Sokkoló a Három egyforma idegen - Corn & Soda

Sokkoló a Három egyforma idegen

A magyarországi mozik június 13-án mutatják be az amerikai Tim Wardle Három egyforma idegen (Three Identical Strangers, 2018) című filmjét, amelynek története az egymásra találó hármasikrekről és megpróbáltatásaikról ad megrázóan őszinte beszámolót. Bobby, Eddy és David életének drámai eseményei – valós történések láncolata – letaglózzák a nézőt, ugyanis a kibontakozó szálak egyre mélyebben fekvő borzalmakat takarnak. Aki beül a mozira, nem lehet elég felkészült rá, hogy lássa, a szabad Amerikában a világháború után tizenöt évvel miként játszottak emberéletekkel. 

Három külön élet

Nem mindennapi témája és ereje van a hamarosan bemutatásra kerülő Három egyforma idegennek. Készüljünk fel: az érzelmeink teljes repertoárját igénybe veszi majd a film. Az először meglepő, majd boldogító, meglepetéssel vegyes csodálkozás hamarosan helyet ad a gyanúnak, a bizonytalanságnak, majd a félelemnek, hogy mi lesz ezután. Végül marad a döbbenet, a harag és a tanácstalanság. Az igaz történet lényege, hogy az egypetéjű hármasikrek 19 évesen, egy véletlen folytán találnak egymásra, miután félévesen adoptálták őket. A film bemutatja, milyen érzésekkel szembesülnek az egyesülés alkalmával, hogyan alakul ki közös életük, majd a napvilágra kerülő titkokról mesélnek ők maguk és a még élő érintettek.

Sokkoló

A film dokureality stílusban, lineárisan vezeti végig a nézőt a történeten, ahol kezdetben megismerkedünk az alaphelyzettel, majd Bobby és David elbeszéléséből bontakoznak ki lassan a történet valószerűtlen szálai, érintve a ma is sokat taglalt öröklődés-neveltetés egymásnak feszülő dilemmáját. Az 1961-ben induló new york-i történet egyetlen szóval: sokkoló. A hihetetlen eset hátteréből előszivárgó eseménycseppek lassan állnak össze a mozi alatt, hogy legyen időnk felfogni és elhinni az egyre fokozódó képtelenséget. Önmagában az alaptörténet is megérne egy filmet, de a teljes eseménysorozat biztos, hogy sok embernél kiveri majd a biztosítékot.

Bebizonyosodik ugyanis, hogy Istent játszani a holokauszt utáni években is lehetséges volt. Az események láncolatában résztvevő emberek érzéketlen, rideg, számító cselekedeteikkel egyszerűen marionettbábukként rángatták a három kisgyereket és szüleiket, saját önző, számító érdekeik eszközeként használva őket. A dokumentumfilmben megszólalnak az ikrek, a szülők, rokonok és a történet egyéb, drámai fontosságú, még élő szereplői is, akiknek felelőssége a történetben szintén vitathatatlan. Ez utóbbiak teljes közömbössége a történtekkel szemben és saját maguk felmentése minden felelősség alól megdöbbentő mértékben érhető tetten a megszólalások során.

Párhuzam

Az amerikai Tim Wardle tavaly júniusban, hazájában bemutatott filmjének hármasikrei zsidó vallásúak, de a sztori szinte teljesen mellőzi ennek jelentőségét. A Holokauszt után számos olyan meghökkentő egymásra találás vált ismertté, amely a gettót túlélő, egymástól elszakított ikerpár újra egyesüléséről ad hírt. A történet párhuzamba hozható a világháborúhoz köthető ilyen történetekkel, nem beszélve az eseménysorozat egyéb, kegyetlen aspektusairól, amely fekete árnyékot vet a biztonságos és szabad Amerikáról bennünk kialakult képre.

Istent játszani

A hármasikrek életútjának elbeszéléséből kiderül, hogy az emberi aljasságnak maximum a pénz szabhat határt, és akárcsak a népírtáskor, a háború után pár évvel is embertelen cselekedetek zajlottak láthatatlanul a szemünk előtt. Ugyancsak dermesztő a filmben megjelenő hatalom ereje, ahogyan az amerikai szociális szolgálat családokat formál és zúz szét tetszés szerint, mintha csak egy babaház lakói lennének. Akiknek a kezében hatalom van, és akik kezében semmi hatalom sincs – egy kiegyenlítetlen párharcban nem kérdés, ki marad alul.
Három testvér és egy páratlan történet, amely felzaklatja idegrendszerünket, de látni kell.    

Értékelés: 90/100

Imdb:  7,7 /10

Ez is tetszeni fog...