Lords of Chaos – A black metal sötét gyermekei - Corn & Soda

Lords of Chaos – A black metal sötét gyermekei

Tegyük fel, hogy egy tökéletesnek tűnő világban nem találod a helyed. Belelátni abba, amit Erich Fromm az emberi pusztítás anatómiája címen szemléltet. Erről szól a black metal. A gonoszsággal való kacérkodás, a zene radikalizáló ereje, a pszichózis.

A kép forrása: Front Row Entertainment – mafab

Az Euronymus néven is ismert Øystein Aarseth és Varg Vikernes különös, bizarr kapcsolatának lehetünk szemtanúi. A féktelen pusztítás iránti vágy, a keresztényellenesség azonban csupán egy szélsőséges underground körnek szánt magatartás. A belső kör, vagy Inner Circle sajátságos világában a vezetésért folytatott átvitt és szó szerinti értelmében vett véres versengés szemtanúi lehetünk.

Nehéz eldönteni, hogy hol ér véget a valóság és hol kezdődik a mítosz. A Mayhem együttes működéséhez és történetéhez meg kell értenünk, hogy olyan világba tekintünk, amit a benne élők valóságosnak tekintenek.

A kérdés csupán annyi, hogy a számos felgyújtott norvég templom, az egyéb garázdaságok, mennyiben tudatosak?

Bárhogy is a film egyértelműen azt sugallja, hogy Euronymus talán tudott különbséget tenni helyes és helytelen között. Talán feléledt bűntudata is. Vagy inkább a felelősségre vonástól való félelméről kell beszélnünk. Bár olyan emberről beszélünk, aki egy, az öngyilkosságot elkövetett bandatársának (Dead) holttestéről készült fotót választotta a Dawn Of The Black Hearts album borítójának.

Vikernes esetében egy szélsőséges nézeteket, saját felsőbbrendűségét hirdető alakot ismerhetünk meg. Ahogy az a bírósági tárgyalásain tett kijelentéseiből is kitűnik, pontosan tisztában volt tettei súlyával és várható következményeivel, de messzemenően nem érdekelte. Ezek a szociopata tendenciák bizonyságai. A lelkifurdalás legkisebb jeleit sem mutatta azóta sem.

Az biztos, hogy a black metal zene rajongói közt nem arat majd osztatlan sikert az egyébként merőben dominanciaharcot sugalló film. A Euronymus meggyilkolásával véget érő, nem ritkán gyomorforgató részletességű történet nem tudja teljes mélységében szemléltetni a gonoszság hajszolásába beleőrült (?) szubkultúra „misztikumát”.

A film és az alapjául szolgáló 1998-ban megjelent azonos című könyv lényegében minden érintett részéről erőteljes visszatetszést keltett.

Nehéz lesz megállapítani a film valóságtartalmát, hiszen az érintettek személyes legendáikat igyekeznek lenyomni közönségük torkán.

Ez is tetszeni fog...