Sajtótáji történetek vol. 4 - Ünnepi sajtótájon jártunk - Corn & Soda

Sajtótáji történetek vol. 4 – Ünnepi sajtótájon jártunk

sajtotaji-tortenetekLegújabb sajtótáji történetünkben már az ünnepek kapcsán kaptunk infókat. Forralt bor, hideg, mese, gyerekek, és fények. Egyszóval, minden ami karácsonyi, azzal ma találkoztunk is.

A szegedi Széchenyi téren gyülekező újságírókat a szervező marketingesek egyből széles mosollyal és forralt  borral kínálják. Természetesen én ismét voltam olyan hülye, hogy kocsival menjek, így számomra maradt a pótmegoldás, a gyümölcsös tea.

Sajtótáji történetekA hideg ellen nem csak forró italokkal készültek, hanem még karácsonyi szimbólumokkal lyuggatott fekete hordókban lobogó tűzzel is. Igaz ez utóbbi végül érdekes hatást kelt bennem, mert bár a hideg közeledtével már megszokott látvány ez a szegedi kültéri eseményeken, mégis az eszembe jutnak a hordók mellett melegedő hajléktalanok képe, amikor a tűz mellett melegedő újságírókat és marketingeseket látom. Na nem azért mert kollégáim hasonlítanának a hajléktalanokra, hanem épp ellenkezőleg.

20161116_1051521Az apró fa bódéban helyet foglalva, amiben igyekeztek karácsonyi hangulatot varázsolni, a sajtótájékoztató kezdetének közeledtével egy fiatal újságíró hölgy foglal mellettem helyet a padon, aki viccesen megjegyzi, hogy reméli nem szorít le nagyon a pokrócról, mire én kapásból válaszolok:

– Nyugi, biztos szólnék.

– Nem hiszem. Szerintem inkább csendben tűrnél.

– Lehetséges. Sőt valószínű, hogy inkább így lenne.

Hölgyeim és uraim, ekkor jöttem rá, hogy balfék vagyok, mert az igazság az, hogy tényleg nem szóltam volna. Ez van, de legalább egy szép lány mellett ülök.

Már a szervezők kezdenének, de az egyik legnívósabb helyi lap képviselője még nem érkezett meg. Közösen viccelődünk azon, hogy kezdjük el nélküle. Valaki még szavazásra is bocsájtaná az ötlet, egy másik kolléga pedig kiegészíti azzal, hogy a tájékoztató után majd mindenki mond neki egy mondatot az elhangzottakról, hogy tudjon miről írni. Ám ez nem történik meg. Rendesek a kollégák, megvárjuk a hölgyet, de érkezése után még picit cukkolják őt, hogy nyugodtan igyon forralt bor, azt is megvárjuk.

Magán a tájékoztatón a november 25-től december 24-ig  tartó ünnepi forgatag részleteit hallhatjuk. Több helyszínen is, szinte az egész belvárost beborító fényár lesz. A Dóm téren kézműves termékek, amik a gasztronómia területét is érintik, mellettük pedig Dél-Magyarország legnagyobb szalmalabirintusa lesz található, ami már évek óta a szegedi gyermekek nagy kedvence. A tér közepén pedig egy 9 méter magas Mesés Kastély várja majd a lurkókat, ahol Csukás István mesehősei kelnek majd életre. Ennek kapcsán Németh István, a Szegedi Városkép és Piac Kft. ügyvezetője megjegyzi, hogy néhányt talán már nem is emlékszik ezekre a mesékre. Az sajnos rejtély marad, hogy idősebb kollégáimat nézi szemilisnek vagy minket fiatalokat annyira fiatalnak, hogy már nem találkoztunk ezekkel a figurákkal. Az viszont biztos, hogy ezek a rendezvények most a gyerekeknek szól leginkább, hiszen ahogy Németh István is fogalmazott a Karácsony a gyerekeknek, a gyerekekről szól.

Szintén a Dóm téren lesz található még a Karácsonyi Szeretetkuckó, ahol azoknak gyűjtenek adományokat, akik egyedül töltik az ünnepeket, különösen ha kórházban töltik ezt az időszakot. A szervezők azt kérik, hogy aki adományozni szeretne az leginkább tartós élelmiszert, ünnepi édességeket, vagy könyveket adjon.

A Széchenyi téren a szokásos vásár mellett idén is helyet kap az angyalvár, ahol a kicsiket kézműves foglalkozásokkal, meseolvasással és óriási építőkockákkal foglalják le. Természetesen ezek mellett arra is van lehetőség, hogy a gyerkőcök leírják idei jótetteiket és kívánságlistájukat, amit a télapó segédjeinek átadhatnak.

Szeged fáját jövőhét kedden állítják majd, így aznap némi dugóra lehet majd számítani, de a szervezők azt mondják eddigi pályafutásuk alatt nem találkoztak még olyan emberrel aki emiatt bosszankodott volna, hisz ilyenkor mindenkit elfog az ünnepi hangulat.

A programsorozat jövő pénteken délután 16:20-kor indul, amikor egy szerencsés Rádió 88 hallgató egy hatalmas piros gomb megnyomásával ünnepi fényárba boríthatja Szegedet.

A tájékoztató végeztével a szokásos interjúztatások kezdődnek, ami alól én eddig kihúztam magam és reményeim szerint a jövőben is hasonlóan tudok majd tenni. Megígérem, hogy elküldöm nekik ezt a cikket és elindulok a kocsimhoz, magamban a gondolattal, amiben átkozom magam, hogy autóval jöttem, mert ezzel megint sikerült kihagynom egy finom kis forralt borozást. Minden leendő újságíró kollégának legyen ez tanulság. Sajtótájékoztatóra nem menjetek kocsival, mert ingyen piáról maradtok le!

Ez is tetszeni fog...