Szerethető a Hófehérke és a hét törpe - Corn & Soda

Szerethető a Hófehérke és a hét törpe

Balett előadással zárul a 2020-as Szegedi Szabadtéri játékok, amit kicsik és nagyok egyaránt élvezhetnek. A Hófehérke és a hét törpe az egyik legcukibb színházi előadás, amihez eddig szerencsém volt.

Mikor az Ajándékkoncertről írtam, azt mondtam, hogy azzal búcsúzik a Szegedi Szabadtéri Játékok, de ez nem teljesen igaz, mert azzal csak a fő műsort, azaz a Dóm téren látható előadásokat zárják. A játékok másik helyszínén, az újszegedi Erzsébet Ligetben található szabadtéri színpadon adják elő azt a darabot, amivel az egész szezont befejezik.

Ma este, azaz augusztus 21-én és 22-én adják a darabot, aminek a főpróbája 20-án volt. Jó hír az is, hogy még jegyet is lehet kapni mindkét előadásra, szóval ha kedvet kapnátok hozzá, még nincs késő a jegyvásárláshoz.

Nézzük is, hogy milyen darabot ajánlok én nektek ma estére!

Legelőször az okos helyszínválasztást dicsérném. A liget hatalmas fái által körbevett nézőtér és színpad alapból azt az érzést kelti bennünk, hogy egyfajta tündérmesébe csöppentünk. Hasonló érzés fogott el az Agrippina előadásán is, de ezúttal a díszleteket, amik Kentaur kiemelkedő munkái, tovább erősítették ezt.

Magáról a darabról egyébként nem lehet rosszat írni. Na nem azért mert hibátlan lenne, hanem mert az nagyjából olyan lenne, mintha egy kiscicára mondanánk azt, hogy ronda dög. Egyszerűen annyira aranyos, kedvelhető, megható, és helyenként humoros, vagy éppen kellő mértékig rémisztő, persze jó értelemben, az előadás, hogy ami negatívumot találunk benne, az felejthetővé válik.

Balett lévőn egyáltalán nincs benne beszéd, már ha Hapci hapcizását nem számítjuk annak. Mégsem érzünk hiányt. A jól megkoreografált tánc és a magával ragadó dallamok együtt tökéletesen érthetővé teszik a történetet.

A hatáshoz persze az is szükséges, hogy a táncosok ezt el tudják adni. Érzelmek egész tárházát vonultatják fel, a felhőtlen boldogságtól kezdve, a gyötrődésen és gyászon át, a beteljesedő szerelemig. Arc és testmimikájuk, nüansznyi mozdulataiknak köszönhetően mindegyik szereplő jól különválasztható, élő karakterekké válik. A törpéket megszeretjük, a mostohát meggyűlöljük, a vadásszal együtt érzünk. A táncelemek egészen személyre szabottak. jó példa erre, az, hogy míg Hófehérke klasszikus balett mozdulatokkal operál, addig kuka, az a humor egyik sarokköve a darabban, breakdance mozdulatokkal jeleníti meg érzelmeit a nézők számára. Röviden azt lehetne mondani, hogy ha az a célunk, hogy a következő generációkkal is megszerettessük a balettművészetet, akkor arra ez egy hibátlan színházi darab.

Varázslat, valódi varázslatot láthatunk a színpadon. A tükör életre kel, a gonosz mostoha varázslatai a szemünk előtt történnek, és végül elkezdünk hinni az igaz szerelem első csókjának erejében. Ám, ahogy azt az elején már írtam, ez a színházi előadás sem hibátlan.

Hiába a szemet kápráztató gyönyörűség, a fülbemászó zenék, vagy a látványos táncelemek, ha az egész műsor két órásra húzódik. A szülőknek, akik elviszik az előadásra gyermekeiket, fel kell rá készülniük, hogy a videojátékokhoz és 30 másodpercenkénti akciókhoz szokott picur az első fél óra után már nyűgös lesz. Ehhez mondjuk hozzátenném, hogy a főpróbát megtekintő gyerekek különösen értelmes és jól nevelt gyerkőcök voltak, akik hagyták, hogy a színház magával ragadja őket, de ha gyermekünknek ez a darab lenne az első találkozása a színházzal, akkor nem árt ha néha a színpadi események különleges részleteire halkan felhívjuk a figyelmét, illetve az is hasznos lehet, ha a szünetet okosan használjuk.

Tehát, bár 2 órás a darab, számos olyan eleme van, ami tetszhet a gyerekeknek, és még nekünk, felnőtteknek is ad a színmű olyan pluszt, amire nem csak másnap, de talán még egy hét, vagy egy hónap múlva is szívesen emlékszünk majd vissza arra az augusztus végi estére, amin az Újszegedi Szabadtéri Színpadon megnéztük a Hófehérke és a hét törpét.

Ez is tetszeni fog...