Kötelező filmek – Tíz film, amelyben megjelenik a bezártság motívuma

Kötelező filmek – Tíz film, amelyben megjelenik a bezártság motívuma

Hosszú ideje terveztem már megírni ezt a cikket – olyannyira hosszú ideje, hogy a tíz filmet tartalmazó lista már egy hónapja ott pihen a jegyzetfüzetemben –, de mindig, mikor belekezdtem, elhatalmasodott rajtam a bezártság kellemetlen, félelemmel teli érzete… Ezért hát úgy döntöttem: akkor állok neki, mikor hírül adják, hogy „újra kinyílik a világ”. Nos, eljött az idő, úgyhogy most tíz olyan filmet ajánlok nektek, amelyben valamiféleképpen megjelenik a bezártság motívuma. Mellé pedig egy különleges témát, az észlelés fenomenológiáját választottam. 

kötelező filmek
Terminál (Forrás: imdb.com)

Ez utóbbin: az elméleti háttéren is hosszan gondolkoztam, mégpedig azért, mert a fenomenológia olyan hatalmas és – talán mondhatom ezt – kimeríthetetlen terület, amellyel kötetek végeláthatatlan sora foglalkozik, s amellyel valóban csak tucatnyi kötetben lehet és érdemes foglalkozni. Nemrégiben olvastam el Gyenge Zsolt Kép, mozgókép, megértés. Egy fenomenológiai filmelemzés elmélete című doktori értekezését, s a könyv kiválóságát és hiánypótló mivoltát értékelve elveszítettem minden arra irányuló bátorságomat, hogy írjak nektek a témában. Ám most, hogy újranéztem a jelen listán szereplő összes filmet, arra jutottam: muszáj összeszednem a bátorságomat, s kicsípnem egy apró szeletet e tudományterületből. Szóval újraolvastam Maurice Merleau-Ponty francia filozófus (akinek gondolkodására nagy hatással volt Edmund Husserl és Martin Heidegger filozófiája) Az észlelés fenomenológiája című kötetét, hogy egy kicsit – de tényleg csak egy kicsit! – mesélhessek nektek az észlelés fenomenológiájáról.

„A világ dolgait nem kívülről érjük el, nem egy utólagos történés során vezettetünk be közéjük, hanem a dolgok csak azért adottak számunkra valahogyan, mert már mindig is közöttük, velük együtt létezünk.”

Merleau-Ponty gondolkodásának középpontjában az észlelés mint a filozófia alapproblémája áll, és számára az észlelés „magának az emberi világon-létnek a lényegi jellemzője”. Vagyis leegyszerűsítve: álláspontja szerint az észlelés nem egy akaratlagos cselekvés, egy döntés eredménye, hanem úgymond egy eleve létező alap, amely mindannyiunk számára adott.

kötelező filmek
Maurice Merleau-Ponty (Forrás: merleauponty.org)

„Nincs objektum szubjektum nélkül.”

Ez az idézet az Edmund Husserl által alapított filozófiai irányzat, a fenomenológia központi tétele, amely a filmek tekintetében arra a Merleau-Ponty által megfogalmazott gondolatra hívja fel a figyelmet: nézőként állandóan szem előtt kell tartanunk azt a filmen kívüli valóságot, amelyben élünk, amelyen a(z elméleti és gyakorlati) tapasztalataink alapulnak – amelyek tehát meghatározzák egyebek mellett az adott film tapasztalatát, befogadását is. „Az ember a világon van, a világ az, ahol megismeri önmagát” – írja Merleau-Ponty, ezzel pedig kétségkívül arra is utal, hogy a mindennapi tapasztalataink befolyásolják azt, hogyan nézünk, de még inkább, hogyan értünk meg, értelmezünk egy adott alkotást.

Merleau-Ponty észlelés-elmélete a mindennapi életből és tapasztalatokból indul ki, ennélfogva lehetővé teszi, hogy a befogadó a műelemzés – esetünkben a filmelemzés – során saját élményeit, emlékeit is felidézze, ami természetesen amellett, hogy segíti, élményszerűbbé is teszi a művészetről való gondolkodást s az adott mű megértését. De nézzük meg egy kicsit jobban ezt az észlelés- vagy másnéven percepció-elméletet! E szerint az észlelés egy komplex folyamat, amelyben a dolgok már eleve jelentéssel bírnak, a film pedig éppen az a művészeti forma, amely a legközelebb áll a valósághoz, a való élethez, így aztán bármit is lássunk/érzékeljünk a filmben, azt a valós tapasztalatainknak köszönhetően „valamiként” fogjuk érteni. Vagyis: mindennapi tapasztalataink rávetülnek a film befogadására, megértésére!

Még hosszan, rendkívül hosszan mesélhetnék nektek a Merleau-Ponty-féle fenomenológiáról és az észlelés-elméletről, de az előbbi részlettel elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol el kell mesélnem, miért éppen ez az elmélet jutott eszembe a listába szedett filmekről. Néhányat közülük még a karantén ideje alatt néztem újra, a többit viszont már a „nyitás” után, ám mindkét esetben ugyanaz történt: a megtekintésük során vagy után már-már a klausztrofóbia tüneteit észleltem magamon, ez pedig korábban sosem fordult elő velem, így azonnal eszembe jutott Merleau-Ponty állítása, mely szerint az, ami a valóságban történik velem, befolyásolja azt, ahogyan befogadok és megértek – és megélek – egy filmet…

És akkor most jöjjön tíz olyan mozgóképes alkotás, amelynek hősei „be vannak zárva”!

Hátsó ablak (Rear Window, 1954)

„A Hátsó ablak főhőse a fényképész L. B. Jefferies, aki törött lába miatt ágyhoz van kötve. Az otthonában ragadt férfi egyetlen szórakozása a szomszédok megfigyelése; és igen hamar fel is figyel a vele szemben lakó Thornwald házaspárra. A férj, Lars Thornwald házaló ügynök, aki munkája mellett beteg feleségét is ápolja, ám a nő egy nap eltűnik. Jefferies arra gyanakszik, hogy a férj gyilkolta meg az asszonyt, ezért magánnyomozásba kezd, az ügybe pedig bevonja a barátnőjét, detektív barátját és az ápolónőjét is. Mi, nézők pedig nyomozunk velük.”

kötelező filmek
Forrás: imdb.com

Tizenkét dühös ember (12 Angry Men, 1957)

Sidney Lumet filmjének középpontjában tizenkét esküdt áll, akiknek látszólag egy gyilkossági ügyben kell döntést hozniuk. A vádlott kétségtelenül bűnös: annyi minden bizonyítja ezt, hogy az esküdtekben egyhamar felmerül a gondolat, hogy talán nem ártana az egybevágó tények mögé nézni, és alaposabban megvizsgálni a tárgyalóteremben elhangzottakat. Kezdetben tizenegy vélemény van egy ellen, idővel azonban változik a helyzet. Olyannyira, hogy már nem is a gyilkossági ügyről szól a történet… De akkor miről? Nos, az emberről.

kötelező filmek
Forrás: imdb.com

Az öldöklő angyal (El ángel exterminador, 1962)

„Egy arisztokrata társaság az operaelőadást követően vendégségbe érkezik a Gondviselés utcába, a Nobile házaspár fényűző otthonába. Az ’itt lesz valami’ érzés akkor tör elő belőlünk, mikor a személyzet sietősen elhagyja a házat, akárcsak egy sereg patkány a süllyedő hajót. A burzsoá közösségnek ez azonban fel sem tűnik, megvacsoráznak, kedélyesen zenélnek, majd egytől egyig elszenderednek a hallban, amelynek küszöbét az ébredést követően senki sem képes átlépni.”

kötelező filmek
Forrás: imdb.com

A homok asszonya (Suna no onna, 1964)

Hiroshi Teshigahara különleges és szépséges alkotásában egy férfi egy zoológiai ritkaság nyomába ered, azzal a reménnyel, hogy a felfedezésének köszönhetően hírnévre és elismerésre tehet szert. Útközben azonban egy homoksivatag ingoványos területére téved, ahol találkozik egy igéző szépségű és kedvességű asszonnyal. A nőnél tölti az éjszakát, nem tudva, hogy a házából, amely egy gödör alján található, nincs kiút…

kötelező filmek
Forrás: imdb.com

A fülke (Phone Booth, 2002)

Az utcán járunk, egy telefonfülke mellett, amelyben egyszer csak megcsörren a telefon. Főhősünk, Stu felveszi – és pont őt keresik! Ám ez a hívás olyan, amelybe bele is halhat… Egy mesterlövész hívja, aki mindent tud róla, s aki a környező toronyházak egyik ablakából éppen rá céloz. És aki követeli: beszélgessenek.

kötelező filmek
Forrás: imdb.com

Terminál (The Terminal, 2004)

Viktor Navorski Kelet-Európából repül New Yorkba, amikor hazájában államcsínyt követnek el. A férfi gyanútlanul igyekszik Amerika felé, ám a John F. Kennedy repülőtérről nem teheti ki a lábát, hiszen útlevele éppen egy nem létező országból való. Ottragad hát a terminálon, ahol kénytelen beláthatatlan időre berendezkedni. S ahol felfedezi: ott van piciben az egész világ, minden szépségével és csúnyaságával…

kötelező filmek
Forrás: imdb.com

A módszer (El Método, 2005)

Marcelo Pineyro filmjének kezdetén megtudjuk: pályázatot írtak ki egy multinacionális cég vezetői pozíciójára. A lehetséges jelölteket behívják egy interjúra, amely a kiválasztási folyamat utolsó állomását jelenti, s amely során az amerikai Grönholm-módszer segítségével saját tehetségüket kell felmérniük. A jelöltek – egymás potenciális ellenfelei – egy irodába zárva versengenek egymással, eközben odakint, Madrid utcán globalizáció-ellenes tüntetés zajlik…

kötelező filmek
Forrás: imdb.com

127 óra (127 Hours, 2010)

Főszereplőnk, Aron Ralston egyedül indul a Utah államban lévő kanyon falainak megmászására, ám egy rossz mozdulat következtében megcsúszik, és az egyik karja egy sziklavájatba szorul. A fiatal hegymászó 127 órát tölt ebben a helyzetben, miközben lepereg előtte az élete, amelytől nem hajlandó megválni.

kötelező filmek
Forrás: imdb.com

A szoba (Room, 2015)

Főhősünk egy ötéves kisfiú, Jack, aki számára a Szoba a világ. Az édesanyjával él itt, aki az ötödik születésnapja után elmondja neki: a világ valójában nem ennyi, hanem folytatódik a Szobán túl, és ideje, hogy kimenjenek oda. Ehhez azonban tervre van szükség, mert anya és fia nem egyszerűen távozni, hanem szökni készülnek. A Szoba ugyanis valójában börtön, ahol ők a fogvatartottak…

kötelező filmek
Forrás: imdb.com

Cloverfield Lane 10 (10 Cloverfield Lane, 2016)

A helyszín egy pince. Itt tér magához egy baleset után Michelle, s azonnal arra gondol: elrabolták és fogva tartják. Azonban a férfi, aki megmentette, azt állítja: támadás érte a Földet, amely immár lakhatatlan és veszélyes, szóval a bunkert, ahol tartózkodnak, nem lehet elhagyni…

kötelező filmek
Forrás: imdb.com

Források:

Maurice Merleau-Ponty és az észlelés fenomenológiája

Maurice Merleau-Ponty: Az észlelés fenomenológiája, L’Harmattan Kiadó, 2012

Gyenge Zsolt: Kép, mozgókép, megértés. Egy fenomenológiai filmelemzés elmélete, L’Harmattan Kiadó, 2017

Ez is tetszeni fog...