Kötelező filmek – Tavaly Marienbadban (1961) - Corn & Soda

Kötelező filmek – Tavaly Marienbadban (L’année dernière à Marienbad, 1961)

_poster

Akármennyire is próbálok túllépni azon a bizonyos teszten, azért piszkálja a fantáziám, hogy néhány kötelező film megnézésére rávegyem a kollégákat. Nos, hogy finomítsak ezen az elképzelésen, felidéztem az élményeimet és megkerestem azt az alkotást, melyet itt és most kötelezővé teszek a szerkesztőség számára – nem mellesleg megtekintését nektek is erősen ajánlom. És nem azért, mert elővettem a (talán valahol mélyen bennem élő) tanári énemet, hanem mert a Tavaly Marienbadban-t (L’année dernière à Marienbad, 1961) egyszerűen látni kell. Aki kételkedik, mindenképpen járjon utána!

Az ötvenes-hatvanas évek fordulóján Franciaországban a fiatal, kritikus szemléletű, konvencionális filmkészítéssel szembehelyezkedő rendezőknek köszönhetően életre kelt az úgynevezett Nouvelle Vague, vagyis új hullám, melynek legfontosabb képviselői között feltűnt Godard és Truffaut is. Ekkor készült el a Négyszáz csapás (Les Quatre Cents Coups, 1959), valamint a Kifulladásig (À bout de souffle, 1960), s ezen alkotások által rajzolódott ki a francia film új irányzata, amely nemcsak bírálta a korabeli mozgóképeket, hanem szembe is ment az addigi módszerekkel. Az új hullám filmjeinek elbeszéléseit véletlen események alakítják, nincs hiány kitérő epizódokból sem és nem meglepő, ha befejezetlen marad a történet. Az alkotók alapműként tekintettek André Bazin Tilos a montázs! című tanulmányára, melyből azonnal sejthető, hogy az irányzat filmjeiben az addig megszokottól merőben eltérően használták a montázs eszközét is.

tumblr_mn6bo1xztd1rf1jvro1_1280

Ám épp ekkoriban egy másik francia csapat – a Bal part – is hallatni kezdte a hangját, melynek tagjai más irányból közelítették meg a filmkészítést. Az ötvenes évek végén alakuló laza csoport tagja volt Agnés Varda, Chris Marker és Alain Resnais, akik elvetették a hagyományos narrációt, és úgy általában a valóságot is, s az álom, a fantázia felé fordultak. Nos, így jutunk el a Tavaly Marienbadban című alkotásig, melyet a Bal part egyik legfontosabb képviselője, Alain Resnais készített, méghozzá Alain Robbe-Grillet, a francia új regény vezéregyéniségének forgatókönyvéből.

last-year-at-marienbad

A Tavaly Marienbadban története egy gyönyörű barokk kastélyban és annak parkjában (egy francia kertben) játszódik, mely gyógycentrumként áll nyitva a látogatók előtt. Már a játékidő kezdetén kirajzolódik a bonyodalom, hiszen egy férfi összefut egy nővel, akivel egy évvel korábban már találkozott. Sőt, egymásba is szerettek, ám a jelenben úgy tűnik (és úgy tesznek), mintha még sosem látták volna egymást. Na igen, már maga a rövid ismertetés is homályosnak tűnik, viszont ez korántsem adja vissza a szerelmi háromszöget bemutató film hangulatát, hiszen Resnais alkotásának szereplői valós és kitalált emlékek labirintusaiban kószálnak, s úgy rángatnak maguk után minket, hogy fogalmunk sincs, mi történt vagy a jelenben mi történik Marienbadban – már ha meg tudjuk határozni a jelent, mert az sem egyszerű feladat e film esetében.

last_year_four

Alain Resnais az időszerkesztés formanyelvi megújítását vitte véghez ebben a filmben. A valódi és kitalált emlékek, valamint a (fikciós) jelen eseményei teljesen összemosódnak, s nincs egyetlen biztos viszonyítási pont sem, ahonnan biztonságosan szemlélhetnénk a történéseket. Ehelyett Resnais egy mindenek felett álló narrátor – aki egyben az egyik szereplő – oda-visszaemlékezésének folyamatát követi, és az interpretáció mellett a manipuláció eszközére épít. Az idősíkok egymást felépítő és egymást kioltó körkörössége jellemzi a filmet, valamint az elbeszélés folyamatos jelenideje, ami igencsak megnehezíti a dolgunkat, hiszen elég nehéz megállapítani, hogy mikor is vagyunk a jelenben, illetve mikor is van az a bizonyos jelen. Ez most úgy hangzik, mintha a Tavaly Marienbadban egy megfejthetetlen logikai játék vagy egy óriási útvesztő lenne – ez pedig nem véletlen, merthogy az.

71538jvuxl-_sl1024_

Alain Robbe-Grillet forgatókönyve próbára teszi a nézőt, melynek hatását minden egyéb – így a folyamatos leíró bemutatást és a statikus merevséget váltogató kameramozgás, a barokk kastélybelső, a valódi labirintusként megjelenő francia kert, az expresszív klasszikus zene és a csend erejének kihasználása, továbbá a történetbe és hangulatba simuló, felettébb titokzatos színészi játék – csak még jobban erősíti. A Tavaly Marienbadban egy sajátos, megismételhetetlen alkotás, melyben Resnais úgy mutatja be egy egyszerű(nek tűnő) szerelmi háromszög történetét, ahogy senki azelőtt, és senki azóta.

Miért kötelező megnézni? Mert a lehető legélvezetesebb dolog belezavarodni, mi is történt Marienbadban. És mert olyan, mint a Rubik-kocka vagy egy ezerdarabos puzzle – ha egyszer elkezded kirakni, nem nyugszol, amíg nincs minden a helyén. És mert kevés olyan bonyolult mozgókép van, mint ez. Szóval kötelező és kész!

Ez is tetszeni fog...

Hozzászólások

  1. […] Forrás: Film- és médiafogalmak kisszótára/Oxford Filmenciklopédia/Kötelező filmek – Tavaly Marienbadban (L’année dernière à Marienbad, 1961) […]