K. A. 
Forrás: Animus Kiadó Facebook oldala
A milliónyi Millennium-rajongó legnagyobb örömére Lisbeth Salander kalandjai folytatódtak, megjelent a Millennium-sorozat legújabb kötete, David Lagercrantz-nak köszönhetően, Mint az árnyék címmel. Mint tudjuk, Stieg Larsson váratlan halála után Lagercrantz-ot kérte fel a kiadó a hatalmas népszerűségnek örvendő trilógia folytatására, aki remekül helyt is állt a feladatban. Az Ami nem öl meg címmel kiadott folytatás nagy sikert aratott a közönség körében, és megszülethetett a legújabb kötet, mely nálunk az Animus Kiadó gondozásában jelent meg.
Miután elolvastam az Ami nem öl meg kötetet, úgy éreztem, jó ez, de valahogy mégsem az igazi. Még hozzá kellett szoknom, hogy már nem Stieg Larsson írja a sorozatot, s ehhez időre volt szükségem. Az új rész, a Mint az árnyék esetében már nem volt ilyen problémám, sikerült Lagercrantz-hoz kötnöm a sorozatot, megismertem és elfogadtam a stílusát, nem kerestem folyton Larsson jellegzetességeit.
Nagyon kíváncsi voltam, Lagercrantz hová vezeti Lisbeth történetét, így a Mint az árnyék eléggé meglepett. Már az előző regényben is feltűnt, hogy az író elvált a megközelíthetetlen, szociális létre képtelen Lisbeth-képtől, és úgy tűnik, kötetről kötetre láthatjuk kedvenc hősnőnk személyiségfejlődését. Az új részben Salander kisasszony már egyenesen emocionálisnak nevezhető, képes emberi megnyilvánulásokra, sőt azokat a nagyközönség előtt is felvállalja. A meglepetések közé tartozik, hogy megtudjuk a Lisbeth hátát borító, sárkányt ábrázoló tetoválás eredetének és jelentésének titkát, ráadásul még több részlet kiderül borzasztó gyermekkoráról. Természetesen a másik főhős ezúttal is Mikael Blomkvist, a Millennium újságírója, aki most is Lisbeth segítségére van a gyermekkorát övező titok leleplezésében, és néhány gonosztevő börtönbe juttatásában.
A regény története szerint Lisbeth vállalja a törvények megszegése miatt rá kirótt néhány hónapnyi büntetést, és éppen azt tölti a híres Flodberga női börtönben, amikor Holger Palmgren a gyermekkorára vonatkozó új hírekkel meglátogatja. Lisbeht rögtön nyomozásba kezd. Közben védelmébe veszi egyik rabtársát, a fiatal, bangladesi nőt, Fariát, aki miatt összetűzésbe is kerül Benitóval, a hírhedt maffiavezérrel.
A történet cselekménye három szálon fut. Egyrészt újabb információk derülnek ki Lisbeth múltjáról, aminek kapcsán egy titkos, ikrekkel kapcsolatos kísérlet részletei is napvilágra kerülnek. Ennek köszönhetően megismerkedünk egy fiatal, tehetséges tőzsdeelemzővel, Leo Mannheimerrel is, akinek a múltja szintén sötét titkokat rejt. Végül pedig egy nagyon mai és aktuális történetszálként bekerül az iszlám szélsőségesek problematikája is a regénybe Faria történetén keresztül. Mind a három cselekményvonal rendkívül izgalmas és ötlet-dús, viszont talán kicsit sok is egyszerre, egy regényhez. Már eleve az iker-sztori elég lenne a maga szövevényességével, a rengeteg érintett karakterrel, a téma felvetette társadalmi, szociális kérdésekkel, mellette a nagyon kényes szélsőséges iszlamista téma már túlzás.
Lagercrantz jó érzékkel nyúl a szélsőséges vallási kérdéshez, ami napjainkban nem is lehetne aktuálisabb, ráadásul remekül mutatja be az iszlám nők és az elnyomók, szélsőséges nézeteket terjesztők ellen küzdő iszlám értelmiségiek lehetetlen helyzetét. Azonban a téma többrétegűsége, társadalmi megítélése miatt minden bizonnyal szerencsésebb lett volna nagyobb teret engedni neki, és árnyaltabban bemutatni, vagy egy külön regény témájának meghagyni. Így csak érintőlegesen ismerjük meg a felvetett, nagyon is súlyos problémát.
A sok cselekményszál ellenére a regény koherens, jól követhető, gördülékeny, s ami egy skandináv kriminél talán a legfontosabb, letehetetlenül izgalmas. Lagercrantz nagyon jól kezeli a dramaturgiát, a történetet szépen vezeti fel, megfelelő mértékben adagolja az információt, nem hagy elvarratlan szálakat és levegőben függő karaktereket. Ráadásul pontos és aprólékos a különböző tudományágak és az azokhoz szükséges elméleti tudás bemutatása kapcsán. A regénynek köszönhetően egész jártas lettem a tőzsde működésében. Szerencsére azonban ezek a leírások nem fárasztóak és tudálékosak, hanem könnyen érthetőek a laikusok számára is.
Amit viszont nagyon hiányolok nála, az a nyelvi kidolgozottság. Számomra az ő írása túlságosan is cselekményközpontú, csupasz, nem igazán enged teret a képzeletre ható leírásoknak. Ilyen szempontból még mindig hiányzik Larsson finom, mégis erőteljes nyelvezete.
Összességében a Mint az árnyék egy rendkívül izgalmas, összetett, lebilincselő regény. A Millennium-rajongók biztosan nem csalódnak benne. Ráadásul már most kíváncsian várom, Lagercrantz hogyan fogja lezárni Lisbeth történetét, milyen újabb izgalmas fordulatokkal képes még meglepni minket ezután?
A könyvért köszönet az Animus Kiadónak!
