Bosszúállók:Ultron kora (Avengers: Age of Ultron, 2015) – duplakritika

Egy újabb korszak zárult le a Marvel mozis univerzumában a Bosszúállók: Ultron kora (Avengers: Age of Ultron, 2015) megjelenésével, ami nem véletlenül döntögetett rekordokat a mozik kasszáinál. Óriási súly nehezedett az alkotók vállára, hiszen felül kellett múlni a második Marvel mozis blokk filmjeit, és az se segített, hogy egy műsoridőbe rengeteg központi szereplőt kellett belesűríteni.

BB:

Így lett az Ultron kora bő két órás, és meg kell, hogy mondjam, cseppet sem unalmas két órát ül végig az, aki a moziba téved. A csapat összeszokott az első rész óta, de csak épp annyira, mint egy két hete együtt lakó koliszoba tagjai, így még mindig sztorinak számít egymáshoz való viszonyuk, ami ki is teszi a film egy jelentős részét. Próbálom nem elspoilerezni, ki kivel kerül milyen viszonyba, de lesz itt minden. Fura barátságok szövődnek a lehető legkülönbözőbb szereplők között, és még szerelmi szálat is csempésztek a bandába, aminek eredetét sokan azóta is keresgélik a képregényekben, mert még mindig nem tanulták meg, hogy nem egy az egyben ugyanaz a Marvel filmes univerzuma, mint a képregényes. De lassan csak beletörődnek a hardcore geekek.

A legerősebb karakter még mindig Tony Stark (Iron Man), ami nagyrészt Robert Downey Jr-nak köszönhető, így külön üdítő, hogy nem ezzel a filmmel fejezi be Marveles pályafutását. Bár miatta kerül bajba a világ, gondolom ez nem spoiler, mert aki egy kicsit is utánajárt, mit néz meg a moziban, tudhatja, hogy Ultron neki köszönheti, hogy létezik, miután Bannerrel (Hulk, Mark Ruffalo) egy szuperinteligencia megteremtésén dolgoznak – úgy tűnik ők nem látták azokat a filmeket, amik arról szólnak, hogy iylet nem szabad -, de nem minden úgy sül el, ahogy tervezték. Ez meg is látszika milliomoson, a filmben végig lelkiismeretfurdalása van, de még mindig neki jut a legtöbb aranyköpés, és a legjobb jelenetek.

Ami kicsit zavaró lehet, hogy túl sok a karakter, rengeteg a történetszál, és ha valakinek ez az első Marvel filmje, valószínű, hogy fél óra múlva egy orbitális katyvasznak tartja majd a filmet. De ez várható volt, már az eddigi filmeknél sem ártott az eddigiek ismerete, ez ebben a filmben hatványozódik/karakter. Néhol nagyon érezhető, hogy a film inkább négy órás lenne, ha minden fontos részt benne hagytak volna, talána bővített verzióban kipótolják ezeket a hiányérzeteket.

A film erősen kezd, rögtön belecsöppenünk az Amerika kapitány legutóbbi részének folytatásába, amikor a S.H.I.E.L.D. megbukott, a H.Y.D.R.A. pedig megerősödött, ennek apropójából újra összehívták a szuperhősökből álló csapatot, akik csaptak is egy látványos csetepatét. Aztán szusszanunk egyet a hősökkel, de nem sokáig, Ultron hamar megjelenik és felforgatja a már Avengers épületté alakított Stark felhőkarcolót, és ez végig jellemző a filmre. Túl sok mindent kell befogadnia a nézőnek, a majdnem két és fél óra alatt rendesen el lehet fáradni a sok helyszíntől, karaktertől és infótól. Persze ott vannak a beharangozott ikrek is, Wanda (Elizabeth Olsen) és Pietro Maximoff (Aaron Taylor-Johnson), de nem hagytak mély nyomot bennem, kicst többre számítottam velük kapcsolatban, bár ennyi szereplő mellett nem is kerülhettek normálisan reflekorfénybe. Pedig annak idején angyon be lettek harangozva.
Joss Whedon és írócsapata még mindig ért ahhoz, hogy kellő egyensúlyban legyen a filmben akció, dráma és megmosolyogtató rész, így egy egészen vegyes filmet kapunk, és ez egyáltalán nem hátrány. Néha nem is árt egy-egy nyugis jelenet a sok CGI csoda között, amik még mindig hangosak, mozgalmasak, és végtelenül látványosak. Egyetlen képkockában minimum három fontos dolog történik, ami azért egy egész filmen keresztül nagyon fárasztó lenne. A kalapács és a lift kérdése meg rejtély marad, legalábbis a következő Thor filmig.
Összességében elégedett voltam azzal, amit kaptam, látványvilágában lehengerlő volt, a történet kicsit kuszára sikerült, de aki képben van az eddigi filmekkel, nem fog elveszni a szálak között, és könyörgöm, végre csináljanak egy Fekete Özvegy (Black Widow, Scarlett Johansson) eredetfilmet, mert megérdemli, pláne most, hogy Hawkeye (Jeremy Renner) így ki lett vesézve ebben a filmben.

IMDB: 8,2

MAFAB: 83%

Értékelés: 89/100

***

LLzoli:

Másfél milliárd dolláros bevételével a Bosszúállók jelenleg minden idők harmadik legsikeresebb filmje. Ennek megfelelően a stúdió kellő figyelmet és pénzt áldozott a folytatásra (Az Ultron kora a Wiki szerint 280 millió dollárba került, és ez alapján csak két Karib-tenger kalózai-film előzi meg a legdrágább filmek listáján). Ha valaki netán azt gondolná, hogy a Marvel részéről ez hazárdjáték volt, az téved. A felvezető filmek a Thor 2 kivételével rendben voltak, a csapat a rendezőt is beleértve változatlan maradt (csak két új epizodista figyelt be Scarlet Witch és Quicksilver személyében), és a film felépítése is gyakorlatilag ugyanaz maradt. Nem utolsósorban pedig ezúttal arra is figyeltek, hogy a remekbe szabott akciójelenetek között az átvezető részek is izgalmasak legyenek, így az Bosszúállók: Ultron kora elérte azt, amit általánosságban csak nagyon kevés második résznek sikerül- rávert egy kört az első részre.

Nem tudom mással kezdeni a beszámolót, mint a domináns érzéssel, a legfontosabb észrevételemmel, ami már tíz perc után nyilvánvaló volt, és mindvégig az maradt: ez a film feszes tempójú és szédítően mozgalmas. De mondhatjuk úgy is, hogy zsúfolt, mint a tokiói metró. A két új karakter épp ezért az elejétől a végéig kilóg a filmből, Nick Fury pedig kifejezetten csak a helyet foglalja. A Shield feje ott volt a filmben, igen. De mégsem.

Pazar akciójelenetek, hosszú, vágás nélküli jelenetek, tetszetős harci koreográfiák –ezek nagyjából már az első részben is jelen voltak, de a második részben úgy gondolom, elérték a tökéletes szintet. Mondhatni, ebből a szemszögből nincs új a nap alatt. Romba dőlt egy fél város, robbant, hasadt, tört minden, ami a szemünk elé került.

Az érme másik oldalán már jelentősebb változások történtek. Igen, a karakterekről van szó. Jogos elvárás volt, hogy ezúttal már gördülékenyebben működjenek a szuperhősök közötti különféle kapcsolatok, hiszen az első rész ügyesen lerakta az alapokat. Az Ultron kora azonban felülmúlta a várakozásaimat- a bosszúállók olyan zseniális párosokat és úgy általában: egy remek csapatot alkottak a film folyamán, mintha ez nem is a második, hanem az ötödik vagy hatodik közös filmjük lett volna. Külön kiemelném azt a jelenetet, amelyben együtt lazulnak mindannyian, és szórakozásképp szépen sorjában megpróbálják elmozdítani Thor kalapácsát a helyéről. Remekbe szabott jelenet volt, ami a több mint egy órányi akció ellenére is nálam a film csúcspontja volt.

Érdekes és jól működő párosokat hoztak össze- elsősorban Hulkra és Fekete Özvegyre gondolok, de Amerika Kapitány és Sólyomszem párbeszédje a család jelentőségéről is zseniális volt. A tetszetős ellenpólusok és párocskák között azonban akadt valaki, aki ezúttal nagyon nem illett be az egészbe. Ez a valaki pedig Vasember aka Tony Stark. Tony, aki az első rész hőse volt, és talán éppen emiatt egyfajta alfahímnek számít a csapatban, ezúttal lélektelenül bolyongott a film során, és nem tudott egyetlen karakterrel sem összehozni egy normális párbeszédet a két és fél óra alatt. Próbálkozott ugyan, de hiába. Ehhez a filmhez Amerika Kapitány, Thor, Sólyomszem és Fekete Özvegy is többet tett hozzá, mint ő.

Nézős film? Igen. Kisebbségi vélemény következik, de Ultron személyében a Marvel létrehozta az eddigi legjobb Marvel-főgonoszt. (Igen, Lokitól is jobb). Ugyanakkor a film távolról sem hibátlan. A Bosszúállók- Ultron kora enyhén kockafilm lett- önállóan már nem kifejezetten élvezhető, mivel túl sok előzményre reflektál. Olyan sok mellékszereplő kacsintott be az önálló szuperhősös filmekből, hogy egy Marvel-univerzumot nem túlságosan ismerő egyén könnyen fejfájást kaphat a rengeteg karaktertől. (Apropó, fejfájás: panaszokat hallottam a 3D-re, szóval nyugodtan kihagyhatjátok ezt az extrát).

A mérleg azonban így is a pozitív oldalon marad, az ítélet: irány a mozi!

Imdb: 8,2

Mafab: 83 %

Értékelés: 80/100