Eltévedt vándorok

Don Quijote ma. Salman Rushdie meséje a 21. századi lovagról.

Itt van ez az alak – egy 21. századi Don Quijote, bocsánat Quichotte és ahogy Rushdie javasolja, használjuk az elegáns francia „ki-SOT” kiejtést – aki csak ül a tévé előtt, mindegy, mit adnak – reggeli műsor, nappali műsor, késő esti talkshow, szappanopera, kórházi sorozat, dalverseny, szakácsverseny, szépségverseny, baseballmeccs, extrém sportos műsor – jöhet. Jó, „hokit”, azt ne! Mindent azért már mégsem. Aztán a tévé szépen lassan, módszeresen szétzúzza elméjét, ahogy „tönkretette Amerika gondolkodásmódját is.”

Quichotte számára az igazság és a hazugság határa lassan elmosódik. Már nem tudja megkülönböztetni a „valóságot a valóságtól”. Egy idő után ellenállhatatlan vágyat érez az ő imádott Dulcineája – Miss Salma R., a gyönyörű, szellemes televíziós személyiség – iránt, és elindul régi metálszürke Chevy Cruze-ával, hogy tetteivel bizonyítsa kitartását, nagylelkűségét, hűségét, igaz szerelmét. Barátai úgy vélik, hogy megőrült, próbálják lebeszélni, de ő hajthatatlan, végig járja a lovagi szolgálat hét völgyét, hogy méltó lehessen az imádott hölgy szerelmére.

Quichotte – Mr Ismail Smile – korábban kereskedelmi üzletkötőként dolgozott unokatestvérénél. Dr. R. K. Smile gyógyszerészeti vállalkozó, a fentanil nevű fájdalomcsillapító nyelv alá befújható spray-változatával vált milliárdossá. A drogbáró a hatásos opioid szert – InSmile márkanéven – nemcsak végstádiumban lévő rákbetegek számára szolgáltatja. Miss Salma R. – a gyerekkori traumákkal terhelt indiai majd amerikai színésznő, jelenleg televíziós talkshow-szupersztár – is ügyfelei közé tartozik.

A két szálon futó cselekmény szereplői tükörképük egymásnak. Mindenkinek megvan az alteregója. A korábban kémregényeket író Báty, Quichotte történetén keresztül vall magáról. Bonyolult családi kapcsolatairól, a bevándorló lét küzdelmeiről, az elmúlással és az önmagával való szembenézés nehézségeiről. Az elbeszélő életeseményei visszaköszönnek szereplői életében. Báty beismeri, hogy az általa elmesélt bizarr történet gyökerei személyes nyomorúságában és fájdalmában rejlenek. És bár Quichotte-tal való azonossága ellen határozottan tiltakozik, a mű végére úgy érzi „Quichotte és én már nem vagyunk két különböző lény, a teremtett és a teremtő, gondolta. Most már a része vagyok, ahogy ő is az én részem.”

Rushdie a mű a műben eszközével élve remekül elbújhat Báty szerepe mögött, úgy írhat akár magáról is, hogy nem magáról ír. Persze mindenkinek szíve joga, eldönteni, hogy mennyire van benne a történetben a halálos ítélete elől New Yorkba menekülő szerző. Ahogy Barnás Ferenc mondja, az írónak egyszer meg kell írni a saját valósága fikcióját.

A szürreális elemekkel átszőtt műben a valóság és a képzelet egymásba fonódik. A groteszk, az abszurd, a képtelen válik a valóság hiteles ábrázolójává. Nyilván nem véletlen hogy – a Quichotte által oly nagyon áhított, Pinokkióként megjelenő – Sancho, a kitalált személy mondja ki folyamatosan az előtte feltáruló világról szkeptikus, kritikus megjegyzéseit: – „el van ez cseszve.”

Rushdie a pikareszk regényformával Cervantes előtt tiszteleg. Ugyanúgy szembe akar szállni saját kora silány kultúrájával, ahogy nagy elődje tette. Fontosnak tartja, hogy írjon a múlt értékeinek elvesztése miatti szomorúságáról, az elhagyott keleti otthon utáni vágyakozásáról. A rettentően elértéktelenedett Föld darabjaira hullásáról. Bár Cervantes műve 400 év után is tökéletesen ábrázolja mai világunkat, Rushide szükségét látta ismét megírni ezt a művet, a mai kor szereplőivel.

„Eltévedt vándorok vagyunk, gondolta. Megettük a napisten marháit, és magunkra vontuk az Olümposz haragját.”

A parodisztikus, szatirikus elemeket sem nélkülöző – korunk minden húsbávágó kérdését érintő – nagyon gazdag regény finom humorát Greskovits Endre remek fordításának köszönhetően élvezhetjük.

A napjaink Amerikájában játszódó, letehetetlen regény – Rushdie egyedülálló hangján – szól a rögeszmés szerelemről, az apa-fiú kapcsolatról, az árulásról, a családon belüli abúzusról, az idegengyűlöletről, az értékek elvesztéséről, a fogyasztói társadalom kegyetlenségeiről, a drogba való menekülésről, az apokalipszisről. És egy eszeveszett reményről, hogy létezik egy másik világ, ahol folytathatjuk, a kérdés csak az, hogy sikerül-e oda eljutni.

Salman Rushdie: Quichotte Helikon Kiadó, Budapest, 2020.