Kötelező filmek - Meztelen diplomata (1963) - Corn & Soda

Kötelező filmek – Meztelen diplomata (1963)

A már jó ideje tartó koronavírus-járvány sújtotta időszakban –még inkább a folyamatos szigorítások, a kijárásai tilalom miatt – lassan szinte egy apokaliptikus járványfilmben érezzük magunkat. Nem is csoda, hisz a hollywoodi álomgyár ontja magából a hasonló témájú filmeket… Gyakorta tűnnek fel állati fertőzések vagy éppen különböző vegyi anyagok okozta világvégét vizionáló produkciók a vásznon, de a mainstream zombifilmek is leginkább ebből táplálkoznak. Manapság, amikor időnk nagy részét otthon töltjük, és unjuk a híradásokat, hasonló stílusú filmeket is berakhatunk a lejátszóba, de valamelyik filmcsatornán is garantáltan találunk ilyet. Abban az esetben viszont, ha ezek már megfeküdnék a gyomrunkat és a jelenlegi hangulathoz könnyedebb darabot szeretnénk látni, kötelező megnézni Palásthy György nagy sikerű alkotását, a Meztelen diplomatát. (1963)

Rejtő Jenő zseniális történeteit többen próbálták már filmre adaptálni – legutóbb Bujtor István próbálkozott hasonlóval (Három testőr Afrikában, 1996) –, de talán mindegyiknek kudarc lett a vége. Az utánozhatatlan P. Howard-i humort, egyedülálló karaktereit és hangulatát szinte képtelenség szórakoztatóan visszaadni. Ez egyfajta átka is a zseniális író ponyváinak. Jómagam kisgyerekkorom óta falom a „Rejtőket”, s könyvespolcomon is ott ékeskedik csaknem az összes regény és novella – emiatt is ültem le félve egy-egy ilyen adaptáció megtekintésére. És a félelmeim be is igazolódtak, egészen addig, míg „kezembe nem akadt” a Meztelen diplomata, mely Rejtő egyik legnépszerűbb regénye, a Vesztegzár a Grand Hotelban alapján készült.  

Palásthy György remek kézzel nyúlt Rejtő munkájához; nem akart szigorúan ragaszkodni az eredeti műhöz, csupán annyit kívánt hozzátenni vagy adott esetben elvenni, amennyivel egy igazán szórakoztató filmet alkothat. Megjelennek vagy éppen feltűnnek benne eredeti vagy új figurák, a történet is kicsit elsodródik az eredetitől, de a helyzetkomikumok, a hangulat mind-mind visszaköszönnek. Az igazi Rejtő-stílus tehát megmaradt, nem csak nyomokban található meg, és még egy kis időutazást is átélhetünk, vissza a ’60-as évekbe.

Az alaptörténet, melyet Sinkovits Imre narrál nekünk, követi az eredeti sémát. A Kis-Lagonda szigeteki előkelő Grand Hotelben bubópestist diagnosztizálnak az egyik vendégen, emiatt három hétre vesztegzár alá kerül a szálloda. A hotelben találkoznak rejtélyes diplomaták, akik bizalmas tárgyalásokat folytatnak, és ezzel kapcsolatban tűnik fel az a bizonyos füzet, amely a banánoxid előállítása helyett titkos olajkincsek adatait tartalmazza. Ennek a közepébe csöppen bele Félix pizsamában, egy lámpaernyővel a fején, és el is kezdődnek az egyre inkább káoszba fúló bonyodalmak. A szálló minden egyes lakója sántikál valamiben, és ezzel igazi kalamajka veszi kezdetét, melybe újabb és újabb szereplők és cselekményszálak bonyolódnak bele. A történet annyi kesze-kusza mellékszálból épül fel, hogy nem is igazán lehet, de nem is feltétlenül fontos összefoglalni.  A helyzetkomikumok, a burleszkbe illő jelenetek és az egyedülálló párbeszédek jellemzik és teszik felejthetetlenné a Meztelen diplomatát. Nagyon ügyes és pimasz húzás volt Palásthytól, hogy itt-ott egy az egyben belecsempészett mára már szállóigévé vált mondatokat, párbeszédeket!

Azonban az egész produkciót sutba vághatta volna, ha a szereplőket nem castingolják megfelelően. Szerencsére ebben az aspektusban sem hibázott a rendező: a korabeli színészvilág színét-javát sikerült megnyernie produkciójához. A teljesség igénye nélkül feltűnik a filmben Kibédi Ervin, Garas Dezső, Zenthe Ferenc, Rátonyi Robert, Rajz János, Váradi Hédi, Márkus László és az elmaradhatatlan Alfonzó (Markos József). Mind-mind kiválóan és halálosan viccesen hozzák a maguk figuráját. Személyes kedvencem a Garas Dezső és Szendrő József megformálta gengszterpáros, akik hol magánnyomozóként, hol ügyefogyott diplomataként remek szisztémával üldözik Félixet. Ez újra csak Palásthy zsenijét dicséri, hiszen ők az eredeti műben nem kaptak helyet, teljesen új figurák. Mégis minden jelenetük megdolgozza a rekeszizmokat, s egyes párbeszédeik igazi szállóigévé váltak. Ez a duó képes lenne elvinni a hátán egy egész filmet! Ugyanakkor ebben a szegmensben éreztem a Meztelen diplomata legnagyobb negatímát is, Márkus László alakítása kapcsán. Nagyon túljátssza a szerepét, s kilóg a többi kiváló karakter közül, leginkább a film első felében. Annál is inkább a negatívumok közé tartozik, hogy ő bújt a főszereplő Félix bőrébe…

Ugyanakkor Rejtő műveit nem is a kidolgozott fő karakter, hanem a mellékszereplők és az általuk kialakult hangulat, s helyzetkomikumok fémjelzik. Ebben pedig csillagos ötösre vizsgázik a film. A Grand Hotel hírnevére fanatikusan ügyelő igazgató, az ügyefogyott rendőrkapitány, a felesége nélkül vesztegzárban maradt terménykereskedő, a letargikus egykori operaénekesnő, a folyamatosan Kurirt áruló újságárus, nem beszélve az egészségügyi katonákról és a vendégek megnyugtatására hivatott zenekarról olyan humorforrások, amiket tökéletesen kiaknáztak, és hűen visszaadják azt a stílust és atmoszférát, ami a rejtői humort jellemzi.

A produkció legnagyobb erénye, hogy  szereplők, de maga a film sem veszi magát komolyan. A folyamatos gegek, az abszurd humor és az emlékezetes poénok garmadája egyfajta, jó értelemben vett ökörséggé formálják a filmet. Ehhez pedig a fekete-fehér megvalósítás és a kivételes operatőri munka csak tovább asszisztál. Ha nem keressük mindenáron azokat a nüanszokat, és nem azokra koncentrálunk, amikben a Meztelen diplomata különbözik az eredeti matériától, egy olyan vígjátékkal lehetünk gazdagabbak, amely minden korosztály számára felejthetetlen élményt nyújt, és többszöri megtekintésre készteti a nézőt.  

Miért kötelező megnézni? Mert a Meztelen diplomata bebizonyította, hogy Rejtő regényeit igenis lehetséges szórakoztatóan megfilmesíteni. Mindemellett olyan egyedülálló szórakozást biztosít, amire a jelenlegi időszakban a leginkább szükségünk van.

Ez is tetszeni fog...