Középfölde felfedezése – interjú a ’Tolkien világai’ írójával és fordítójával

Itt az ideje bevallani: mindnyájan eltöprengtünk már azon, hogy mely tájak ihlették J. R. R. Tolkient, amikor megalkotta Középfölde vadregényes lankáit, mely népek történelméből merített, amikor megteremtette Rohan lovasharcosait, a hegymélyi törpöket vagy a Megyebeli hobbitokat! John Garth könyve, a Tolkien világai nem kisebb feladatra vállalkozik, minthogy felfedje a professzor tengernyi inspirációját! J. R. R. Tolkien eddig magyarul soha nem látott rajzai, térképei és eleddig meg nem jelent versei is feltűnnek a könyvben.

„Sok kritikus feltételezi, hogy Középfölde egy másik bolygó” – panaszolta egyszer Tolkien. Igen, Középfölde mítosza, a szilmarilok és az Egy Gyűrű legendája itt játszódik Földünkön, illetve annak egy elképzelt múltjában. Ennek tudatában válik csak egészen érthetővé, hogy a Középfölde térképén kibontakozó hegyek, völgyek, folyók és erdők, mind-mind valamely ma is létező helyszín előképe, ezer és ezer szálon kötődik korunk földrajzához, a brit szigetek füves dombjaihoz, vagy épp Afrika sivatagjaihoz. Ismeretes, hogy a fiatal Tolkien 1911-ben az Alpokban tett hosszú gyalogtúrát: az itt látottak inspirálták Völgyzugoly tünde városát és a Ködhegység háborgó vadságát. Azt azonban már kevesen tudják, hogy a professzort lenyűgözték a vulkanikus képződmények: a toronymagas vulkáni dugók mintájára született meg Vasudvard baljós bástyája, de a Krakatau-vulkán robbanásának története is mély nyomot hagyott Középfölde drámaian változó földtörténetén.

Nem csupán geológiai helyek inspirálták az íróóriást: megannyi személyes, sőt, már-már intim élményét is felfűzte mítosza láncfüzérére: kisgyermekként Afrikában lábon harapta egy tarantulapók, amely a Banyapókot ihlette, míg felnőtt éveiben visszatérő lidércnyomás kínozta egy mindent elsöprő, gyilkos árvízről, amely Númenor szigetének pusztulását inspirálta. Megismerjük gyermekkora idilli otthonát, Sarehole falvát, melynek furfangos és vidám lakói ihlették a hobbitokat, míg a tágabb vidék, Warwickshire dús mezői és zsírosan zöldellő domborulatai a Megye bájos és otthonos vidékét inspirálták. Olvasmányélményei is visszacsengnek műveiben, gyermekkora indián-regényeiből merítette a tündék és Bard íjásztehetségét, a kelta mitológiából a tündék báját, a klasszikus görög drámákból a Középfölde-mítosz monumentalitását és drámaiságát.

A Tolkien világai azonban ennél sokkal többet nyújt a Középfölde-mítosz szerelmesei számára. Magyarul eddig ki nem adott versbetéteket olvashatunk hasábjain, melyek többsége Nagy Andrea tolmácsolásában öltöttek testet. A kiadvány továbbá több száz, színes illusztrációval büszkélkedhet, amelyek között Tolkien saját kezűleg készített rajzai és illusztrációi is helyet kapnak, olyanok is, amelyek sem A hobbit művészetében, sem más, eddig magyarul megjelent kiadványban nem volt látható. Helyet kap többek között az első térkép, amelyet a professzor A Gyűrűk Ura írása során, Középföldéről készített.

A Corn&Soda kérdésére a kötet magyar fordítója, Németh Anikó elmondta: a Corvina kiadó igazgatója, Kúnos László, mielőtt felkérte volna a fordítói munkálatokra, még nem tudta, hogy Tolkien egyik első magyar fordítójára bukkant. Németh Anikónak köszönhetjük ugyanis A gyűrű nyomán – Fa és levél, valamint a wooton-i kovácsmester első magyar fordítását, illetve az ő tolmácsolásában olvashattuk (Göncz Árpád 1988. évi fordítása után ismét) a Giles, a sárkány ura meséjét. Lapunknak elárulta, a tolkieni életmű folyton megújuló magyar fordításai komoly fejtörést okoztak az idézetek visszakeresése során, amelyet csak tovább nehezített a koronavírus-járvány.

„Amikor megkaptam a munkát, még arra számítottam, hogy felmegyek majd az Országos Széchényi Könyvtárba, és szépen kikérem az összes kötetet, amiből vissza kell keresnem az idézeteket. Na, ez a covid miatt nem jött össze. Úgyhogy rengeteg időm ment el azzal, hogy vadásztam az ismerősök körében, kinek mi van meg… A Magyar Tolkien Társaságtól és a lektortól, Uhrman Ivántól kaptam a legtöbb segítséget ehhez. Az idézetek magyar fordításainak visszakeresése egyébként sziszifuszi munka, én is csak most szembesültem vele, hogy mondjuk egy nagyszerű Tandori-fordítás már szinte csak nyomokban tartalmazza az eredeti versrészlet kulcsszavait is.”

A Tolkien világai egészen bensőséges bepillantást enged J. R. R. Tolkien szakmai- és magánéletébe is. Németh Anikó személyében egy olyan fordító kezei közé került a kiadvány, aki lelki közösséget vállalt a tolkieni örökséggel – erről lapunknak így vallott:

„Én magam imádok utazni, a Brit-szigeteket pedig különösen kedvelem. Tolkienhez hasonlóan természetrajongó vagyok és a nyelvek bűvöletében élek: finn szakot végeztem, de tanultam norvégot, oroszt, németet, újgörögöt, olaszt, spanyolt, portugált is. Ugyanúgy bele tudok feledkezni egy épület részleteinek csodálásába, mint Tolkien. Nemcsak műfordító vagyok, hanem műszaki szakfordító is. Ugyanolyan fájdalommal is élem meg a rombolást, az értékek megsemmisülését, mint ő. Tolkient mindig is »lelki rokonom«-nak éreztem: egy hullámhosszon rezgek vele. Sokkal mélyebb és más jellegű ezért a kötődésem hozzá, mint bármely más szerzőhöz, akiknek a műveit fordíthattam.”

Németh Anikó emlékeztetett: „Szomorú aktualitása volt ennek a projektnek, hogy közben elhunyt Christopher Tolkien, és ez bennünket, Tolkien tisztelőit mélyen megrendített.” A tolkieni örökségről írt kötet fordítása „a nosztalgia jóleső érzését hozta, amely mellé az elmúlást, a tolkieni életmű végleges lezárásának gyásza társult.”

A fordító azt üzeni az olvasóknak: „Remélem, hogy szeretni fogják ezt a kötetet, és hogy sok új információval és érdekességgel szolgál ez a maga nemében teljesen egyedi, eredeti megközelítése a tolkieni világoknak”, azonban figyelmeztet, ha ellentmondásokat vélünk felfedezni a könyvben, azt ne az ő számlájára írjuk, ezek felett fordítóként kénytelen volt szemet hunyni.

A Corn&Soda megkereste John Garth írót is – a brit újságíró közel két évtizeden át olyan neves napilapoknak dolgozott, mint a londoni Evening Standard vagy a The Guardian, Tolkienhez hasonlóan ő maga is az Oxford-i Egyetemen végzett. 2003-ban robbant be a köztudatba Tolkien és a Nagy Háború című életrajzi könyvével, amelyért 2004-ben elnyerte a Mythopoeic Society és a The Tolkien Society díját is. 2020-ban jelent meg Tolkien világai című, a professzor mítoszépítésének inspirációit körbejáró műve – a tény, hogy 2021-ben már magyarul is olvashatjuk, a Tolkien-életmű hazai olvasótáborát dicséri.

Corn and Soda: Stílusát tekintve könyve a kritikai elemzések és az ismeretterjesztő kiadványok között van valahol félúton. Nagyon olvasmányos és egyben rendkívül informatív, több mint 640 lábjegyzetet tartalmaz! Mi volt a célja, amikor elkezdte írni?

John Garth: Újságíró vagyok, bár lehettem volna tudós is. A komoly elemzések azonban nem csupán a tudósok kiváltsága. Szeretem azt hinni, hogy összetett dolgokat is el lehet magyarázni világosan, érthetően, az átlagos olvasó számára. Ezt próbálom tenni minden írásomban. A források megjelölése bár rendkívül fontos, gondosan elrejtettem őket a kötet végén szereplő, számozott hivatkozások közt, így nem zavarják az olvasás örömét. Ott, ahol a lábjegyzet további fontos adatokat tartalmaz, csillaggal jelöltem a legkíváncsibbak számára.

C&S: Óriási kutatást végzett, amely kiterjedt többek között a két világháború közötti brit sajtóra is. Mikor ért el arra a pontra, hogy azt mondja: oké, megvan minden kellő forrásom, így már össze tudom rakni a könyvet?

JG: Az idők végezetéig is eltarthatott volna a kutatás, hiszen mindig felmerülnek újabb kérdések. De ebben rejlik a kiadói határidő szépsége: valahol le kell tenni a tollat, különben soha nem készül el. Szerencsére, amint a könyv szép lassan kezdett testet ölteni, egyre magabiztosabbá váltam a fontos kérdések kiválasztásában, illetve a különféle információmorzsák és meglátások értéke és jelentősége tekintetében.

C&S: Hogyan lesz az emberből Tolkien-szakértő?

JG: Azt hiszem leginkább őszinte lelkesedésre és kíváncsi természetre van szükség. De ez attól is függ, hogy mit ért az ember ’Tolkien’ alatt. Megszámlálhatatlanul sok Középfölde-szakértő van világszerte, hiszen a könyvek megkövetelik, hogy újra és újra elolvassuk őket: oly sok mindent kell feldolgozni és oly sok kérdés merül fel! Ha az ember belemerül a befejezetlen írásaiba és vázlataiba is, melyeket fia, Chritopher Tolkien adott ki a Középfölde Históriája-sorozatban, az már eleve elkötelezettséget és komoly figyelmet igényel, hiszen ezek a kreatív írói munka folyamatáról szóló, összetett könyvek. Ha az ember azonban igazán meg akarja érteni Tolkien kreativitását, meg kell próbálni megérteni, honnan is jött ő, hova kötik a gyökerei. Tehát egy sokoldalú, különösen tehetséges emberről van szó, aki olyan témaköröknek volt a szakértője, amelyekről az átlagember jóformán semmit nem tud. Másrészről, meggyőződésem, hogy nem csak az írót, de sok más szempontot is ugyanolyan érdeklődéssel kell szemlélni: életét, lakhelyeit és a kort, amelyben élt.

C&S: Könyvében kísérletet tesz mintegy tucatnyi, Tolkien inspirációival kapcsolatos, hamisnak vélt hiedelem eloszlatására. Mindemellett azonban Ön is több tucatnyi feltételezéssel él, olyan előfelvetésekre alapozva, miszerint Tolkien tudatában lehetett bizonyos híreknek és újságcikkeknek. Nem gondolja, hogy egyszer jön valaki, és ezeket a feltételezéseket is megcáfolja?

JG: Természetesen. Ez része a folyamatnak. A történészeknek számítaniuk kell arra, hogy véleményüket megkérdőjelezik, ahogy minden tudósnak. Másrészről azonban ez a könyv egy életrajzi alapú vizsgálódás, amely a képzelőerő rejtelmeit tárja fel, tehát nem egzakt tudomány. Megpróbáltam Tolkien szemüvegén keresztül látni a világát, érzéseit és gondolatait. Ez kétségtelenül egy szubjektív folyamat. Remélem, hogy sikerült az olvasókat is végig vezetnem a felfedezés ösvényén.

Szeretném azonban hozzátenni: az életrajzokban van némi ellentmondásosság. Elengedhetetlenül fontos a primer források használata, de senki (még korunk technológiájával sem) képes mindent feljegyezni, ami történik vele nap mint nap. Még a naplókban és levelekben is, az emberek sok mindent kihagynak, részben azért, mert számukra mindennapos dolgoknak tűntek. Ha azonban egy nagyban megváltozott világból tekintünk vissza a történtekre, a mindennapos dolgok különlegessé válnak. Képesek vagyunk olyan összefüggéseket felfedezni, amelyeket ők maguk sem vettek észre. Például szerintem nagy jelentősége van annak, hogy Tolkien abban az évtizedben kezdte írni A Gyűrűk Urát, a nagy természetjárás regényét, amikor Britanniában a vidéki látványosságok felkeresését és gyalogszerrel való bejárását népszerűsítették a helyi értékek pusztulásától való félelem miatt. Sokszor azt feltételezik, hogy Tolkien az ő saját fantasy vagy középkori buborékjában élt, érdektelenül tekintve a bármire, ami a 14. század után vagy Középföldén kívül történt. Ő is olvasott azonban újságot, ő is úgy élt, mint mások.

C&S: Inspirációk tömkelegét tekinti át könyvében: irodalmi ihletettség tekintetében Homérosztól, a Beowulfon át, egészen a tündérmesékig; az érzelmek tekintetében a vallásosságtól a rémálmokig; a személyes élményekkel kapcsolatban egy pókcsípéstől, a Nagy Háború borzalmain át, egészen a családi kirándulásokig; és így tovább. Nem érezte úgy, hogy az információk óceánjában sok fontos szempont egyszerűen elúszik? Más szóval: nem lehet, hogy a kevesebb több lett volna?

JG: Beláttam, hogy a kevesebb több, hiszen számos, potenciális szempontot végül figyelmen kívül hagytam. Amit leírtam, az, úgy érzem, egy valós tükörképét nyújtja a professzor sokoldalú tapasztalatainak és a kreatív folyamatok komplexitásának. Én mindezt valahogy úgy képzelem el, hogy mindez egy kritikus tömeget alkot, amelyből sugárzik Tolkien fantáziájának energiája, ami a valóságot fantasztikummá, tündérmesévé vagy mítosszá alakítja, vagy azzá, amit ő csak „teremtett történelemnek” nevezett.

C&S: Előadást fog tartani a Magyar Tolkien Társaság online eseményén. Miről fog szólni?

JG: Az esemény központi témája a remény. A tolkieni legenda egyik karateréről fogok beszélni, akiről A Gyűrűk Urában is említést tesznek: Eärendilről, a tengerészről, akiből a Hajnalcsillag vált. Ő az első „Középfölde” karakter, akit Tolkien megalkotott, az ő inspirációja kiemelt jelentőséggel bír a hobbitok számára, amikor a sötétben menetelnek.

C&S: Hallott már korábban a tolkieni mítosz magyarországi kötődéseiről? Tudta például, hogy a magyar a világon a harmadik nyelv, amelyre lefordították a Középfölde Históriája-sorozat harmadik, negyedik és ötödik kötetét?

JG: Ez egy nagyszerű, kivételes teljesítmény!

A Tolkien világai megrendelhető a kiadó honlapján.