Minden egy csokis „gófri"-val kezdődött – Kövek színházkritika – Corn&Soda

Minden egy csokis „gófri”-val kezdődött – Kövek színházkritika

Marie Jones Kövek című színdarabja új életre kelt, és október óta többször bemutatásra került az RS9 Színházban. Az angol forgatókönyvírónő műve 1996-ban íródott, ám mondanivalója az idő múlásával csak egyre aktuálisabbá válik; tökéletes látleletet ad arról, hogyan varázsol el és ragad magával olyan sokakat a hollywoodi csillogás. A Kövek az amerikai álom életérzésének ígéretét közvetíti, ám térben egy másik kontinens és egy másik kultúra felé, az írországi Kerrybe kalauzolja a nézőt. Itt kel életre a színpadra állított filmforgatás történetéből kiragadott tizennégy karakter, ráadásul mindössze két színész, Gulyás Hermann Sándor és Jászberényi Gábor főszereplésével.

Forrás: contextus.hu

Amikor egy csíkos inges-farmeres pofa in medias res módon követeli egy fantom kantinostól a csokis gofrit, kicsit meghökkenünk. Reméljük, hogy jön a felmentő sereg, de csupán egy másik, hasonlóan öltözött, hasonlóan bolondos figura csatlakozik be, és ezek ketten elkezdenek bohóckodni az üres bőröndökkel. Ráadásul villámgyors személyiségváltásokon átesve félpercenként más-más szerepben köszönnek vissza. Itt már erősen ráncoljuk a homlokunkat, hogy vajon mi fog ebből kisülni. De aggodalomra semmi ok; miután átestünk a tűzkeresztségen, vagyis az első néhány percen, hamar felvesszük a fonalat, és szinte régi ismerősökként üdvözöljük a két mókás fószert, Charlie-t és Jake-et.

Hamar kiderül számunkra, hogy a két fiatalember statisztai minőségben van jelen a forgatáson, ahol övék a hamisítatlan ír parasztok megtisztelő szerepe. Így bármilyen menőnek hangzik első nekifutásra, hogy szerepelnek egy filmben, meg kell küzdeniük a szomorú ténnyel, miszerint ugyanúgy a névtelen senkik közé tartoznak a stáb részeként, mint azon kívül. A rideg valóságot pedig a lassanként országos cimborákká kovácsolódó két fiatalember a humor, a szóviccek, az ír kocsmák, az alkalmi kapcsolatok és a mindenható gin segítségével igyekszik leküzdeni.

Éppen emiatt az első felvonás végéig azt hinnénk, hogy a Kövek egy egyszerű komédia. Így is elsőosztályú lenne a darab, hiszen a nézők végig a hasukat fogják a nevetéstől. Ám a második felvonásban Marie Jones már sokkal mélyebbre ás, egészen a darab címét adó kövekig, amelyek egy szerencsétlen sorsú fiú öngyilkosságának eszközei lesznek. Egy fiúé, akit a számára elérhetetlen hollywoodi álom hamis csábítása végül teljesen bedarált. Charlie-ról és Jake-ről ezen a ponton lehullik a vigyormaszk, amely mögé az első felvonásban még éppen csak bepillanthattunk. Miközben az elhumorizált rideg valóság igazán súlyossá és kegyetlenné válik, nyomasztó kérdések merülnek fel a hollywoodi álomvilággal kapcsolatban. Kinek mennyit ér meg az, hogy csatlakozhasson ehhez az életérzéshez? Akinek sikerült, valóban szerencsésebb-e a többieknél? Mihez kezdünk, ha a reflektorfényben álló bálványunk árnyoldalaival szembesülünk? Tudunk-e reményt nyújtani annak, aki képtelen feldolgozni a realitás és az álmok közötti áthatolhatatlan szakadékot?

Forrás: libarius.hu

A Kövek emellett megmutatja a nehézségeket is, amellyel a feltörekvő művészeknek szembe kell nézniük, közben pedig saját magára is reflektál. Megvan a recept a garantált filmes sikersztorikra, amiket egészen biztosan zabálni fog a közönség. Ezekben az egyen-termékekben nincsen semmiféle kockázat vagy kihívás. Ám egy valóságos történet cukormáztól mentes bemutatása már teljesen más kategória. Ebben az esetben sosem lehet tudni, hogyan fogadja majd a produkciót célközönség. Hiszen mégis ki az az elmebajos, aki beülne egy Kövek című filmre?

A zseniálisan összeállított darab színvonalát csak még tovább emelte a színészi profizmus és alázat. Amint az az előadás utáni közönségtalálkozón kiderült, Sándor és Gábor számára óriási kihívást jelentett a szerepek közötti váltás, és az ezzel járó helyváltoztatás pontos kimatekozása. Ugyanis nemcsak főszereplői, hanem rendezői is ők voltak a darabnak. Ám ahhoz képest, hogy a két színész kezdetben az első öt perc elpróbálása után is halálosan kimerült, briliánsan vették az akadályokat. Nemcsak a matekozás sikerült tökéletesen, hanem az egyes figurák testbeszédét, gesztusait, mimikáját, hangszínét és akcentusát is képesek voltak újra és újra magukra ölteni. Emellett kreatív módon egy-két plusz karakterrel is kiegészítették az eredeti forgatókönyvet, mint például Bridget, a kocsmárosné vagy Laszlo, az ünnepelt hollywoodi színésznő testőre.

A Kövek tehát újabb példa a már említett színtársulat, a Másik Produkció tagjainak tehetségére és ötletességére. Mindenkinek javaslom a darabot, aki szeretne jókat nevetni, és nem jön zavarba egy kis interakciótól a színészekkel. Aki pedig részt vesz a közönségtalálkozón, az nemcsak egy élménnyel, hanem egy csinos kis szuvenírrel is gazdagabb lehet, amit zsebre téve utaztatni lehet, sőt kell is. Persze a folyó feneke helyett szerencsésebb néhány bakancslistás ország, esetleg hazai vidék felé venni az irányt.

Ez is tetszeni fog...

hu_HUHungarian
hu_HUHungarian