Kritikus Kedd Könyvklub: Asszonyok, lányok élete - Corn & Soda

Kritikus Kedd Könyvklub: Asszonyok, lányok élete (Alice Munro)

book club

Íme, elérkezett a hónap utolsó keddje, és amint ígértük, itt a Kritikus Kedd Könyvklub első elemző cikke. Újonnan elindult könyvklubunk első témája Alice Munro Asszonyok, lányok élete című Nobel-díjas regénye.

Alice Munro kanadai írónő 1931-ben született Ontario tartományban, és egy Wingham nevű kis településen nőtt fel. Egyetlen regénye, az Asszonyok, lányok élete egy kislány nővé válását követi nyomon az 1940-es évek egyik kanadai kisvárosában. Az önéletrajzi ihletésű művéért Munro 2013-ban Nobel-díjat kapott.

alice-munro

A regény elbeszélője Dell, a kislány, aki a város határában, apja rókatenyésztő farmján él. Ideje nagy részét öccse, és a család barátjának, Benny “bátyámnak” a társaságában tölti. Később anyjával beköltözik a városba, és iskolás korában már szinte csak nők veszik körül. Ott van anyja, aki már kisgyermek kora óta ki akar törni a vidéki élet posványából, s a tudást, az ismeretszerzést tartja a legfontosabbnak, mellettük van még albérlőjük, Fern, a világias, szabados gondolkodású postáskisasszony, és persze legfontosabb társa, Naomi, akivel közösen élik át a kamaszkor legtöbb problémáját. Dell okos, figyelő szeme előtt zajlanak a kisváros asszonyainak apró tragédiái, feltárulnak a női sors buktatói, problémái és mindennapi örömei.

Dell nyolc történetén keresztül megismerjük a ’40-es évek kisvárosi Kanadájának társadalmi életét, politikai meggyőződését, világlátását, s ami a legfontosabb: a lányok, asszonyok helyzetét, életét ebben a világban. Egy kislány szemszögéből fedezzük fel a legfontosabb dolgokat az életben: a szerelmet, a hitet és a halált.

Könyvklubunk első körkérdése az volt, hogy kinek hogyan tetszett a regény. Vikit kivéve megegyeztünk abban, hogy összességében mindenkinek tetszett, érdekesnek találtuk. Viki szerint unalmas, de a stílus szépségét, s a mű által felvetett társadalmi kérdések fontosságát ő is méltatta. Igen, abban mindannyian megegyeztünk, hogy Munro stílusa kiváló. Leírásai nagyon szépek, líraiak, szóhasználata egyedi, képei erőteljesek és kifejezőek. Természetesen ennek az élvezhetősége magyarul Mesterházi Mónikának köszönhető, aki a szöveget fordította.

Tökéletesen egyetértettünk abban is, hogy a regény karakterei remekül megformáltak, rendkívül élőek. Igazi átlagemberek gyarlóságokkal, hibákkal, álmokkal és sokszor hétköznapi hősiességgel. Olyanok, mint a szomszédaink, vagy akikkel minden nap együtt utazunk a buszon, találkozunk velük a boltban. Itt élhetnének velünk napjainkban, nem csupán a ’40-es évek Kanadájában. A velük történt események így a világ bármelyik pontján és az élet bármelyik napján megtörténhetnének.

A szereplők esendőek, s olykor szánandóak, mint Dell anyja, vagy Miss Farris, akik nem illetek a poros kisvárosba, többre és jobbra vágytak, de pont ez a különbözőségük okozta tragédiájukat. Az anya elsorvad, elveszti életerejét és energiáját, s minden bizadalmát gyermekeibe, főleg Dellbe veti, hogy ő többre lesz hivatott, majd ő valami fontosat, s nagyszerűt visz véghez az életben. Miss Farris valószínűleg öngyilkos lesz, bár ez soha nem derül ki pontosan, csupán sejteni lehet, hogy színpadias lénye, rajongása, mély boldogtalanságot és elégedetlenséget rejt. Mind a kettejük lénye emlékeztet egy kicsit Bovarynéra csak éppen annak drámaisága és szexuális túlfűtöttsége nélkül. Az itt élő Bovarynék ahhoz túlságosan hétköznapiak.

alice munro

A szánandó szereplők mellett ott vannak a mélységesen taszítók, mint Mr. Chamberlain, aki beteges perverzitásával és nemtörődömségével is teljesen mindennapi és átlagos marad.

A kor legjellegzetesebb alakja talán Dell legjobb barátnője, Naomi. Ő testesíti meg a nagybetűs NŐT, akinek a korszak elvárásai szerinti egyetlen feladata a férjhez menés. Naomi gyermekként és kamaszként még Dell igazi társa, együtt igyekeznek felfedezni a világot. Azonban Naomit elragadja a felnőtt női társadalom, s beáll a sorba. Naomi eléri élete célját, azonban az ő tragédiája pont ez: megkapja, amire vágyik, de hogy boldog lesz-e, az már más kérdés.

A szereplők és a környezet korlátolt kicsinyessége, és mindennapisága mellett a szexualitás a másik központi témája a regénynek. Azonban itt a szex szerelem és romantika nélküli, puszta testiség és ösztön szint, tele durvasággal és nyerseséggel. Mégis valami rejtegetnivaló és titkos, olyasmi, amiről nem szabad beszélni és tudomást venni. A gyerekek szexualitásról való szemlélete, az erről alkotott képük durvasága emlékeztet Nabokov Lolitájának szexuális képére. Lolita is hasonlóan nyersen és érzelemmentesen viszonyult a szexualitáshoz. Munro egyetlen szereplőjének sincs normális szexuális élete. A legtöbbjüknél ez csupán szükséglet vagy szokás szintre süllyed, Dell anyjának viselkedése, megnyilvánulásai pedig már-már frigiditásra enged következtetni.

A könyvklubunk megegyezett abban, hogy az Asszonyok, lányok élete, a világ legfontosabb kérdéseit feszegeti. Mindezt a nők életén, világlátásán keresztül mutatja be a maga sokszor nyers, szókimondó, tárgyilagos, de mégis finom stílusában. A szereplők hétköznapisága, a felvetett problémák egyetemessége pedig kortalanná teszi a regényt, időtlensége ma is és a jövőben is elgondolkodtat és tükröt tart a ma és a jövő lányainak, asszonyainak is. Gabi így összegezte Munro regényét: “az emberek nem változnak, csak alkalmazkodnak a világhoz.”

 

Könyvklubunk következő havi regénye pedig Margaret Atwoodtól A szolgálólány meséje lesz. Bízunk benne, hogy a következő regénnyel is velünk tartotok. Hozzászólásban pedig várjuk meglátásaitokat a most elemzett regényről.

 

Ez is tetszeni fog...