Láthatatlan játék - A győztesek gondolkodásmódja az e-sportban - Corn & Soda

Láthatatlan játék – A győztesek gondolkodásmódja az e-sportban

Láthatatlan játék – A győztesek gondolkodásmódja az e-sportban

Az e-sportok népszerűsége töretlenül nőtt az elmúlt években, mely hatalmas nyereményalapokat és rengeteg új játékost jelentett a fejlesztő cégeknek. És ahogy zakatolunk előre az online játékok vonatján itt a XXI. század elején, rá kell jönnünk, hogy még szinte semmit nem tudunk az egészről. Egy profi játékos pályafutása 28 évesen már véget ér a reakcióidő kitolódása miatt, de mi lesz utána? Mi motiválja a játékosokat? Miért is küzdenek egyáltalán? Csak a győzelem számít, vagy egészen másról van szó? Andrejkovics Zoltán: Láthatatlan Játék – A győztesek gondolkodásmódja az e-sportban című könyve az első olyan magyar nyelvű kötet, mely az e-sporttal foglalkozik. Több, kifejezetten az e-sportra épülő bárban is tart könyvbemutatót a fővárosban, először október 26-án, 18 órától az Ingameben, valamint a november 18-19-én a PlayIt rendezvényen is, a Monster standjánál tart dedikálást. Volt szerencsém interjút készítenem Andrejkovics Zoltánnal, melyben egy kicsit a témáról és a keletkezés körülményeiről kérdeztem, de legfőképpen azt akartam megtudni, hogy mire is használható ez a könyv? Ezt sikerült megtudnom:

Miért pont az e-sportot választotta témájának? Illetve, mióta írja a könyvét?

Az elektronikus játékok mindig is közel álltak hozzám, abban a szerencsés generációnak lehetek a tagja, akik végigkövethették a PC-s játékok fejlődését, a Wolfeinsten 3D-től egészen a PUBG-ig. Egyszer egy Quora-s kérdés kedvéért összegyűjtöttem, hogy gyerekkoromtól kezdve hány különböző játékkal játszottam az évek során és meglepően hosszú lett a lista, úgyhogy elfogultnak érzem magam, ha játékokról beszélünk. Az e-sport jelensége egy fiatal dolog. Érdekelt, hogy az e-sportok világába miként lehet belecsempészni azt a profi hozzáállást, mentalitást, ami képes felvértezni egy fiatal játékost a profivá vezető úton. A könyvet 2014-ben kezdtem el írni.

Honnan jött a konkrét téma? Önnek mi adta a motivációt, mi indította el?

2014-ben szerveztünk egy versenyt, ahol a Dota 2 című játék négy legjobb magyar csapata csapott össze a döntőben. Ők élőben több 100 ember előtt küzdöttek meg az első helyért. Emlékszem, hogy milyen nagyszerű élmény volt nézőként jelen lenni. Évek óta először valami igazán új sportélményt kaptam. Jobban izgultam, mint a foci VB döntőjén, pedig labdarúgást is nagyon kedvelem. Ekkor jöttem rá, hogy akár szeretnénk, akár nem, ez a jövő. Ez adta a kezdő lökést. Ahogy jobban beleástam magam az e-sportok témájába úgy döbbentem rá, hogy a fiatal játékosok esetén egy-egy profi csapat közti összecsapásnál az dönt, hogy „ki erősebb fejben”. Ez pedig egy borzasztóan megfoghatatlan téma, nemcsak az e-sportban, hanem a hagyományos sportokban is. Ezt a megfoghatatlan témát próbáltam „megfejteni” és olyan közérthető módon leírni az általam megtalált megállapításokat, hogy azok valóban felhasználhatóak legyenek egy e-sportolónak.

Milyen nehézségekbe ütközött a kutatás során?

A könyv nem egy kvantitatív vagy kvalitatív kutatás eredményeit feldolgozó kötet. Módszertani szempontból a következő módon történt az anyaggyűjtés, ami a könyv alapját szolgálta. Megkerestem azokat a problémákat, szituációkat, amikkel a napjaink magyar és külföldi e-sportolói küzdenek. Ezt követően ezekre a problémákra létező pszichológiai kutatások eredményei, más diszciplínákban megtörtént esetek – például hagyományos sportok – alapján és saját tapasztalataim alapján megpróbáltam válaszokat, megoldásokat adni. Azokat a témákat, melyek összefüggtek fejezetekbe tömörítettem, így született a könyv.

Talán a legnehezebb rész a terület komplexitása volt, amikor az egyes gondolatokat fejezetekbe próbáltam tömöríteni, akkor rájöttem, hogy itt minden mindennel összefügg. Volt olyan, hogy ugyanazt a gondolatot két külön fejezetben is leírtam, és komoly fejtörést okozott, hogy akkor ez most melyik fejezethez illik jobban.

Volt azért aha-élménye is?

Rengeteg! Fantasztikus érzés volt, amikor rátaláltam egy-egy már létező külföldi kutatásra, ami pontosan megadta a választ a kérdéseimre és hirtelen összeállt a kép: ez e-sportokban is pontosan így működik. Például: „Az anyagi motiváció miért az ellenkező irányban hat az e-sportolók esetén?” Sok ehhez hasonló kérdést tettem fel magamnak, mivel a személyes tapasztalataim ezt támasztották alá, de a „miért”-ek megtalálása volt az igazi kihívás. Sokszor éreztem úgy magam, mint ha egy puzzlet kellene összeraknom, kerestem a darabokat és boldog voltam, amikor összeállt a kép.

Pár mondatban elárulna egy keveset a könyvéről? Miről fog szólni? Egyfajta szociometriát is kapunk, vagy kifejezetten a lélektani hatásokra fókuszál?

Mivel a könyv kifejezetten e-sportolóknak íródott, akik a puszta időtöltésnél komolyabban szeretnének foglalkozni egy-egy elektronikus játékkal, ezért egy felkészülésre használható könyvet álmodtam meg. Minden egyes fejezetben hasznos tanácsokat, gondolatokat, elméleteket találnak majd a fiatalok, amik segítséget nyújtanak a játékbeli stratégia alkotáshoz, a belső motiváció erősítéséhez, a profi gondolkodásmód elsajátításához és saját magunk mentális reakcióinak megértéséhez.

Eddig kevesen foglalkoztak ezzel a témával, ezt bizonyítja az is, hogy hazánkban ez az első olyan könyv, ami kifejezetten a játékosokat vizsgálja. Ha jól tudom, csak a JátékosLétnek voltak ilyen témájú publikációi. Milyen visszajelzésekre számít a közönségtől?

Úgy gondolom, hogy ebben az esetben a „vizsgálat” szó helyett inkább a „segítő” szót használnám. A fiataloknak nagyon kevés önfejlesztő irodalom áll a rendelkezésükre, amik pedig elérhetőek, azok nem az ő nyelvezetükön íródott. Ha valamiben jobbak szeretnénk lenni, akkor szükség van külső inputok-ra, tanácsokra és ötletekre. Úgy gondolom, ha a közösség számára ezzel a könyvvel tudok egy-egy „aha erre még nem gondoltam” pillanatot okozni, akkor elértem a célom.

Mit szólt hozzá a tudományos közösség? Ha jól tudom, pozitívan fogadták.

A könyv angolul 2016 májusában jelent meg és valóban rengeteg visszajelzést kaptam rá, amit a magyar változatba már igyekeztünk beépíteni a kiadóval közösen. Természetesen jól estek a pozitív visszajelzések, de igazán a legkritikusabb visszajelzések voltak számomra a legfontosabbak, mivel ezekből tudtam tanulni a legtöbbet. Úgy gondolom, ha valaki a tudományos életből elolvassa a könyvet, akkor hirtelen nem fogja tudni hova tenni, hacsak nem napi szinten játszik valamilyen elektronikus játékkal, de a könyv szépsége pontosan ez, hogy a játékos szemszögből próbál pluszt adni az olvasóknak.

Én játékosként is érzem, hogy egy 40 perces meccs után nagyon nem mindegy a közérzetem számára, hogy nyertem-e vagy vesztettem. Ez profi szinten még erősebben hat az emberre, főleg, ha még milliókkal is jutalmazzák azt. Ön hogy látja, ez a fajta stressz, nyomás, elősegíti a győzelmet, vagy éppen ellenkezőleg?

Valakinél segít és valakinél pont az ellenkezője: blokkol. Itt jön be, hogy ismerni kell magunkat, miként viselkedünk extrém stresszhelyzetben. Akiknél az extrém stressz blokkol, ott próbálni kell csökkenteni a stressz szintet, hogy az optimális stressz tartományba kerüljön, ahol az elme megfelelően tud működni. Náluk például a biztos pontok, a rutinok jól működnek, mivel a saját komfortzónájukban tartják. A győzelem koncepciójával is sokat foglalkoztam a könyv írása során. Ledgerwood kutatásai alapján például tudjuk, hogy a győzelem esetén a boldogság időtartama rövidebb, mint a szomorúság hossza ha vesztünk. Ez már önmagában is furcsa, de ha belegondolunk, hogy valójában mennyire rövid idő is mindkettő – mondjuk a mérkőzés hosszához képest – akkor megállapíthatjuk, hogy „azért a 10 perc boldogságért küzdeni 40 percen keresztül” nem biztos, hogy megéri. Ettünk volna egy szelet csokit és majdnem ugyanaz a hatás. Ezért hangsúlyozom, hogy azt a 40 percet is ugyanúgy kell élvezni, mint magát a győzelmet, úgy már biztosan megérte a játék.

Leginkább a profi játékosokra fókuszál könyvében, ha jól tudom. Mégis, mit adhatnak a szavai egy hobbi játékosnak?

Úgy gondolom, hogy ha valaki fejlődni szeretne, akkor a legjobbaktól kell tanulnia, független attól, hogy most kezdte el a játékot, vagy már évek óta gyakorolja. A mentális hozzáállás fejlesztése is épp ilyen, legyünk profik fejben, ettől még nem szükséges az e-sportolói karriert választanom, de kamatoztathatom a megtanultakat az élet más területén. A mentális fejlődés szépsége, hogy ha egyszer megértünk egy összefüggést, akkor soha többé nem fogunk tudni ugyanúgy tekinteni egy adott szituáció.

Melyik részét ajánlja a könyvének leginkább az olvasóközönség számára?

Az egyik személyes kedvencem az „Alázatosság”. A könyv ezen része picit tartalmazza saját életfelfogásomat és hozzáállásomat másokhoz.

Egy könyvírás alatt néha tényleg vért lehet izzadni, mire összeáll egy-egy gondolat. De azért van ennek szép oldala is. Mi volt önnek a legszebb, legkedvesebb élménye ez alatt az időszak alatt?

Valóban volt sok olyan estém, amikor csak ültem a gép mellett és noha a gondolat már megvolt, azt szavakba, mondatokba kellett önteni. Ez azért 20.000 gépelt szó után már terhes is tud lenni. Pihenésképpen az utóbbi években a szabadidőm egy részét arra szántam, hogy meglátogassak minél több gaming rendezvényt, versenyt, hogy megismerhessek minél több embert. Elmondhatom, az utóbbi években nagyon sok fantasztikus személlyel találkoztam, fiatalokkal és idősebbekkel egyaránt, akiknek a „gaming” többet jelent, mint puszta játék. Nagyon büszke vagyok rá, hogy közülük néhányan a könyv előszavához is hozzájárultak.

Ezek is tetszhetnek...