VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (2014) – filmkritika

Mégis kinek jut eszébe ennyire hosszú címet adni egy filmnek? Gondolhatnánk, hogy nem normális az a rendező, aki fittyet hányva a frappáns egyszavas sikermozikra (mint amilyen a Cápa, a Fűrész, vagy a Kör) ily baromi hosszú névvel illesse alkotását.  Beültem erre az általam enyhe fenntartásokkal kezelt filmre (féltem tőle, mert magyar); gondoltam, megint valami agyondepressziózott, érfelvágós életérzést próbálnak legyömöszölni a torkomon, mint általában azt a hazai mozgóképgyártók „színe-java” szokta volt tenni velem, de nem. Rég nevettem ennyit magyar filmen.

Reisz Gábor vizsgafilmjéről van itt szó, kérem szépen, ami sorra nyeri a díjakat szerte a glóbuszon. A minimál költségvetésből készült alkotás óriási siker lett; aki csak látja, mind elismerően nyilatkozik róla, és hát az az igazság, hogy magam sem tehetek másképp. A Budapesten játszódó történet hőse / antihőse egy huszonkilenc éves egyetemet (filmelmélet-filmtörténet szakot) végzett srác (nem vitás, hogy felettébb keresett végzettség ez nálunk), aki egyáltalán nem találja a helyét ezen a világon – legfőképp Budapesten nem. Mindezek tetejébe – az életkedve mellett – a barátnője is elhagyta. Úton-útfélen úgy érzi, hogy ő bizony fel fogja dobni a talpát. Reisz Gábor amellett, hogy megírta és meg is rendezte a filmet, egy személyben ő volt az operatőr és a stáblista-rajzoló, sőt még a filmzenét is részben ő írta. Ferenczik Áron pedig – aki a főszereplő Áront játssza – valójában a Színművészeti Egyetem végzős rendezője.

A történet átlagos, mondhatnánk: semmi különös, mindannyiunkkal megeshet – és pont ettől olyan jó. Képesek vagyunk magunkra ismerni a jelenetekben, nagyon életszerű az egész. Sokan vagyunk tele kisebbségi érzéssel, frusztrációval, vagy csak simán keressük helyünket a világban. A 20-as, 30-as éveikben járó fiatalok helyzete pedig enyhén szólva is gáz. Úgy tűnik, nem csak nálunk ilyen a helyzet, hisz a külföldi vetítéseken is pontosan értették és díjazták is a film mondanivalóját. Hát hogyan találja meg egy végzett bölcsész az élet értelmét, ha csak monoton, értelmetlen munkája lehet egy multinál, mert másra úgyse kell? Nagyon jó érzékkel mutatja be a film az énkereső üzemmódba kapcsolt, de valahol mégis totálisan elveszett generáció vergődését – mindezt úgy, hogy közben szakadunk a nevetéstől (az állásinterjú és a munkaügyi központban játszódó jelenet zseniális). Tudjuk, hogy beteg ez a város, amiben élünk. Egyszerre szeretjük és utáljuk, de megtanulunk alkalmazkodni hozzá – ami nem megy mindig zökkenőmentesen. Nincsenek üresjáratok, végig leköt a történet, s már a kilátástalanság is viccessé válik (nem tudom, hogy sikerült ezt elérnie a rendezőnek, de végül csak összejött neki). Reisz Gábort sokfelé már Woody Allen-hez hasonlítják. Minden szereplő jól eltalált karakter, különösen a haverok és a szülők. Hiába a támogatás és a barátok, ha a rosszkedv nem múlik, a szerelmünk mást ölelget a fészbúkos képeken, minket pedig mindenki egy rakás ….-nak gondol – vagy csak mi gondoljuk magunkról, hogy mások ezt gondolják rólunk. Hiába. Nehéz ügy.

 
Azon tűnődtem, hogy ha egyetlen jelenetet kéne kiemelnem ebből a mozgóképből, akkor vajon mi lenne az? Sajnos nem tudok dönteni. A BKK (ex-BKV) a fővárosiak életének meghatározó része, annak minden előnyével és hátrányával együtt (a filmben a humoros oldaláról mutatkozik be nekünk a Budapesti Közlekedési Központ, akárcsak a bunkó, ám nem kevésbé agresszív kölök, aki egykori szerelmünkkel járt, minket pedig jól lezúzott). Felnőtt korban érdekes újra találkozni azzal, aki anno minket terrorizált, ráadásul azóta az illető földrajztanár lett, és alkoholista. Nem lövök le azonban több poént a filmből, mert akkor ide kéne írnom, hogy spoiler (és nem szeretem az idegen szavakat). A VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlant mindenkinek látnia kell. Ez nem parancs, csak egy igen erős ajánlás. Ha már túl vagy a vége főcímen, és azon kapod magad, hogy még mindig a helyeden ücsörögsz lebénulva, akkor tényleg jó filmet láttál. Nálam tíz percig tartott a kábulat.

díjak, melyeket a film eddig kapott:

• Jameson Nemzetközi Filmfesztivál – nagydíj
• Torinói Filmfesztivál – zsűri különdíj, közönségdíj, a diákzsűri legjobb forgatókönyv díja, a Torinosette újság olvasóinak közönségdíja

Reisz Gábor alkotását a Karlovy Vary Filmfesztiválon mutatták be először. Azóta már Washington legmenőbb művészmoziját is megjárta a VAN.

Értékelés: 100/100

IMDb: 8,6