Novellárium: Barna Berni – Titkos szobák

A Novellárium Laár András után másodszor foglalkozik kortárs szerzővel. Ezúttal a Meggy & Jazz nevű blog írójának, Barna Berninek és Titkos szobák című novelláját veszem górcső alá. Az írónőtől nem áll távol a spirituális gondolkodás, ezt igazolja nemrégiben megjelenő The One című könyve is, melyről pár héttel ezelőtt a Corn & Sodával is elbeszélgetett.

Barna Berni végzettségét tekintve táncművész és táncterapeuta, mellette pedig alternatív pszichológiai másodszakot is végzett. Hosszú évekig dolgozott táncművészként, s már ekkor is színpadra alkalmazta saját írásait, azonban sajátos hangját és stílusát a 2012-ben induló Meggy & Jazz című blog írásakor fedezte fel. A blog sajátossága a gasztronómia és a szépirodalom egyfajta szintézisének megteremtése. Miként is lehet egy szépirodalmi igénnyel megfogalmazott történetbe belecsempészni ízeket, s az azok által generált érzelmi tölteteket. Miként fonódnak egybe sorsdöntő események, cselekedetek, érzelmi válságok a közben intenzíven fellépő esszenciákkal, amit az adott sütemény vagy kávé elfogyasztása okoz. Írásaiban azonban hamar teret kaptak a társas kapcsolatok és a lélektani aspektusok, s ennek eredményeként az írónő mélyebbre és mélyebbre ásott, utazott, nagy tanítókkal találkozott, hogy kiderítse a dolgok hátterében húzódó igazságot és egységet. Az utazások tapasztalatait vetette végül papírra, s jelentette meg első, spirituális és filozofikus könyvét The One címmel, melynek sikere és fogadtatása arra ösztönözte, hogy folytassa kutakodásait, még mélyebbre ásson emberi kapcsolatainkban.

Titkos szobák című novellája egy férfi monológja. Daniel Monroe önvallomása, amelyben életének sorsfordító eseményét beszéli el. Daniel Monroe egyedül él, látszólag közönyösen, minden külsőségtől elhidegülten vall napi rutinjáról. Reggeli kávézásairól, képzeletbeli kávépartneréről, egy rejtélyes nőről, aki a napfelkeltével együtt beköszön asztalához, s kacéran kávézgat a férfival, majd a továbbsikló napfénnyel együtt szétterül a szobában, csupán kínzó ürességet hagyva maga után. Az elbeszélő nagy léptékben elmeséli életét, amely a szokványosság kirakatüvege mögött zajlott. Szőke felesége pontosan úgy festett, mint ahogy azt előre elképzelte, lakása maga volt a megtestesült tökély, ahol elzárkózhatott a feszültségektől, izgalmaktól és kalandoktól. Később gyermeke is született, ami tovább fokozta az idillt és megelégedettségét. A fordulat azonban egy ünnepélyen érkezett el, melyet a tiszteletére rendezek, ahol egy ismeretlen nő elé állt és megszólította. Daniel Monroe-t hatalmába kerítette a nő, az iránta érzett, már-már földöntúli vonzalom, majd nem sokkal később forró csókokban összeforrtak. A férfi számára az érzelmek és gyönyörök új dimenziója nyílt meg, amikor eggyé vált a nővel, s érezte, hogy egész életében minden út csak ide vezetett, hogy a két lélek egybefonódjon. Birtokolni akarta a nőt, és minden idejét vele tölteni. Eközben persze elhidegült feleségétől, az otthoni látszatkényelmet sem tudta már élvezni. Egy nap, amikor a nővel úgy akart sütizni, mint egy normális pár, az ridegen fogadta, és elbocsátotta. A férfinak ezután sehol sem volt már maradása. Ott hagyta családját. Záróképként pedig megtudjuk, hogy semmit sem bánt meg, nem érzi magát bűnösnek, mert a szerelemnek hódolt be, és megroppanva, a meghasonlottak higgadtságával szemléli saját, emlékképekben tengődő életét.

A mű igazi ereje a regényszerűségében van. Az írónő – mindamellett, hogy nagyszerű, intenzív, impresszionista képekbe ömlesztve meséli a történetet – minden egyes mondata mögött mélyen gyökerező érzelmek és motivációk bujkálnak, amelyeket egy terjedelmesebb műfaj keretei közt könnyű szerrel lehetne kifejteni. Daniel Monroe kirakatélete például önmagában regénytéma lehetne, amelyről azonban így, csupán néhány bekezdésben is mindent megtudunk, amit kell. Az igazi karrierista férfi megtestesítője, aki könnyedén halad saját és mások elvárásainak teljesítésében. Nem kockáztat nagyokat, nem kalandozik már, hisz egy sikeres családapának már nincs mibe fejest ugrania. Daniel Monroe kortünet, de nem csak napjainké. Hosszú-hosszú évtizedek kortünete, akinek öltönye és polgári látszatélete mögött nagyon is húsvér és szokványos vágyak állnak. Ezek kielégülésének lehetőségét azonban végleg elfojtja és tabusítja családalapításakor, s ezt ekkor még könnyedén elfogadja. A rejtélyes nő azonban fenekestül felforgat mindent. A nő, akinek megjelenése önmagában hatol bele a férfi tudattalanjába, és szabadít fel minden elfojtást, hogy kiszabadítsa önnön rabságából, újra szabad áramlást biztosítva vágyainak, amelyek a két lélek összefonódásával ki is elégülnek. Ez a történet nem csupán az elfojthatatlan vágyakról és érzelmekről szól, hanem az egymásra találás megfoghatatlan misztikumáról, test és lélek összekapaszkodásáról, az új dimenziókról, amelyeket közösen nyitnak meg. Íme, ezek volnának a Titkos szobák – két test, két személy és egy lélek búvóhelye, ahová másnak sem joga, sem lehetősége nincs bepillantani.

A történetnek persze van némi negatív kicsengése is, hiszen Daniel Monroe végül megbicsaklik és megragad képzeletében. Napjainak csúcspontját a nővel való képzeletkávézás jelenti. Árnyalja a képet azonban, hogy mindebből semmit sem bán meg, s azt hiszem itt a legmegfoghatatlanabb és rejtélyesebb a Titkos szobák funkcionálása. A tökéletes harmónia megtapasztalása, annak elvesztése lehet, hogy vadul tépi ki belőlünk az együttérzés és a józanság leghalványabb jelenlétét is, s külső szemmel ítélve tönkretett emberekké nyomorít, de Daniel Monroe kiüresedett tekintete mögött olyan földöntúli élmények sejlenek fel, amelyek megtapasztalása után meglehet, hogy nincs már feljebb út. A történet remekül példázza az érzelmi skálák széles palettájának özönét és kiismerhetetlenségét mind szellemi, mind fizikai értelemben. Hisz ilyen az igazi szeretet, az emberi élet legnemesebbik érzelme. Mindent rád zúdít, és nem biztos, hogy kegyesen bánik veled, de utólag is mindig megéri.

A Titkos szobák tökéletesen vonja egybe a mélylélektani és fizikai rezdülések rejtélyét és a szeretetben való megnyilvánulásaikat. Regényes történetvezetésével pedig nemcsak gondolatokat képes ébreszteni bennünk, hanem szórakozást és kikapcsolódást is nyújt. Nem utolsó sorban pedig olyan óvatosan és észrevétlenül csempészi a szánkba a csokoládés sütemény ízét, hogy utána kénytelenek vagyunk leballagni a legközelebbi cukrászdába.

A novella itt olvasható.