Mary Jo Putney: Fekete özvegy - kritika - Corn & Soda

Mary Jo Putney: Fekete özvegy – kritika

Ha valaki kedveli a romantikus, történelmi regényeket, akkor biztosan a kezébe akadt már valamelyik Mary Jo Putney kötet, hiszen az amerikai írónő szakértője a témának. Szereti hőseit 18.-19. századi angliai miliőbe helyezni, és történetei nem csupán izgalmasak, hanem történelmileg hitelesek is. Ráadásul regényei témájául mindig valamilyen különleges, szokatlan esetet választ, hősei sem hétköznapi figurák, hanem különleges, sokszor kifejezetten különc emberek. Ezeknek a műveknek a sorába illeszkedik a legutóbbi kötete is, a Fekete özvegy, mely magyar fordításban a General Press Kiadónál jelent meg.

A General Press Könyvkiadó fotója

A General Press Könyvkiadó fotója

A regény története a 19. század eleji Angliában játszódik, s két különleges és erős egyéniség egymásra találását, a múlt árnyaival való küzdelmüket mutatja be. A mű egyik hőse a feltűnő szépségű és titokzatos Jessie, aki éppen csak frissen megözvegyülve a londoni báli szezon alatt máris férjet keres. A társaság rögtön a szájára veszi, de a nő nem törődhet a pletykákkal, sürgősen férjet, s a kislánya számára apát kell találnia, aki megvédelmezi őket a rájuk leselkedő veszélytől. A történet másik hőse Daniel Herbert sebész orvos, aki váratlanul megörökölte egy távoli nagybátyjától a bárói címet és az azzal járó birtokokat, kötelezettségeket. Mivel továbbra is orvosi munkájával szeretné tölteni ideje nagy részét, úgy határoz, keres egy megfelelő feleséget, aki segít ellátni a birtokok ügyeit. Daniel és Jessie útja keresztezi egymást, s természetesen nem maradnak közömbösek egymás iránt. A nőnek védelmezőre van szüksége, a férfit pedig elvarázsolja a gyönyörű özvegy, így minden az egybekelésük mellett szól. Ám boldog és elégedett lehet-e úgy a házasságuk, ha Jessie múltjából újabb és újabb kísértetek merülnek fel, akik tönkre akarják tenni az életüket?

Daniel karaktere a romantikus regényekhez hűen a tökéletes férfi megtestesítője. Magas, erős, jóképű, természetesen intelligens, bátor, lovagias és még megbízható is. Az összes jó tulajdonsággal bír, amire csak egy nő vágyhat. A gyerekeket is szereti, türelmes, jó problémamegoldó, ráadásul tevékeny ember, aki a segíteni vágyik a rászorulókon. Egyedivé a sebészet iránti vonzalma teszi, bár a báró – orvos kombinációt én már erős túlzásnak tartom, a konyhában, cselédek között tevékenykedő újdonsült lordot pedig egyenesen nevetségesnek. Persze azt értem, hogy az írónő ezzel a férfi szociális érzékenységét, segítő szándékát akarta kiemelni, de ez így már inkább kicsit banális. Elég lett volna, ha Daniel csak az öröklés előtt sebészkedik, utána már igazán foglalkozhatna a rangjához kapcsolódó kötelezettségeivel.

Jessie karaktere is követi legtöbb vonásában a romantikus hősnőktől elvárható kliséket. Gyönyörű nő, akinek szépsége egyszerre áldás és átok: minden férfit megbabonáz, de közben a legtöbb emberben irigységet és gyanakvást kelt. Kiszolgáltatott teremtés, akinek védelmezőre van szüksége. Ráadásul egykori színésznő, akit egy öreg és gazdag lord vett feleségül, majd halála után rá is hagyta a vagyonát. Minden adott tehát, hogy előttünk álljon a hírhedt és mégis rendkívül csábító “fekete özvegy”, mint a hasonló nevű pók, aki hálójába csalja gyanútlan áldozatait.Persze Jessie nem gonosz, számító perszóna, hanem egy mélyen erkölcsös és jóravaló leányzó, akit mindig a körülmények tesznek áldozattá.

A többi szereplő jellemzése is hullámzó. Gyakorta előkerülnek a klisék, hogy aztán valami fura, különc jeggyel próbálja meg egyéníteni őket.

Jessie zűrös múltja adja a regény cselekményét. Az ő életének múltbeli eseményei és szereplői kerülnek elő újra, s Daniel feladata, hogy helyére tegye a “kizökkent világot”. Tulajdonképpen már szinte nevetséges, ahogyan előkerül a halottnak hitt anyától kezdve a kegyetlen apáig és gonosz vőlegényig mindenki, aki valaha is szerepet játszott a nő életében. Persze izgalmasnál izgalmasabb kalandokat generálnak, de valahogy ez az ismétlődő séma már kínosan hat.

A stílusbeli hiányosságai még azok, amik sokat levonnak a mű színvonalából. Bár az eredeti szöveget nem olvastam, csak Hajnal Gabriella fordítását, de többször éreztem egy-egy mondatot balul sikerültnek, bizonyos kifejezéseket pongyolának, oda nem illőnek. Hiányoznak a hosszabb leírórészek, melyek teret engednének a nyelvi bravúroknak, kibontakozásnak.  Ennek ellenére kifejezetten olvasmányos, könnyen érthető és követhető, bár inkább cselekményközpontú regény.

A mű legnagyobb erősségének a történelmi hitelességét, a kultúrtörténeti korszak remek bemutatását tartom. Külön figyelmet érdemelnek az apró részletek, amikor a képzőművészeti végzettségű írónő, egy-egy apró tárgyat, bútordarabot említ, ad róla korhű leírást. Ezek apróságok, de mégis nagyon sokat hozzátesznek a szöveghez.

A hiányosságai ellenére mégis rendkívül érdekfeszítőnek, izgalmasnak és magával ragadónak tartom Mary Jo Putney regényét. A Fekete özvegy igazi női olvasmány, romantikus, kalandos történettel, szép  és bátor hősökkel, egy olyan világban, ahol mindig győz a jó. Az ilyen könyvek azok, amik képesek erőt adni egy hosszú munkanap után, vagy a meleg nyári napokon felüdítenek. Romantika kedvelőknek kötelező!

A könyvért köszönet a General Press Könyvkiadónak!

A mű megvásárolható a General Press Könyvkiadónál.

Ez is tetszeni fog...