Nem való akárkinek az Akárki - Szegedi Szabadtéri Játékok - Corn & Soda

Nem való akárkinek az Akárki – Szegedi Szabadtéri Játékok

Ma este, azaz július 24-én, 9 órakor az Akárki című darabbal nyitják meg a Szegedi Szabadtéri Játékok fő helyszínét, a Dóm teret. A tegnap esti főpróbán minden flottul ment így most a kritikánkat olvashatjátok.

Ennél a darabnál is célszerű a műfajnál kezdeni, mert nem lehet vele manapság túl sűrűn találkozni. Kivéve ha az ember rendszeresen jár a Salzburg Ünnepi Játékokra, ami hasonló a Szegedi Szabadtéri Játékokhoz, ugyanis ott minden évben előadják az Akárkit, ami a moralitásjátékok iskolapéldája.

A középkorban, a 15., 16. században az ilyen liturgikus drámákat használták arra, hogy a köznépnek úgy szónokoljanak, hogy azok közben azt hihették, szórakozásra fizettek be. Jó üzlet, hiszen a nép még pénzt is adott azért, hogy egyházi tanokat nyomjanak le a torkukon.

Fotó: Szabó Dávid; Szeged365.hu

Bűnök, erények, elítélendő, vagy éppen követendő emberi tulajdonságok színészek által megszemélyesítve lépnek a színpadra és szájbarágósan adják elő, hogy az Istennel való találkozásnál csak a jó tetteink számítanak. Ez lehetne a műfaj leírása és az Akárki összefoglalója is.

Akárki egy gazdag ember, akit a halál Isten felszólítására látogat meg. Emberünk, aki bárki lehetne, eleinte tagadásban van, majd harag gerjed benne, alkudozni kezd a halállal, majd depis lesz végül elfogadja sorsát. Mindez még az első negyed órában lezajlik, ami azért is érdekes, mert ez a menet a gyász öt fázisa, amit egyébként ugye azok éreznek, akiket a holtak hátra hagynak. Azt, hogy ezek után mi történik már inkább nem árulom el, legyen meglepetés!

Fotó: Szabó Dávid; Szeged365.hu

Jó, most le is lövöm a poént. Nem lesz meglepetés. Már az első negyed óra után világossá válik, hogy hova megy ki a játék. Ez persze egyáltalán nem a rendezés, vagy az írás hibája, hiszen az egész műfaj ilyen.

Ami elviszi a hátán a darabot, az a színészi játék és a látvány. Előbbiről a szabadtéri játékok esetében rossz szavunk sem lehet. Tizenegy ember tizennyolc karaktert elevenít meg és mindegyikük olyan profizmussal dolgozik, hogy az egyébként gusztustalan egyházi propagandát is élvezetessé tudják tenni.

Utóbbi, azaz a látvány kapcsán több érdekességet is meg kell említeni. Már a középkorban is alkalmaztak pirotechnikát és fényjátékot annak érdekében, hogy az üzenet a lehető leginkább átmenjen. Ezen csak az idő és a technológia fejlődése csak segíteni tudott.

Fotó: Szabó Dávid; Szeged365.hu

A jelenlegi globális járványhelyzet a Szabadtéri Játékokra is hatással van. A nézőtér nem a szokásos emelvényen áll, hanem a földre, egymás mögé sorakoztatott székekből. A színpad egy sima emelt pódium. Ezek a változások, mind a vírus miatt lettek eszközölve. Mivel így a színpad nehezen is látható díszletet is alig használnak. Pár felfordított pad, egy pianínó és három zsámoly között mozognak a színészek. A valódi látványt a nézőtér fölé súlyosan magasodó Dóm Templom adja. A neoromán stílusú épület stratégiai időben erősen megvilágított szobrai, a homlokzatára vetített képek és videók mind azt segítik elő, hogy az előadás valódi látványossággá váljon.

Az egész darabnak talán csak egyetlen negatívuma van. Ez a műfajából adódó szájbarágás, de amint ezen túltesszük magunkat, egész jól tudunk egy órán keresztül szórakozni és önmagunkba nézve, filozófiai mélységekbe süllyedve elgondolkozni az életen és halálon.

Fotók: Szabó Dávid; Szeged365.hu

Ez is tetszeni fog...