Totál eltévedtünk A magas fűben (In the Tall Grass - 2019) - kritika - Corn & Soda

Totál eltévedtünk A magas fűben (In the Tall Grass – 2019) – kritika

Forrás: IMDb

A Stephen King és Joe Hill közös novelláján, A magas fűben (In the Tall Grass) címre hallgató művön alapuló film csak a történet leírása alapján tűnik unalmasnak. Olvass tovább a részletekért!

A sztori, legalábbis az a része, amit durva spoilerek nélkül le lehet írni, tök rövid és egyszerű. Lévén, hogy novella az alapja, ez nem is túl nagy csoda. Szóval adott egy testvérpár, akik mikor utazásuk közben megállnak egy mező mellett, egy gyerek segítségkiáltását hallják meg a magas fűből. Gyorsan a segítségére is sietnek, ám ők is hamar elvesznek az útvesztőben, ahol nem sokkal később furcsábbnál furcsább és gyomorforgató valamint brutális dolgok történnek.

Mi van? Mit nem értesz? Ja, hogy semmit, nyugi van! Mi is így vagyunk vele. Forrás: Netflix

Ez alapján azt lehet hinni, hogy tök unalmas másfél óra vár arra, aki megnézi a Netflix új produkcióját. Pedig a valóság ezzel tökéletesen szemben áll. Izgalmak egész sora áll előttünk, mégsem lehetünk maradéktalanul elégedettek az alkotással.

A bonyodalmat adó fordulat egyben értelmetlenségeket is hoz magával. Ez most kifehérítve írom le, mert durva spoiler. Szóval ha a következő sorokat akarod olvasni, jelöld ki!

SPOILER!!!

Szóval az időanomália miatt a végén a gyerekből elvileg 3 verzió is él a világban. Egy a fűben, egy még a szüleivel, egy meg koszosan és traumatizáltan. A legdurvább talán még az az időutazós anomália, hogy ha a testvérpár nem megy a mezőre, akkor a lány barátja nem követi őket, és ha ő nincs ott, akkor a gyerek kutyája sem szalad be a segítséget kérő férfihoz, így maga a gyerek sem kerül be a magas fűbe, tehát nem is történik meg az egész, így csak egy variációja kéne, hogy létezzen a világban.

SPOILER VÉGE!!!

Ti is így néztek majd, ha a történet paradoxonjaira rájöttök. Forrás: Polygon

Ám nem csak magával a történettel vannak bajok. Már említettem, hogy a Netflix készítette ezt a Stephen King és Joe Hill adaptációt. A cég és a nevek alapján volt egyfajta elvárás az alkotással szemben. A korábbi kinges Netflix adaptációk kitűnően sikerültek. A Bilincsben és az 1922 is hibátlan volt. Joe Hill, aki egyébként King fia, olyan történetek írt eddig, mint a Szarvak és a NOS4A2. A film rendezője és forgatókönyvírója, Vincenzo Natali, aki egyébként férfi, meg olyan produkciókért felelős, mint a Kocka és a Hibrid. Érthető hát, hogy egy remekművet vártunk. Ezzel szemben sajnos egy igen silány munkát tártak elénk. A színészi játékok néhol szétestek, a történetvezetés, amire már utaltam, hagy némi kívánnivalót maga után, és végül, de nem utolsó sorban, az is a film ellen szól, hogy kérdésekkel telve állunk fel a tévénk elől.

Tudom, hogy létezik az a filmkészítői eszköz, amikor a nézőre hagyják a misztikumok feloldását, de egy olyan történetnél mint A magas fűben, ez már inkább bosszantó, mert jó lenne akár csak kicsit is tudni, hogy mitől is rettegtünk.

Romantikus is lehet egy szép zöld mező, kivéve ha az ki akar nyírni.

Amiért mégis megéri rászánni a filmre bő másfél órát, az a látvány, illetve az a fajta feszültség, amit a King család tud teremteni. Ugyanis, még akkor is, ha nem tudjuk meg, hogy mi miért történik A magas fűben, akkor is a bőrünk alá bújik a sok rémség. Egyszerre káprázatos képi világot és olyan eseménysorozatot kapunk ami odaszögez minket a képernyő elé. Tény, hogy utána kicsit bosszankodunk, de ennyit megér.

Plusz apró gag a filmből, hogy a templom parkolójában ott áll Christine, a gyilkos kocsi.

Értékelés: 60/100 Sokkal, de sokkal jobb is lehetett volna ez a film, ha egy kicsi magyarázatot kap a néző.

IMDb: 5.7/10

MAFAB: NA

Ez is tetszeni fog...