A.Judit 
Gyakran bolyongok céltalanul a könyváruházakban és könyvtárakban, nézelődöm, leveszek egy-két kötetet a polcokról, ha pedig megnyerő a borító, beleolvasok, tovább ismerkedem a könyvvel. Egy ilyen alkalommal akadt kezembe a Helga naplója. Első pillantásra spárgával átkötött levek sokaságának tűnt, szürkéskék színű, kopottas megjelenéssel, rajta egy fiatal lány fotójával és egy meglehetősen kemény alcímmel: Élet a koncentrációs táborban, egy fiatal lány visszaemlékezései. Hasonló művek sokasága jelent már meg és került a kezeim közé, például Kertész Imre Sorstalansága vagy Anna Frank naplója. Mégis a könyv egy másfajta nézőpontot kínált, egy más helyszínt, egy másik élet történetét… Úgy döntöttem, elolvasom, meg akarom ismerni Helga elbeszélését.
Egy könyv, aminek szerzője még nincs 30 éves. Helga Weiss 9 (!) évesen kezdte írni feljegyzéseit és 15 éves volt, amikor befejezte. A cseh zsidó kislány az 1938-as évek végén, a cseh kormány által elrendelt mozgósítással, a német hadsereg bevonulásával indítja történetét, és egészen a II. világháború végéig vezet minket. Füzetek lapjaira jegyezte fel az eseményeket, egyfajta „öngyógyításképpen”, másrészt hogy ne vesszenek, ne sikkadjanak el a történések.
Az első helyszín Prága, ahol Helga a szüleivel él, itt tapasztalja meg az első zsidóellenes intézkedések következményeit. A zsidó csillag viselése, a hagyományos iskolából való kitiltás, édesapja elbocsájtása a munkahelyéről fokozatosan ébresztette rá, hogy a Harmadik Birodalom vezetői hadat üzentek a zsidóságnak és nem engedik, hogy normális életet éljenek. Mindezek mellett elszenvedi az „árja” gyerekek és felnőttek megvető viselkedését, a kiközösítést. Folyamatos a rettegés érzése, a behívók kézbesítése mindennapossá válik, a cseh zsidóság felkészül rá, hogy el kell hagynia otthonát és a gettóba kell vonulnia.
Számukra Terezín a következő állomás, a körülbelül hétezer főt befogadó városba hatvanezer zsidót zsúfolnak. Ezek az adatok már előre jelzik a körülményeket, Helga részletesen leírja mindazt, amit az itt eltöltött 3 év alatt átélt. A lengyel gettókhoz képest valamelyest élhetőbb ez a hely, megtarthatják ünnepeiket, csomagjaikat nem kobozzák el (teljes mértékben), a gyerekek számára pedig Heim-eket alakítanak ki. Helga barátságot köt a hasonló korú lányokkal és megismeri a szerelmet is a 25 éves cseh zsidó fiú, Ota személyében. Mindezek természetesen csak enyhítik a folyamatos betegségek, kényszermunkák és rémhírek okozta nyomasztó életüket. Egyik alkalommal Helga említ egy lengyel gyerekcsoportot, akik csak „átutazóban” voltak Terezínben, a fürdő láttán pedig hevesen ellenállni kezdtek és azt kiabálták: Gáz!
Terezínből is folyamatosak a transzportok, ahogy a háború kimenetele egyértelművé kezd válni, a német katonák és őrök további táborokba küldik a zsidók ezreit. Helga és édesanyja megjárja Auschwitzot, Freiberget és Mauthausent is, a haláltáborokban megtapasztalják az éhezést, a megaláztatások sorozatát és a haláltól való rettegést. A napló 1945-ben zárul, amikor a sokat várt béke végre eljön, és az akkor már teljesen reményvesztett emberek újra szabadok lehettek.
Helga naplója egy hiteles, megtörtént eseményeket bemutató írás, a dokumentumok befalazva menekültek meg a minden nyomot eltüntetni igyekező németek elől. A fiatal lány művészi ambíciókkal is rendelkezett, Terezínben készített rajzai a mindennapi életüket, álmait, elvágyódásainak tárgyát ábrázolják. A napló jelen korunknak is több üzenetet hordoz: a múltat nem szabad elfelejteni, a háború és az erőszak pedig semmire sem megoldás! Ezt a tézist nem árt a XXI. század emberének is mélyen a tudatába vésnie!
