Mi voltunk az igazi bulibárók - beszámoló a XI. Campus fesztiválról - Corn & Soda

Mi voltunk az igazi bulibárók – beszámoló a XI. Campus fesztiválról

Újra megrendezték a debreceni Campus Fesztivált. Idén is rengeteg, változatos programmal várták az ideérkezőket a Nagyerdő szívében. Rock, elektronikus zene, jazz, r&b és a többi. Széles zenei palettáról válogathattunk a négy hosszú napon át. A több mint kétszáz nem zenei programon belül kulturális, irodalmi és színházi előadások, közönségtalálkozók, pódiumbeszélgetések, filmvetítések közül választhattak az idelátogatók.

Fotó: Bécsi Márta

Tizenkilenc programhelyszín, tizennyolc közérdekű helyszín, harminc attrakciós pont – összesen közel hetven helyszínnel készültek a szervezők. A bulizni vágyók több sátornál ehettek-ihattak,  de a borsos árak maradtak, valamint a hosszú percekig eltartó kiszolgálás is amihez a “bocs, nem tudok adni” mondat egy nap többször társult.

Szerdán, azaz a hivatalos 0. napon már több zenei programon részt vehettek a kilátogatók, többek között az alternatív rock együttes, Péterfy Bori lépett fel a Love Band-jével, őt követte a pécsi fiatalok zenekara a 30Y, de volt itt turné állomása a lovasi’18-nak is. Majd a ’87-ben alakult, hiteles cigányzenét  játszó “fehér ló”, vagyis a Parno Graszt népzenei együttes adott egy négy napos fesztiválhangulatot megalapozó koncertet, ami után már mindegy is volt, hol bulizik az ember, csak zene legyen.

Fotó: Bécsi Márta

 Az este további részében – a mint mindig –  nullával egyenlő klimatizáltságú, de annál nagyobb partikat adó Pepsi Black Music HALL-ban volt érdemes áttáncolni az éjszakát, ez a helyszín kecsegtetett ugyanis a legtöbb érdemleges fellépővel. Tizenegy óra magasságában érkezett a Bëlga a Nemzeti hip-hop-al, őket követte az először 2005-ös Megasztárban feltűnő, majd a 2017-ben indított és sokak által csak itt megismert Eurovíziós Dalfesztiválon 8. helyen végző Origo dal szerzője és énekese, Pápai Joci.

Az elektronikus zene kedvelői vehették át a „szaunateremben” az irányítást, érkezett ugyanis Sterbinszky, akit a másfél órás szett után Udvari Dávid, alias Bricklake váltott a hajnali diszkókirályok örömére.

A 0. nap egy jó hangolódási lehetőség, és felkészít arra, hogy a további három napot alvás nélkül, rengeteg programmal és még több bulizással fogjuk tölteni, mert az igazi nagy hacacáré ezután jön.

Rekord számú bulizó a Scooteren, extázis Akon-nel, Majka pedig ismét elvitte a szívünket, avagy így telt a többi nap

Fotó: Bécsi Márta

Csütörtökön izgalmasabbnál izgalmasabb koncertekre látogathattunk el, válogathattunk a külföldi és magyar énekesek fellépései közül szemezhettünk, melyikből akadt több mint kétszáz. A hivatalos első napon már a kulturális programok listája is olyan programokkal bővült, amelyeket érdemes volt megnézni. A Debreceni Egyetem például saját helyszínnel és színpaddal tért vissza a fesztiválra. Most is, mint minden évben változatlanul ez a leglátogatottabb nappali rendezvényhelyszín. Itt délután részt vehettünk egy felettébb jó hangulatú és közvetlen előadáson Dr. Csernus Imrével, ahol szó esett szenvedélyről, érzésekről, változásról. Ahogy már megszokhattuk, a Duma Színház fellépői most is megörvendeztettek minket minden nap. Koraeste Aranyosi Péter és Ráskó Eszter dobta fel vicces sztorikkal a kedvünket, de a többi napon sem volt hiány a jókedvben, a poéncunamit Dombóvári Istvánt és Bellus Istvánt folytatta.

A pultoknál lévő kígyózó sorok mellett elhaladva, egy-két helyszínt kivéve, nem is kellett a tömegben tülekedni, hogy élvezhessük a koncertet, kellemesen sétálva fröccs a kézben több előadó műsorát is hallhattuk. Így keveredtünk délután öt óra körül Tarján Zsófi bandájához, a Honeybeast-hez, hogy egy kis “bódottá” ellepjen minket, mert ugye abból sosem elég. Ezek után nagy örömmel lehetett tovább billenni és körbebolyongani a többi bulihelyszínt, az NI nagyszínpadán este nyolcas kezdéssel várt minket a Kowalsy meg a Vega, akik – mint mindig – parádés hangulattal és a kedvenc slágerekkel vártak minket. A koncert végén nem is kellett messzire menni, maximum egy pohár újratöltésre, hogy a következő, majd kétórás éneklést és tánci-táncit lehessen bírni szusszal. Aki az “üres járatot” is hasznosan akarta tölteni, bekukkanthatott a HALL-ba, ahol a Cloud9+ kezdett neki a csörtének. A Continental Nagyszínpadon is sokak kedvence zenélt éppen, a Brains zenekar adta elő kedvenc számait. Kényelmesen visszaérhettünk az NI főhadiszállásra, érkezett végre a nagy tömeget vonzó Halott Pénz. Volt itt fenekedagyengém-től kezdve erremégmeghívlak-on át élnünkkellettvolnamég-ig minden, ami sláger. Na de valami még volt…valami a levegőben! Mégpedig az, hogy ez a banda mindenre rávett minket, még arra is, hogy a hangosan elénekelt utolsó dal után, a hátraarcot vágó tömeggel együtt ne forduljon meg az ember, inkább ismét a színpad közelébe vegye az irányt, hogy minél közelebb kerüljön a kordonokhoz.

Fotó: Bécsi Márta

Kicsivel tizenegy óra után jöttek az este egyik legjobban várt fellépői, az ózdi fenegyerek és társa, vagyis Majka&Curtis. A Campus fellépői közül az ők azok, akikre évről évre mindig nagyon kíváncsi vagyok, mert tudom, hogy mindig profi, az elejétől a végéig élvezhető koncertet adnak. Szerencsémre nem csalódtam most sem, és biztos vagyok benne, hogy ezt a  öbbi bulizótársam nevében is mondhatom. Mondd ami fáj, Tündi Bündi, Bomba vagy Baby, régi kedvencek szóltak az újakkal keverve, a közönség favoritjával a Mindenki táncol-lal (és tényleg mindenki táncolt) indult és zárult a buli. A szokásos ima elmaradt, cserébe kaptunk egy dobozban éneklő Kollányi Zsuzsit, akit Majka néha a nagyvászonra is “kivarázsolt”, és nézőtérbe ugrálást, melynek kétségkívül az a kisfiú örült a leginkább, akit Curtis a nyakába kapott. Na jó, meg az a sok lány ott, elől is biztosan örült.

Fotó: Bécsi Márta

Belecsúszva az éjszakába még mindig volt hova menni, a Riska Házibuli színpadán például Charlie dalolt. Ha megvolt a jég dupla viszkivel, jöhetett az igazi “mulatási”. Kis Grófóval pöröghetett tovább az éjszaka és a kámeszítóval, csekkolhattuk a másik nézését meg járását, de ha úgy alakult, eshettünk lávkómába is. Egy a lényeg: mi voltunk az igazi bulibárók!

Pénteken mindenképp az esti és éjszakai programok kerültek előtérbe. Érkezett hozzánk az imádott Punnany Massif, közvetlen utánuk pedig a külföldi együttesek következtek, a holland R3hab banda, az elektro és progresszívhouse zenei műfajok képviseletében, az 1993-ban alakult Ignite (USA) folytatta a sort, majd aki miatt a legtöbben váltottak napijegyet, és dőlt meg a négynapos látogatási szám, az nem más, mint Scooter, a népszerű német elektronikus zenei együttes. És “hogyér adta a halat”? Volt aki “oltári nagyot veretett rá, de akadt olyan is, aki egyenesen megbánta”, hogy érdekelte ez a kérdés. Az éji pörgésről a hazai DJ-k gondoskodtak ismételten reggelig, Andro, Stereo Palma, és Chris Lawyer lemezlovasok tolták a különböző elektronikusteknós szetteket a keverőpult mögött. Így belecsöppenve a reggeli órákba, el is érkeztünk az utolsó(előtti) naphoz, amikor már éreztük a fesztivál végét, pedig most kelt fel a nap, de nyugtat minket, hogy ezen a napon még egy óriási buli vár ránk!

Pár óra alvás és egy kis citromos víz után, felfrissülve, igazából nem is kellett sokat várni a délutáni fellépőkre, a Margaret Island-dal hangolódhattunk az est további részére.

Fotó: Bécsi Márta

Fél kilenc, Nagyszínpad. Óriási tömeg. Nézőteret beborító ledfények, és érkezik Ákos, akire egy másodpercet sem kell soha várni, hajszálpontosan, kezdéskor beugrik a színpadra és elindítja a banzájt. Felcsendültek a régi klasszikusok, melyeket a fiatalabb korosztály is szívesen hallgat, és akkor is lehet élvezni a műsort, ha éppen fél órán át egy dal szövegét sem tudjuk, mert minket inkább a mai nóták érdekelnek..:) A megszokott “Ákosos” Adjon Isten jóéjszakát záróakkordot követően magunkat is át kellett hangolni a következő és egyben utolsó nagy fellépőre, akit személy szerint én nagyon vártam! Átküzdve magunkat az embereken, stílusosan már a tömegben várjuk az R&B nagykirályát, vagy azt is mondhatnám, hogy magát az R&B ISTENT, így nagy betűkkel. Igen-igen ki mást, mint Aliaune Thiam-et ismert nevén Akon-t.  Aki véleményem szerint az egész fesztivál legnagyobb show-ját csinálta meg, és garantált volt a megőrülés. Egyszerűen nem akartam, hogy véget érjen. Volt minden – is: színpadra felhívott lányok, akik táncot adtak egy szülinapos zenekartagnak, műanyaggömbbe beburkolva nézők közé ugrás, saját slágerek, mint a Lonely,Right now,Don’t matte,r valamint igazi bulizós zenék, amik meghozták az eufóriát és az óriási fesztivál hangulatot így, az utolsó napra. Mivel ezután még felpezsdült vérrel végig lehetett táncolni az összes helyszínt, mondjuk, egy pont éjfélkor kezdődő Korda György és Balázs Klári koncertet, vagy később az örök klasszikus Bárány Attilán, illetve Németin lehetett afterezni.

Hajnalra viszont elérkezett a könnyes búcsú a 2018-as fesztiváltól, melyre egy évet várni újra nagyon nehéz lesz, (szerencsére hamarosan jönnek a HALL- bulik tűzoltásnak) de a Nagyerdő 2019-ben is visszavár minden bulizni vágyót.

Jövőre pedig a programlistát jól nézze meg mindenki, nehogy reggel 4-kor a villamosmegállóban kelljen feleszmélni egy beszélgetésre, amiből megtudjátok, hogy “most kezdődik a Pixa koncert! – mert igen, idén ez is előfordult.

Írta: Bécsi Márta

You may also like...

hu_HUHungarian
hu_HUHungarian
%d blogger ezt szereti: