Erunder 
Igen, jól olvastátok a címet. A kihívásban ezen a héten a The Walking Deadről lesz szó, ugyanis ezen a héten a 40-es tételt teljesítettük, azaz elolvastunk egy képregényt.
Gondolom most sokan akik magát az olvasást, a könyveket szeretik egy laza félmosolyra húzzák a szájukat. Már ha egyáltalán kattintottak. Valószínűleg pont ti vagytok azok akik úgy gondolják, hogy a képregények gyerekeknek valók. Pontosan ezért választottam a The Walking Dead-et erre a kihívásra és nem egy szuperhősös képregényt, igaz azokban is van bőven olyan tartalom, ami nem éppen gyerekeknek való, vagy azért mert nem értenék meg, vagy azért mert túl durva lenne nekik, mind a képi, mind a nyelvi világa
A képregény azután lett igazán népszerű miután képernyőre került. Arról, hogy milyen különbségek találhatóak benne nem fogok írni. A cikk inkább magára a képregényre lesz kihegyezve. Akik az előbbire lennének kíváncsiak azoknak a következő videót ajánlom megtekintésre.
Képregény lévén először ejtsünk pár szót magáról a borítóról. Eredetileg heti bontásban, olyan 23-25 oldalas kis füzetekben jött ki, aminek még a borítói nem voltak ennyire művésziek. Majd miután kellő mennyiségű lett belőlük megszülettek a fentebb látható kötetek, amiket ha összeillesztünk az aljukon egy jó kis zombihordát találhatunk. Magában a cikkben most csak az első kötettel fogunk foglalkozni, ami Az elmúlás napjai címet viseli.
A képregényen belül a rajzok már fekete-fehérek és realisztikusak, tehát egyáltalán nem meseszerűek a rajzok, ami ugye nem is illett volna a történethez. A néhol már elborzasztó realisztikussága mellett még a minimalizmus is jellemzi, ami egyébként a történetből is ered, ugyanis télen játszódik az erdőben, így a legtöbbször az alaposan kidolgozott karakterek mögött csupán egy-két fát, vagy abszolút fehérséget láthatunk csupán. Ez a minimalizmus egyébként egészen végig jellemző rá és még a városi részekben is a háttér csak elnagyolt rajzokból áll. Ez viszont egyáltalán nem hátrány nála, hiszen így nem vonja el a figyelmet az egyébként rendkívül erős történetről. Az pedig szintén látszik a fentebbi képen, ahogyan azt a bevezetőben is említettem már, hogy egy képregénynek nem csupán a rajzai lehetnek durvák, hanem a szövegeiben is előfordulhatnak olyan szavak, amiket a szülők nem szívesen hallanak vissza gyermekeik szájából.
A történet említve pedig rá is térhetünk rá, mert ugye az lenne a lényeg.
Valószínűleg a többség már ismeri a sztorit, de azoknak akiknek még új lenne pár sorban felvázolom.
Rick Grimes főhős egy átlag vidéki zsaru, akit egy akció során meglőnek, majd kómába kerül. Felébredve a kómából egy üres kórházat talál csak, amiben már mindenki halott, de azok még mindig mozognak és kajára vágynak. Mint apa és jó férj egyből a szerettei keresésére indul, de nem találja otthon őket, így gondolván, hogy felesége a közeli városban élő rokonaihoz ment a veszélyes időkben ő is utánuk megy. Ennél többet részletet nem is árulnék el róla, akinek eddig nem keltette fel az érdeklődést, annak már nem is fogja.
A képregényből készült sorozatot sokan azzal vádolják, hogy nem elég akció dús, nem elég benne a zombi. mármint, hogy mutathatnák őket többször is. A helyzet viszont az, hogy a The Walking Deadben bár vannak zombik, azok inkább a történetnek csak kellékei, ugyanis itt leginkább az emberi drámákra fókuszálnak. Milyen a kapcsolat két régi bajtárs között, akiket szétszakít egy tragédia, és mi történik közöttük miután újra találkoznak? Hogyan reagálnak az átlag emberek a halálra, a rémségekre amik velük történnek, és hogy meddig képes egy apa elmenni azért, hogy a szeretteit védje. A képregénysorozat készítőit valójában ezek a kérdések izgatták és nem az, hogy mi annak az ezer módja ahogyan egy zombit kilehet nyírni, és emiatt is lett a képregény olyan amit az ember nem tud letenni és amint befejezte rohan is, hogy megvegye a következőt.
Érdekesség még egyébként, hogy a történet egy olyan világban játszódik, ahol egyáltalán nem létezik a zombi szó, mert egyszerűen nincsenek ilyen történeteik, filmjeik, így nem is ismerik ezt a szót. Ez egyébként a magyarázat arra is, hogy a történet szereplői miért reagálnak elsőre olyan sután a zombikra.
Összegezve a The Walking Dead úgy tűnik a tökéletes példa volt arra, hogy bebizonyítsam a képregényeket nem csak kamaszoknak írják. A művészi borítók, a felnőttes nyelvezet, a komoly emberi drámákat boncolgató események, és végül de nem utolsó sorban az a fajta horror, amit csak egy zombis történettől kaphatunk egyértelműsítette, hogy ez sokkal inkább a felnőtteknek szól.
