A Szeged Art újraértelmezi az utcai művészetet - Corn & Soda

A Szeged Art újraértelmezi az utcai művészetet

Korábban már írtunk a Szeged Artról, de akkor még csak a sajtótájékoztatóján voltunk. Ezúttal viszont ellátogattunk az egyik esemény megnyitójára.

Eredetileg valami olyan címet akartam adni a cikknek, hogy “A Corn & Soda nélkül kulturálódnék-e?”, vagy valami hasonló. Ezzel viszont nem fedtem volna le teljesen, illetve pontosan azt, amit ezúttal üzenni szeretnék az olvasóknak. Tény, hogy a magazinunknak köszönhetően rengeteg olyan eseményre van lehetőségünk elmenni, amik felé egyébként nagy valószínűséggel nem is szagolnánk, de itt most nem ez a lényeg, bár ez is a részét képezi.

A tárgyra térve először morfondírozzunk el azon, hogy mi is az az utcai művészet. A fogalom neve magában foglalja a választ. Utcai művészet az, ami az utcán van, de ennél ez jóval többet jelent. Ugyanis a művészet utcára kerülésével az bárki számára elérhetővé válik. Olyan emberekhez is eljut, akik nem ilyen körökben mozognak. Nem kell ahhoz graffitisnek lenni, hogy egy szép falfestményt megcsodálj, és nem is kell vájt fülű műértővé válni ahhoz, hogy a sétálóutcán gitározó srác dallamai elvarázsoljanak. A művészetet egyszerűen élvezni kell, megcsodálni, és talán megállni előtte egy percre, hogy elgondolkozzunk róla, és arról, amit az felidéz bennünk.

A Szeged Art pontosan ezt a hatást szeretné elérni, de egy kis csavart is beletettek. Ugyanis nem a hétköznapilag értelmezett utcai művészettel találkozhatunk a programsorozat kapcsán. Igazi magas művészetet hoznak el és közelebb az emberekhez, anélkül hogy ki kéne öltöznünk és sznob alakok csacsogásait kéne hallgatnunk. Oké, tudom ez egy durva sztereotípia, hiszen nem minden művészeti galéria ilyen, de a mondadóm gondolom átjön.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A programsorozat negyedik eseménye abban az udvarban foglal helyet, ahol maga a sajtótájékoztató is zajlott. Így ezzel ezen a héten két kiállítás is nyílik, tegnaptól Popovics Lőrinc, a Szegedért Alapítvány Gregor-díjas szobrászművészének önálló kiállítása látható a Wagner-udvarban, mától pedig 16 szegedi szobrászművész közel félszáz alkotását lehet megtekinteni a Dugonics téren.

A belvárosában a gyönyörűen felújított ódon épület udvarán egy igazi kis művészeti oázist alakított ki. Az apró park körül sorakoznak a  szobrászművész alkotásai. A kiállítás pedig eléri célját, az utcáról tényleg beszállingóznak az emberek a kinyitott udvarba és megcsodálják a szobrokat.

A megnyitón a Szeged Art szelleméhez méltóan a beszédek előtt és után egy-egy komolyzenei darab is felcsendült Borbás Johanna fuvola előadásában. A Szeged Art keretein belül egyébkét augusztus 20-ig minden szombaton este hét órakor térzenével töltődik meg Szeged egyik legszebb tere, a Klauzál tér. Most szombaton a Magyar Honvédség Hódmezővásárhely Helyőrségi Zenekar szórakoztatja majd a szegedieket.

Klisés dolog ilyet mondani, de tényleg varázslatos egy élmény volt. A dallamok, a szobrok, a felújított udvar és a park elegyén kívül a kultúrára kiéhezett érdeklődő emberek látványa volt az, ami az egész eseménynek adott egy olyan hangulatot, amit sosem fogok elfelejteni.

Hogy a Corn & Soda nélkül lett volna valaha ilyenben részem? Nem hiszem, de önző dolog csak magamra gondolni, mikor a művészet végre tényleg olyan, mint amilyennek annak lennie kéne. Szabad és mindenki számára, kortól, nemtől, anyagi helyzettől függetlenül elérhető.

Ezek is tetszhetnek...

hu_HUHungarian
hu_HUHungarian
%d blogger ezt szereti: