Erunder 
Rendhagyó sajtótájékoztatót tartottak Szegeden a XXIII. Szegedi borfesztivál kapcsán. Hogy mi volt benne különleges és hogy ott mit lehetett hallani, arról olvashattok most ebben a cikkben.
„A valósággal az a gáz, hogy nincsen hozzá háttérzene…” Akkezdet Phiai a Mivel Játszol című számukban így fogalmazza meg, hogy miért is szívás a valóságban élni. Az idei borfesztivál sajtótájának szervezői valószínűleg egy hasonló gondolattal indultak el, mikor arról lehetett szó, hogy mivel dobják fel a ma délelőtti tájékoztatójukat. Az Útközband zenekart hívták el, hogy a sajtó képviselői laza háttérzenét hallgathassanak, miközben az aktuális programokról beszélnek nekik.
Ezúttal egyáltalán nem bántam meg korai érkezésem, ugyanis a zenekarnak és annak köszönhetően, hogy minden ilyen eseményen, az ahhoz fűződő itallal kínálják a firkászokat egy kis elő-borfesztivál kerekedett a melóból. A napsütötte Széchenyi térre sörpadokat pakoltak ki, amikre két-két üveg finom bort helyeztek el és nem csak szemrevalónak tették ki őket. Amint leültem egy kedves mosolyú hölgy meg is kérdezte, hogy mit önthet nekem. Délelőtt 11 óra lévén csak egy fél pohár fehérborba merészkedtem bele, de az is tökéletesen elég volt a hangulat megteremtéséhez. Így egész tűrhető a hétfő délelőtt.
Az ilyen nyílt téren zajló sajtótájékoztatókon szokott az előfordulni, hogy járókelők betalálják a jelenlévőket a kérdéseikkel, hogy mi szerveződik itt éppen. Ezúttal egy öregúr egy helyi hírlap fotósától érdeklődött a kirakott asztalok és az azokon a napfényben csillogó borosüvegek láttán. Az érdekelte, hogy meg is lehet-e kóstolni a borokat, ám azt a lelombozó választ kapta, hogy igen, de csak az újságíróknak. Az érdeklődő öregúr még morog valamit a bajsza alatt mikor elhalad mellettünk, mire én megjegyzem a kollégának, hogy blogot kell indítani, és utána egyből meg is lehet kóstolni a borokat.
Az írók élete mégsem csak játék és mese. Ok, igazából csak borozgattam és jegyzetelgettem a füzetembe, ami valljuk be nem túl megerőltető, de mégiscsak melóról volt szó. A háttérben a zenekar, Stingtől a Shape of My Heart című számot kezdi játszani, mikor a szokásos szűk fél órás sajtótájékoztató kezdetét veszi a borfesztiválról, aminek a keretein belül a programokba avattak be minket.
6 színpad, 10 nap, 10 helyszín, 150 borász, 200 kézműves, 250 program.
Sűrű egy 10 nap lesz ez, főleg ha figyelembe vesszük, hogy ez időközben fog a Zsigmond Vilmos Filmfesztivál zajlani a városban, de ezúttal inkább koncentráljunk csak a borfesztiválra.
A programsorozat fő szervezője először egy kis statisztikai adattal lát el minket. Szeged a városok közötti népszerűségi listán a hetedik helyről idén a harmadikra ugrott. Ez pedig egyértelmű, hogy nem pusztán csak az elhelyezkedése, hanem az eseményi miatt is lett így. Mára a napfény városa letagadhatatlanul egy fesztivál várossá vált. Ezen rendezvények közül a borfesztivál pedig kiemelkedő, sőt, a Szegedi fesztiválok zászlóshajójának is lehet nevezni.
Arra is kitértek miért hallgathatunk éppen élő zenét a tájékoztató alatt, mármint amellett, hogy kedvelik a zenekart és, hogy a jó zene mindig jól esik az ember fülének. Az idei borfesztivál egyik különlegessége, hogy száműzték róla a playbacket és a fél-playbacket. Az egész rendezvény ideje alatt valódi élő zenét hallgathat majd a közönség miközben finomabbnál finomabb borokat és ételeket kóstolgat.
Hogy pontosan melyik napra a legérdemesebb kinézni, azt az olvasókra bíznánk, hiszen be kell ismernünk, valójában nem a fellépők miatt járunk a Szegedi borfesztiválra. Sokkal inkább az italok miatt, azokat pedig bármikor ellehet kortyolgatni, már ha az időjárás is úgy gondolja, de reméljük idén a napfény városa hű lesz titulusához.
