Van aki forrón szereti a Pesti Magyar Színház színpadán - Corn & Soda

Van aki forrón szereti a Pesti Magyar Színház színpadán

Február vége óta új darab látható a Pesti Magyar Színház színpadán, méghozzá a világhírű Van aki forrón szereti című film musical változata Méhes László rendezésében. A filmet 1959-ben mutatták be olyan legendás színészekkel, mint Marilyn Monroe, Tony Curtis és Jack Lemmon. Később Peter Stone írt belőle musicalt Sugar címmel, ami  szintén hatalmas sikerrel debütált 1971-ben a Broadway-en, és most újra elérkezett a magyar nézőkhöz is.

A Pesti Magyar Színház fotója

A Pesti Magyar Színház fotója

Közismert filmek, könyvek színházi adaptációi előtt mindig felmerül az emberben a kérdés, hogy vajon milyen érzés lesz színpadon látni a a jól ismert hősöket és történetet? Tud-e újat mondani a darab? Vagy esetleg csalódásban lesz részünk? Ezek a kérdések és még sok hasonló kavargott a fejemben most is, míg az előadás kezdését vártuk. Feltűnt, hogy a közönség soraiban sok az idősebb pár, valószínűleg ifjúságuk filmjét jöttek el felidézni.

Maga a történet mindenki számára ismerős volt. Joe (Csőre Gábor) és Jerry (Pavletits Béla), a két tehetséges, de éppen állástalan muzsikus életveszélybe került: véletlenül tanúi egy maffialeszámolásnak, ezért menekülniük kell Chicagóból – mégpedig a lehető leggyorsabban és bármilyen módon. Rájuk mosolyog a szerencse, mert egy zenekar floridai turnéra indul, és épp szaxofonost meg bőgőst keres. Csakhogy ez egy női csapat, így a két zenész nem tehet mást, női ruhát öltenek, s Josephine és Daphne néven csatlakoznak a turnéhoz. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy megismerkednek Virággal (Andrádi Zsanett), a zenekar roppant bájos énekesnőjével, s először mind a ketten beleszeretnek, Miamiba érve pedig Jerry/Daphne-nak heves vérű udvarlója is akad egy öregedő milliomos képében (Gazdag Tibor). Ráadásul a maffia sem feledkezett meg róluk, egészen Miamiig jöttek utánuk…

A darab így alapvetően egy egyszerű, de roppant hatásos helyzetkomikumra épül: férfiak női ruhában. Majd végig ebből az egyetlen abszurd szituációból fakadnak a további bonyodalmak.  Régi, klasszikus forrás, de annál hatásosabb. Ráadásul a két főhőst alakító Pavletits Béla és Csőre Gábor remek érzékkel aknázza ki a női ruhában parádézó férfiakban rejlő humort.

A két színész magassarkúban, szoknyában, kalapban botladozó alakja és eltúlzott, nőies mozdulataik végig elvarázsolják a nézőket.  Bár Csőre Gábor többször visszatér a férfi ruházathoz, remekül alakítja kettős karaktert. Szinte hihetetlen látni hogyan változik alakja egyik pillanatról a másikra, ahhoz alkalmazkodva, hogy éppen milyen öltözetet visel.

Pavletits Béla azonban szinte végig megmarad a női ruháknál, s dámaként riszál és pipiskedik végig a színpadon. Tökéletes karikatúrája mindannak, amit a nagybetűs NŐről gondolunk, s pontosan ez teszi annyira fergetegessé a játékát.

A Virágot alakító Andrádi Zsanett végig nagyon bájos. Egyszerűen nem tudtam megállni, hogy ne hasonlítsam össze Marilyn Monroe-val, s azt kell mondjam, színészi játékban minden bizonnyal lekörözi a legendás színésznőt. Neki valahogy el tudtam hinni, hogy egy szegény, jobb életre váró fiatal lányka, akit eddig mindig átvertek a férfiak, s a megmentőjére vár.

Gazdag Tibor is nagyszerűen játssza Daphne udvarlóját, az öreg, milliomos kéjenc, Osgood Fielding szerepét. Az ő karaktere is eltúlzott, karikírozott figura, ami szintén a humor forrásává válik, ráadásul ehhez járul a nőnek öltözött férfi iránti szerelme, ami meghatározó eleme a darabnak.

A többi szereplő is remek alakítást nyújt, s kiemelkedőek a táncosok is, akik előadásukkal remekül visszaidézik a 20-as évek Amerikájának hangulatát.

Erre a hangulatra erősítenek rá a jelmezek mellett a díszletek is, megidézve a füstös, ködös, gengszterek uralta Chicago világát, majd a pazarló, napfényes Miamit.

És természetesen legtöbbször ezt az atmoszférát erősíti fel a musical hangzásvilága is, melynek zenéjét Jule  Styne szerezte,  a magyar dalszövegeket Topolcsányi Laura írta. Emellett nagyon fontosak azok a magyaros zenei utalások, mint például a Z’zi Labor Nomes est women című slágerének megidézése, vagy a pályaudvarok hangosbemondó szövegeinek bejátszásai. Ezek az apró gegek hozzák igazán közel a darabot a magyar közönséghez, s biztosítanak egy újabb forrást a humornak.

A musical látványvilága, elsöprő erejű humora, a szereplők nagyszerű játéka végig magával ragadta a közönséget, és hatalmas sikert aratott. A figyelem nem lankadt, a darabban nem voltak üresjáratok, megfelelő volt a két felvonás aránya, s a színészek láthatóan maguk is végig élvezték az előadást, s ez az öröm a közönségre is átragadt.

Felüdülve és még mindig a fergeteges játék hatása alatt hagytuk el a színházat. Így a remek musicalt mindenkinek szeretettel ajánlom, aki felhőtlen kikapcsolódásra és egy igazán vidám estére vágyik.

A jegyekért köszönet a Pesti Magyar Színháznak!

A jegyekről az alábbi linken érdeklődhet:

http://pestimagyarszinhaz.hu/jegyek/

 

 

 

Ez is tetszeni fog...