Eszenyi Enikő a múló idő nyomában

Március másodikától láthatja a nagyközönség Magyarországon elsőként színpadon a Premier című darabot a Vígszínházban, amely az 1977-es, John Cassavetes által ismertté vált, azonos című filmnek a cseh Martin Čičvák által rendezett színházi adaptációja, egyben Eszenyi Enikő jutalomjátéka.

Az biztos, hogy aki a Premierre vált jegyet, annak nem mindennapi színházi élményben lesz része, tekintve, hogy a Vígszínház igazgatója játssza Myrtle Gordon főszerepét (hét év után játszik újra nagy szerepet), amely, mint egy búvárruha, tökéletesen rásimul a karakterére, mi több, a művésznő szinte valódi önmaga a darabban.

Partnere a sármos Hevér Gábor, aki a cselekmény alapjául szolgáló színdarabban a férjét játssza.
A történet az ötvenes, ünnepelt színésznőről szól, akinek belső küzdelmeit kísérhetjük végig egy készülő előadás próbái alatt. Miután egy rajongója a szeme láttára hal meg, látomás alakjában tér vissza hozzá, örökösen felzaklatva őt. Ahogy az ifjúságát vesztő nő látomásokkal, könnyekkel, buja élvezetektől sem mentes napjait, no meg a próbákat követjük végig, a színház belső világába is jócskán bepillantást nyerhetünk. A próbák alatti, premier előtti feszültséget hosszan elnyújtott csöndek teszik teljessé, amely a mű hosszúságát kis mértékben tovább növeli.  A minél autentikusabb megjelenítés érdekében a színpad és a nézőtér is teljes mértékben ki van használva, ezzel rendkívül jól demonstrálják a színház kívülállók számra rejtett, mozgalmas, érzelmekkel túlfűtött életét.

A rendezőt Hegedűs D. Géza, feleségét Balázsovits Edit, a darab íróját Börcsök Enikő, producerét Seress Zoltán játssza – mindegyikük igen jól. A Vígszínház életében nem példa nélküli a külföldi rendezővel való munka. Martin Čičvák kassai születésű 43 éves színházi rendező, drámaíró, aki tekintélyes tapasztalattal a háta mögött állt neki a darab rendezésének és instruálta hol magyarul, hol angolul a szereplőket.
A darab a jó szereposztás, a különleges helyszín, a kulisszák mögötti világ miatt is egyedi. A legendás film után a darab is igényes, színvonalas lett, és a közönség egy része feltehetően imádni is fogja. Másrészt viszont bizonyára lesznek olyanok is, akiket a téma nem ragad annyira magával. Az előadás egyik vezérlő eleme, a színházi lét bemutatása, ami izgalmas, érdekes nekünk, kívülállók számára. Emellett, és ez a fő témája, az öregedést dolgozza fel, amely egy bizonyos kor fölött mindannyiunkat, univerzálisan pedig embertömegeket érint. Ellenben azt gondolom, hogy a huszon- és harmincéves nőket – akik abban az életszakaszban vannak, hogy nem foglalkoztatja őket az évek múlása – nem biztos, hogy ugyanolyan elementáris módon beszippantja az előadás ereje, mint a főszereplő Myrtle korosztályához tartozó közönséget.

Egy szó, mint száz, a százhúsz éves Vígszínház ismét olyan előadást tűzött műsorra, amely művészeti szempontból fontos, témája kuriózum, ezzel kiemelkedik a többi előadás közül. Nem utolsó sorban pedig, beszélnek róla az emberek, még ha azok a beszélgetések különböző véleményeket is hívnak életre.

Eszenyi Enikő legutóbb a Jóembert keresünk főszerepét játszotta el, amelyben Sen Te / Sui Ta megformálása az utóbbi évek legnagyobb színészi alakítása volt. Kétségtelen tehát, hogy a direktrisz játéka a messzemenőkig érdemessé teszi a darabot a megtekintésre, ezért bátran ajánlom, menjenek és nézzék meg.