Talmi csillogás? - Monte Cristo grófja a BOK-ban - Corn & Soda

Talmi csillogás? – Monte Cristo grófja a BOK-ban

A Dumas-klasszikusból, a Monte Cristo grófjából Pozsgai Zsolt és Szomor György által készített musical már 2011 óta sikerrel szerepel a hazai közönség előtt. A darab november 11-én újra Budapestre érkezett, ezúttal a BOK Csarnokban mutatták be.  Az előadáson mi is ott voltunk.

forrás: sajtóanyag

Tömött nézőtérrel várta a budapesti közönség a Monte Cristo grófját. Mivel már hét éve sikerrel mutatják be a darabot, én is kíváncsi voltam, vajon mi a titka a musicalnek. És habár a látvány tényleg lenyűgöző, a díszletek kreatívok, a jelmezek csillognak, Szomor György hangja pedig felemelő, számomra az előadás mégis csalódást okozott. Mivel a darab végén a közönség állva tapsolt, ezzel az érzéssel egyedül lehettem.

Mégis mi volt az, amit a nézők nagy részével ellentétben hiányoltam? Egyrészt a dalbetétek éreztem semmitmondónak, felejthetőnek, egyedül a Szomor György által, a börtönben ülő Dantesként előadott, Egy árny címűt tartom igazán karakteresnek, olyannak, ami messze kitűnt a többi közül. Persze Vastag Tamás Száguld az élet című dala is nagyon dallamos, fülbemászó, de az előbbit sokkal erőteljesebbnek érzem.

forrás: sajtóanyag
A-Team_Nyári Attila

A másik problémám a színészi játékkal volt. Úgy tűnt, mintha a szereplőknek nem volna valódi karaktere, csak úgy súlytalanul lebegnének a színpadon, nem alakultak ki igazi konfliktusok, nem volt igazi összecsapás, nem feszültek egymásnak súlyos erők. Edmond Dantes egyszerűen nem kapott igazi ellenfelet. Ráadásul a fiatal Dantes szerepét Gulyás Attila alakítja, aki egyszerűen képtelen volt bármiféle érzelmet is közvetíteni. A játéka számomra hiteltelen és üres maradt, egyszerűen képtelen voltam elhinni neki, hogy ő egy ifjú, lánglelkű hősszerelmes. Valahogy egyáltalán nem illik ez a figura hozzá.

Mercedes szerepében Gubik Petrát láthatjuk. Az első felvonásban még nagyon idegesített, mert ő meg a többiekhez képest túlzott érzelmeket vitt a játékába. A fiatal Mercedest alakítva túlságosan harsány volt, a második felvonásban azonban már jól eltalálta a megtört asszony szerepét, így sokkal hitelesebb is lett az alakítása.

Fernand szerepében Csomós Lajost eleinte kicsit ripacskodónak éreztem, aztán meg túlságosan súlytalannak. Mindenesetre egy percig sem lehetett igazi ellenfele Monte Cristonak. Bartus Gyula remekül alakította Danglars, a körmönfont fedélzetmestert, a későbbi bankárt. Sajnos azonban túlságosan kevés szerepet kapott, így nem bontakozhatott ki rendesen, mint fő antagonista ő sem.

Haydée (Békefi Viktória) darabbeli szerepe tulajdonképpen értelmezhetetlen. Aki nem ismeri az eredeti történetet, nem tudom, rájött-e, milyen helyet tölt be a lány Monte Cristo életében. Itt nagyjából egy csinos kurtizán, és nagyjából annyi volt a funkciója, hogy hiányos öltözetben elénekelt egy kuplét. (A szám egyébként sem dallamvilágában, sem előadásmódjában nem illeszkedett a musicalhez, mindenesetre látványos volt. )

forrás: sajtóanyag
A-Team_Nyári Attila

Ugyan így nem igazán érettem Dumas, a narrátor szerepét sem a darabban. Bár Vastag Tamásnak nagyon szép hangja van, és illettek hozzá ezek a tinglitangli dallamok, de jelenlétének értelmező vagy összekötő funkciója nem igazán volt.

Biró Gyulához illett Albert szerepe, és egész hitelesen is alakította a fiatal, naiv és heves ifjút, bár talán apja megtagadásakor kicsit több érzelmet is vihetett volna a játékába. Az előadás igazi színfoltjai azonban a kalózok voltak (Katkó Ferenc, Gerner Csaba, Liszi Melinda), akik egy kis színt, eredetiséget és humort vittek a darabba.

forrás: sajtóanyag
A-Team_Nyári Attila

Mint említettem, egyedül a látványvilágot éreztem valóban olyannak, mint ahogyan a darab ajánlója alapján elvártam. Tetszett a színpadot uraló hajós megoldás, az óra, mint az idő megállíthatatlan fogyását jelképező szimbólum, és a fényjátékok, vetített hátterek is látványosak voltak. Egyedül a Mercedest megidéző álom-videó sikeredett olyan emészthetetlenül giccsesre, hogy már szinte önmaga paródiájává vált.

Habár magával a történetvezetéssel nem volt gondom, a darab nagy része megfelelően foglalta össze a történtet, a lezárásban viszont indokolatlanul hagyta nyitva a történetet. Bár érdekes volt a flasbeckes megoldás, amivel visszarepített a börtönbe, és csak ott derült ki, hogyan sikerült megszöknie Dantesnek , azt azért sajnáltam, hogy az egyetlen igazi konfliktust, ami közte és Albert közt kialakult, egyszerűen elvágták, és a befejezést a nézők fantáziájára, és irodalmi ismereteire bízták.

Összességében a musical számomra nagy csalódás volt, de úgy érzem, mégsem lenne igazságos azt mondani, hogy nem érdemes megnézni. Egyrészt a különböző hozzászólásokból azt látom, hogy a nézők többségének elnyerte a tetszését, sokan rajonganak érte. Így az, aki valóban csak könnyed szórakozásra, dallamos, nem túl bonyolult zeneszámokra, csillogó látványvilágra vágyik, biztosan élvezni fogja.

You may also like...

hu_HUHungarian
hu_HUHungarian
%d blogger ezt szereti: