Kritika Szaniszló Judit Beenged című kötetéről - Corn & Soda

Kritika Szaniszló Judit Beenged című kötetéről

Néhány hete jelent meg Szaniszló Judit első kötete Beenged címmel a Magvető Kiadó gondozásában. Az írónő szövegeit eddig a legjelentősebb irodalmi folyóiratokban olvashattuk, és emellett Zetor Leila írói álnév alatt publikált saját blogján. Ezeknek a válogatásából született most meg ez a kiadvány.

A Magvető Kiadó fotója

A Magvető Kiadó fotója

Pimasz, szomorú és erőteljes – így jellemzi Szaniszló Judit kötetét a borítón lévő ajánló. És valóban, az írónő szövegei merészek, sokszor mellbevágóak és rendkívül elgondolkodtatóak. Egy harmincas éveiben járó, egyedülálló, értelmiségi nő mindennapjai, családi és magánéleti problémái bontakoznak ki előttünk tele öniróniával, gúnnyal és sok-sok elgondolkodtató kérdésfelvetéssel. Személyes hangú írások, személyes örömökkel, gondokkal, tragédiákkal, és mégis egy egész generáció közös problémáinak érezzük őket. Olyan témákat vet föl, mely mondhatni minden korabeli, értelmiségi, független nőt érint. A kötet rövid szövegeinek így legmeghatározóbb témája a férfi-nő viszony, a szerelem, szexualitás, a magány, a szingli lét, a gyermek hiánya. A magabiztos, intelligens, erős nő egyrészt vágyik a meghittségre, a gyengédségre, a párkapcsolat nyújtotta biztonságra, másrészt azonban fél “beengedni” a férfit, retteg attól, hogy az majd, csak fájdalmat és űrt hagy maga után.

A kötet másik meghatározó témája az apa elvesztésének tragédiája, halálának szinte feldolgozhatatlan élménye. Előtörnek a gyermekkori, családi emlékek, a múlt szépsége és teljessége, s az ezzel ellentétben álló, darabokra hulló jelen. Az apa hiánya pótolhatatlannak látszik, minden szétesett, a család egysége szertefoszlott, és nem látszik még ebből a hirtelen rájuk szakadt káoszból a kiút, csak a feltoluló múlt képei  jelentenek kapaszkodót.

Az elbeszélőmód legtöbbször egyes szám első személyű, de az elbeszélő személye alkalmanként változik. Egyes szövegekben az apa – mint a Bevezetés a laboratóriumi gyakorlatba címűbe – vagy az anya – az Integetőben –, egyszer pedig a mozgássérült gyermek szemszögéből látjuk a világot. Talán ez a legutóbbi, a Roncsi elnevezésű írás a legmegrázóbb mind közül. Mélyen megható a két sérült gyermek egymás iránti szeretete és a különleges, közösen kialakított és a csak általuk megértett kommunikáció tökéletessége.

A személyes jellegű témák mellett erős társadalomkritikát is olvashatunk a kirekesztésről, megbélyegzésről, úgymint a Repce címűben, a romákkal szembeni általános  előítéletről és ellenszenvről. Ez már olyan mélyen beivódott, hogy magukban az igazságtalanságok elszenvedőiben is meggyökeresedett, és már ők is szilárdan hisznek saját kisebbrendűségükben.

A szövegek nyelvezete legtöbbször erőteljesen lírai, bár gyakran megtűzdelve néhány provokatív, alpári kifejezéssel. Így a közönségesség és a költői magasságok különös és egyedi egyveleget alkotnak Szaniszló Judit írásaiban. Erre talán a legjobb példa, a Szerintem című alkotása.  Emellett szívesen játszik az intertextualitással, a klasszikus  szövegekkel, és saját képére formálja őket. Alkotásmódja így tökéletesen követi a meghatározó, kortárs magyar irodalmi irányzatot, igazodik a kánonhoz. Egyediségét mégis talán ízig-vérig nőies és provokatív hangjának köszönheti.

Összességében Szaniszló Judit kötete különleges élményt jelent az olvasónak. Hol megríkat, hol megnevettet, hol pedig egyszerre teszi mind a kettőt. Szövegei mélyen elgondolkodtatnak mind magunkról, mind a körülöttünk lévő világról. A legjobb értelemben vett női író, aki nemét nem rejti el a papíron, hanem megéli és írásainak alkotórészévé teszi. Így kötetét elsősorban hölgyolvasók számára ajánlom, de mindenki örömét lelheti benne, aki szívesen olvas szépirodalmi szövegeket és kedvét leli a szavak játékában. A kötet megvásárolható a Magvető Kiadónál!

Köszönet a könyvért a Magvető Kiadónak!

You may also like...

hu_HUHungarian
hu_HUHungarian
%d blogger ezt szereti: