OctoberAir 
Kijelenthető, hogy nem szeretem a romantikus filmeket. Nem igazán hat meg, amikor a két hete egymásra talált friss szerelmeseket elsodorja egymástól az ár, esetleg az egyikük tragikus körülmények között meghal. Nem bírom a csöpögős dolgokat, nekem az eltúlzott romantikus filmek is éppolyan mesék, mint a science-fictionok csak unalmasabbak. Viszont az életízű történeteket szeretem, és szerintem ilyenre sikerült Chris Evans első filmje is, a Before We Go.
A mozi tipikusan nem eltúlzott, nagyon egyszerű történet. Adott két főszereplő, Nick (Chris Evans) és Brooke (Alice Eve), aki egy teljes véletlen folytán összetalálkoznak a Grand Central Pályaudvaron New Yorkban. Brooke elejti a telefonját, miközben a vonathoz siet, Nick pedig éppen a földön ülve gondolkozik az életéről. Hamarosan kiderül, hogy Brooke-ot kirabolták, lekéste a vonatot, pedig haza kellene jutnia reggelig. Nick úgy dönt, hogy minden erejét bevetve segít a lánynak, mivel neki arra az éjszakára csak egy lagziba kellett volna elmennie, ahol találkozott volna exbarátnőjével. A két sors pillanatokon belül összemosódik, és a két idegen a New York-i éjszakában keresi a megoldást, hogyan is juthatna haza Brooke.
A Before We Go az első pillanattól kezdve lekötött engem és a romantikus filmeket még jobban elutasító barátomat is. Azt kell, hogy mondjam, hogy a történet férfiak számára is élvezhető, kedves, a karakterek élnek és érdeklődsz a sorsuk iránt, ráadásul fogalmad sincs, hogy hol is fog az éjszaka véget érni.
A mozi Chris Evans első rendezői debütálása. Mindenkinek ajánlom a mozit, akár randevúra, de akár egyedül is. Szerintem igazán jól sikerült alkotás, amely meglágyíthatja a keményebb, nem romantikus filmekre edzett szívet is. Főleg, hogy kellő humort és egyszerűséget csempésztek bele az alkotók.
értékelés: 75/100
IMDb: 7.2
MAFAB: 70%
