Anon Anon 
BB:
Szeretem, amikor egy olyan film kerül az Oscar várományosok közé, mint a Brooklyn. Az ilyen filmek bizonyítják, hogy nem kell ahhoz világvége, vérbosszú vagy valami hasonló magasröptű és mélyen szántó történet, de még csak új szerű filmtechnika se, hogy egy jó film szülessen. A Brooklynnak az egyszerűségében van a bája.
A történet elején az 1950-es évek Írországába csöppenünk, ahol hősünk, Eilis (Saoirse Ronan) hiába okos és kedves lány, nem talál munkát, vasárnaponként eladóként kisegítő a történet gonosz banyájának boltjában. Nővére Rose támogatja, és megoldásként egy New York-i ismerőse, egy pap (Jim Broadbent) talál a lánynak munkát és szállást Brooklynban, ahol a lány új életet kezdhet.
A film első fele azt mutatja be – nem kevés humorral -, hogy hogyan küzdi le Eilis a kezdeti honvágyat, talál magának új célokat és virágzik ki a nagyvárosban. A bolti munka mellett elvégez egy esti könyvelői iskolát és megismerkedik egy kedves olasz fiúval(Emory Cohen), akivel egyre komolyabbá válik kapcsolata.
Természetesen amikor már minden szép és jó, egy hirtelen jött családi katasztrófa hazainvitálja Eilist ésnem várt forsulatot vesz az élete. Egy jól fizető munkát ajánlanak neki,és természetesen egy fiú is képbe kerül (Domhnall Gleeson), és nem utolsó sorban ott van hősünk édesanyja, akit még ha nem is mondja ki, próbálja lányát otthon marasztalni. Eilis viszont már túl brooklyni a kisvároshoz, és ezt az utolsó fél óra minden percében éreztetik a film készítői. Ugyanakkor Ronan nagyon jól játssza szerepét, nincsenek üres monológok, meg se próbálták a néző szájába rágni a történetet, így egészen az utolsó csattanóig nem tudjuk, hogy Eilis új élete vagy az otthon melege mellett dönt-e.
Eilis szerethető főszereplő, és a gonosz boltosnénin kívül nem is tudnék másik igazán negatív karaktert mondani a filmben, ami igazán üdítő. Bár a történet komoly témákkal operál, mint emigráció, önállóvá válás és az élet nagy válaszútjai, de mindezt könnyed, bájos hangvételben teszi, és mivel nem olvastam még Colm Tóibín alapként szolgáló regényét, így őt nem dicsérhetem, ezért Nick Hornby-t fogom dicsérni a remek forgatókönyvért és az irigylésre méltó végső monológért, ami szerintem tökéletes befejezése egy remek filmnek. Természetesen John Crowley rendezőnek is jár a dícséret, a kosztümtervezőknek, a látványtervezőknek és az egész stábnak, mert ez a film minden szempontból jól sikerült.
Talán a kedvenc dolgom a filmmel kapcsolatban a két Amerikába való hajózás volt, ami egyszerre adott keretet a történetnek és mutatott kontrasztot az ír Eilis és a brooklyi Eilis között.
Megfelelő arányban vegyül el benne a dráma, a romantika és a fejlődéstörténet, és bár egy nő önmegvalósítása az ötvenes években, szerencsére nem írtak a regényből egy feminista prózát, de a történet tele van erős női karakterekkel minden típusból. A Brooklyn egy kellemes film, és bár a leírtak alapján lehet, hogy nem tűnik izgalmasnak és sokat mondónak, meglepően az. Ha nem is a legjobb film díját, de a legjobb adaptált forgatókönyvért járó szobrocskát mindenképpen megérdemli a produkció.
Értékelés: 78/100
IMDb: 7,7
Mafab: 74%
OctoberAir
Kedvelem az ügyesen megírt drámákat, ahol látszik, hogy a karakterek kidolgozásához és életre keltéséhez értenek a színészek és a forgatókönyv is támogatja őket ebben. A Brooklyn mostanság nagyon aktuális témát feszeget, valószínűleg sokan tudunk hozzá kapcsolódni. Manapság is rengetegen hagyják el az otthonukat a kalandvágy vagy egy jobb élet reményében.
A Brooklyn főszerepében megismerhetjük Ellist (Saorise Ronan), aki édesanyjával és nővérével él Írországban az ötvenes években. A lehetőségek szűkek, apró városkájukban Ellis nem igazán boldogul, ezért nagy fába vágja a fejszéjét és egy helyi pap segítségével elutazik New York városába.
A fiatal Ellis naivan indul útnak, az elején úgy éreztem, nem is érzi igazán a súlyát a cselekedetének. Azonban Brooklynban olyan erővel tör rá a honvágy, hogy majdnem feladja. Pedig van munkája és több fiatal lánnyal él egy házban, ahol ugyan kissé kívülállónak érzi magát. A fordulatot az hozza meg, amikor megismerkedik egy olasz fiúval (Emory Cohen). Ám otthon problémák adódnak, ezért Ellisnek haza kell utaznia, és választania két élete között.
A Brooklynban végig Ellis fejlődéstörténete áll a középpontban. Láthatjuk, hogyan változik át naiv vidéki lányból városi, felnőtt nővé. Hogyan találja meg önmagát, munkáját, hogyan veszi kézbe saját sorsát. Érdekes látni, hogy Ellis mennyire jól járja saját útját családja nélkül, mennyire jó döntéseket hoz egyedül. Azonban, ahogy hazaérkezik, és édesanyja és a régi környezete körülveszi, akkor azonnal félresiklanak a dolgok. Ez maga is érdekes üzenetet hordoz magában, de a filmben még ezen kívül rengeteg elgondolkodtató téma bukkan fel.
Mivel a Brooklyn az emigráció kérdésével foglalkozik, éppen ezért sokak jelenlegi életébe is betalált. Bennem azt az érzést keltette, hogy mennyire hálás vagyok a technikáért. Egy nyarat töltöttem Kanadában, de nem kellett hajón átkelnem az óceánon és minden nap tudtam beszélgetni a családommal. Így a felfedezés öröme sokkal biztonságosabb volt számomra. Ellis honvágya elsöprő és átérezhető volt, hiszen nekem a könnyed kapcsolattartás ellenére is le kellett gyűrnöm egy hasonló érzést. Emellett Ellis karakterével könnyű azonosulni. Saoirse Ronan egy hétköznapi, okos, csendes lányt formál meg nekünk, akinek a bőrébe sokan bele tudunk bújni.
A főszerepet játszó színésznő egyébként New York városában született, de Írországban nőtt fel ír szülők gyermekként, ezért elmondása szerint ez eddigi legszemélyesebb filmje, amelyben használhatta ír akcentusát is. Egy interjúban elmondta, hogy igen nagy nyomás nehezedett rá a szereppel kapcsolatban, úgy érezte, egész Írország őt figyeli. Szerette volna teljes valójában megjeleníteni Nick Hornby forgatókönyvének alakját. Ez olyannyira sikerült is, hogy Golden Globe és Oscar-jelöléssel jutalmazták.
A Brooklynt egyébként összesen három Oscar-díjra jelölték: a legjobb film díjára és a legjobb adaptált forgatókönyv díjára is kapott egy jelölést. Február legvégén kiderül, hogy melyeket fogja igazi szobrokra váltani a film.
Összességében én élveztem a mozit. Nem kaptam nagy drámát és hatalmas fordulatokat, de nem is erre vártam. Szerintem a Brooklyn nem is árul zsákbamacskát, a film erősen életszagú, nem a szélsőségeket villantja fel nekünk. Abban viszont biztos vagyok, hogy sokaknak pont ezért is nem fog tetszeni a mozi. Páran unalmasnak találhatják, akik főleg az akciódús és nem érzelemmel telített filmekhez szoktak. Éppen ezért olyanoknak ajánlom, akik maguk is tudnak kapcsolódni személyesen is a témához vagy szeretik a reális felépítésű, lassabban felépülő drámákat.
Értékelés: 75/100
IMDb: 7,7
Mafab: 74%
