38. kihívás – Vének háborúja

Gyerekkoromban rajongtam a sci-fikért, imádtam könyvként és mozgóképen egyaránt. Herbert W. Franke (Az orchideák bolygója), Isaac Asimov, Robert A. Heinlein (Csillagközi invázió), Szergej Sznyegov (Istenemberek), Wolfgang Jeschke (A teremtés utolsó napja) írók és műveik meghatározóak voltak számomra, az egyéb kultuszfilmekről nem is beszélve.  Az elmúlt években azonban gyakoribb volt a csalódást keltő sci-fi, mint a színvonalas könyv. Utóbbiak jelentette kivételek közül volt az egyik John Scalzi debütáló regénye; amely aztán igazi kedvenccé vált. Azóta természetesen az összes megjelent könyvét elolvastam, akadtak köztük abszolút értéken vett jobb kötetek is, ám a Vének háborúja okozta meglepetést már egyik sem tudta megismételni.

John Scalzi neve nem biztos, hogy mindenki számára ismerősen cseng, bár a bennfentesek már a könyvei említése nélkül is tudják, kiről van szó. Az amerikai író igazi sci-fi polihisztor: bloggerként, filmkritikusként és a Csillagkapu (Stargate SG-1, 1997-2007) TV-sorozat tanácsadójaként is dolgozott, manapság pedig nem mellesleg kitűnő íróként tevékenykedik. Magyarul elsőként a Vének háborúja című könyve jelent meg – még 2012 tavaszán. Mindez persze még nem biztos, hogy elég lett volna, ha nincs a kötet érdekes fülszövege és a magyar kiadás remek borítóterve (Kuszkó Rajmund munkája). Szerencsére azonban a tartalomban sem kellett csalódnom, hála annak a színes és szerteágazó világnak, ahova az író kalauzolja az olvasót. Az alternatív jövőben játszódó történetet egy frissen katonának állt nyugdíjas ember, John Perry szemszögéből ismerhetjük meg. Perry csak egyike azon katonáknak, akik elhagyva a túlnépesedett és természeti kincseitől megfosztott Földet a Gyarmati Véderő soraiba állnak és megkezdik szolgálatukat, amelynek végén új élet várja őket, valahol egy űrbéli gyarmaton. A titkokról lassanként lehull a lepel, ahogy Perry előtt – és előttünk is – tágra nyílik ez a páratlanul kidolgozott, veszélyes világegyetem. Már önmagában az alaphelyzet is igen érdekes, hiszen az első soroktól kezdve meg akarjuk tudni, miért kellenek a seregnek nyugdíjas korú újoncok, és mégis miképp vehetik majd fel a versenyt az emberiségre leselkedő megannyi ellenséggel?! A java természetesen csak ezután jön, újabb és újabb rejtélyek, világok és lények bukkannak fel.  A tudományos körítés kellően kidolgozott, ahogyan a sodró tempójú cselekményre sem lehet panaszunk. Rengeteg akció, izgalmas részlet szegélyezi utunkat. Katonai sci-fi ez a javából, azonban sosem sivárul pusztán a céltalan öldöklés szintjére. A szerző remek stílusának köszönhetően rengeteg egyéb téren is új színt tud vinni a műfajba. Jól adagolt humor, nem eltúlzott érzelmek és rengeteg morális kérdés – rendkívüli éleslátással kombinálva.

Egyetlen hibát tudok felhozni, az pedig éppen az, amiért a kihívásos könyvek közé került: a kötet terjedelme.  A nettó 240 oldal fájóan rövid, még akkor is, ha ez nagyban hozzájárul a mondanivaló összeszedettségéhez. Ugyanakkor a rengeteg világ, a földönkívüli lények sokasága és a galaktikus kontextus kidolgozása nem egyenletes; ezt ilyen rövid terjedelemben képtelenség is lenne mélységében bemutatni az olvasónak – bár ez lehet csak számomra jelentett problémát. A lezárás ugyanakkor megnyugtató, és így jól előkészíti a terepet a folytatás(ok)nak.  A könyv mindezek ellenére nálam telitalálatnak bizonyult, egy csapásra a kedvenceim közé emelve Scalzit.  Akit még ennyivel sem sikerült meggyőznöm, annak itt egy kis ízelítő a könyvből. Jó olvasást!