legfontosabb alkotója, John Cassavetes 1960-ban forgatta New York árnyai című első filmjét. „Az elsősorban színészi improvizációra épülő alkotás a hollywoodi filmek akkori átlagos költségének töredékéből, mindössze 40 000 dollárból készült, s egycsapásra híressé tette alkotóját” – a velencei filmfesztiválon elnyerte a kritikusok díját.

És bizony éppen ebben az időszakban készült el Andy Warhol provokatív alkotása, az Alvás is. A pop art központi figurája, a képzőművész Warhol a New York-i iskola jelentős alkotójának számított. Szélsőségesen avantgárd, formabontó filmjeiben a performance és a happening hatásai dominálnak – e művek nemcsak megszólítják, de provokálják és próbára is teszik a nézőt. „Ez most csak egy vicc?” – tettem fel a kérdést magamban, mikor annak idején – kötelező lévén – bekapcsoltam az Alvás című filmet. Mivel (már akkor is) iszonyúan elszánt és szorgalmas voltam, természetesen kivártam a végét, gondoltam, hátha történik valami fontos, és tuti azt fogják kérdezni a zh-ban, de elárulom: néha elbóbiskoltam. Szóval: ti hány percig bírjátok?

Miért kötelező megnézni? Nem is tudom, talán azért, hogy megtudjátok, mit értett az alatt Warhol, hogy „Szeretem az unalmas dolgokat…”.

Forrás: Film- és médiafogalmak kisszótára

Ez is tetszeni fog...