Hol vagy? – A nagy Gatsby a Vígszínházban

Az ifj. Vidnyánszky Attila-Vecsey H. Miklós–Kovács Adrián hármas új színpadi műfajt helyezett fel Vígszínház színpadára: A nagy Gatsby várva-várt bemutatója tegnap este megtörtént.

Az utóbbi években kevés előadást előzött meg olyan nagy várakozás, mint A nagy Gatsby-t. A fiatal szerzőhármas eddigi sikeres munkái, a Vígszínház marketing tevékenysége, A Pál utcai fiúk előadást és a szereplőket övező rajongás megalapozta ezt a kitüntetett érdeklődést.

A három fiatal alkotó 2017 október 11-én jutott arra az elhatározásra, hogy Scott Fitzgerald híres regényét, A nagy Gatsbyt választják egy új színpadi műfaj megteremtéséhez. Az előzetes nyilatkozatokból lehetett tudni, hogy az előadás igaz csapatmunka eredménye, melyről a rendező, ifj. Vidnyánszky Attila így nyilatkozott: „A legnagyobb és legfontosabb felismerésünk a műhelymunka ereje, amivel az új darab születik. Lehetőségünk van a próbafolyamat közben, az alkotótársakkal együtt kitalálni azt a formavilágot, amit máskor, az olvasópróbára készen kell letennünk az asztalra”

Az új zenés színpadi műfajról pedig Vecsei H. Miklós a következőt mondta: „…egy zenés darabbal készülünk a Vígszínház nagyszínpadára. Rajongunk a zenéért, de nem érezzük magunkénak a musical hagyományokat. Megpróbáljuk újrafogalmazni a zenés színházat, melyben csak akkor kezdenek el énekelni a színészek, amikor már olyan szélsőséges állapot alakul ki a színpadon, hogy nem lehet másképp kifejezni a mondanivalót. Funkciójuk lenne tehát az énekbetéteknek.”

Az, hogy Scott Fitzgerald műve 2019-ben is égetően aktuális, az nem kérdés. A korunkat érintő problémákat, a szerzők saját generációjuk kérdésfelvetésit nagy felkiáltójellel és bátran mutatták be az egyedi feldolgozásban. Óhatatlan az összevetés a három kultikus filmfeldolgozással, ezért a darab első pár percében még „visszagondoltam”, de nem kellett sok idő ahhoz, hogy megfeledkezzem az elődökről, mert az előadás magával ragadott. Az színpadi látvány, a rendezői ötletek, a mozgások, a táncok, a színészi játék, a jól megírt szövegek magukkal sodortak, és teljes mértékben lekötöttek annak ellenére, hogy pontosan ismertem a történetet. A csapatmunka tökéletesen megvalósult, a főszerepet játszó színészek – ha kellett – beálltak a tánckarba, és a más darabokban kiemelt szerepet játszó kollégák teljes alázattal dolgoztak alá a főszereplőknek. Érezhető, hogy az egész csapatnak kiemelten fontos ez az előadás. Ember Márk, a darab egyik főszereplője a közösségi oldalon ezt írta: „Lett egy ügyünk. Mától a tiétek is, ha szeretnétek velünk jönni.” A még 30 év alatti alkotók fontos és aktuális témákra hívták fel a figyelmet, többek között a posztolós-valóvilágos-romkocsmás-nárcisztikus-anyagias-elvárásos világra, mely eltorzítja az emberek lelkét.

A darab több síkon üzen. Többször elhangzik a Nicket alakító Ertl Zsombor szájából a generációjuk útkeresésnek kétségbeesett kiáltása: „Hol vagyok?” A 100 évvel ezelőtti Amerika a háború után értékválságba került, aminek megnyilvánulásai – ha más formában is -, de itt vannak a mindennapjainkban. Azt gondolom, minden néző meg fogja találni a számára fontos üzeneteket, tehát én rövid felsorolásba bocsátkozom: elidegenedés, a külsőségek imádata, menekülés a valóság elől, az elköteleződés elutasítása, az élvezetek hajszolása. A szereplők jelmezeket, képletesen álarcot viselnek, amivel eltakarják igazi énjüket, becsapva ezzel a környezetüket, és saját magukat is. Ifj. Vidnyánszky Attilától már megszokhattuk, hogy egyes rendezéseiben nem csak a színpadot használja, hanem belakja a színház egyéb tereit is. Attilának fontos, hogy a közönséget fizikailag is közelítse a történésekhez, ezért lehozza a színészeket a színpadról, akik a sorok közötti közlekedő térben is mozognak. A színészek hosszú, az első sorok fölé nyúló divatbemutatós kifutón vonulnak felé és alá a jelmezeikben, mellyel a rendező azt az üzenetét erősíti, hogy a darab szereplői extrém ruhák mögé bújnak, mert azt gondolják, hogy azzal tudnak egyedivé és érdekessé válni.

A legendás Bob Fosse-féle Cabaret című filmet mindenképpen meg kell, hogy említsem, mert ugyan ifj. Vidnyánszky Attila és alkotótársai egy pillanatig sem másoltak a híressé vált filmből, de – jó értelemben – annak hangulata fel-felsejlik A nagy Gatsby előadásban.

Az előadás plakátján könnyes a főszereplők szeme. A darab hősei a külvilág felé az „I’m happy”-t mutatják, miközben belül sírnak. Az a Jay Gatsby lesz a történet végére a fő rossz, aki megpróbál az érzelmeire hallgatni, és hinni akar abban, hogy a mély szerelem győzni tud a visszahúzó világ ellen. A darabból egyértelműen kiderül, hogy Daisy sem érez másképpen, de ő inkább azt az utat választja, hogy a környezet elvárásainak feleljen meg, és ezért inkább elfojtja érzéseit, beteg lélekkel éli tovább az életét. Nick szerepében az alkotók a fájdalmas felnőttéválás történetét mutatják be az illúzióvesztés folyamatán keresztül. Nick érti meg egyedül Gatsby-t, de ő csak szemlélő tud maradni a történések folyamatában, illetve a darab végén kimondja azokat az éles kritikus szavakat, amellyel minősíti Tom és Daisy lelketlen viselkedését.

Bakó Gábor koreográfiája, a táncok, a mozgások szerves részei az előadásnak, és közel sem csak látványelemként funkcionálnak. A szerzők a kitűzött műfaji célt tökéletesen elérték az énekes betétekkel. Kovács Adrián zenéje és Vecsei H. Miklós szövegei nem pusztán kiegészítői a prózai részeknek, hanem az érzelmek kifejezését, a fontos gondolatok átadását nagyban erősítik. Pusztai Judit jelmezei tényleg jelmezek, amivel a szereplők igyekeznek eltakarni valójukat, és azzal belesimulnak az élvezetet hajszolók forgatagába. Az látványos díszlet Peter Sparrow munkája.

Ifj. Vidnyánszky Attila újra és újra bizonyítja, hogy a szakma és a közönség nagy része nem véletlenül tekinti az egyik legtehetségesebb színházi alkotónak. Attila rövid idő alatt mély nyomott hagyott korunk hazai színházművészetén. Vecsei H. Miklós a szövegein keresztül érzi, tudja azt, hogyan kell meghagyni az eredeti mű lelkét, miközben – nem erőltetetten – a mai korhoz bátran és kritikusan szól.

Wunderlich József Gatsby-ként sokadik főszerepével, színészi munkájával és a katartikust hatást elérő énekével bizonyítja a tehetségét.

Nem kell jósnak lennem ahhoz, ha azt mondom, hogy a Nicket alakító – még egyetemi hallgató – Ertl Zsombor az elkövetkezendő időszakban „a pál utcai fiúk” felé megtörtént rajongói megnyilvánulásokhoz hasonlót fog megélni. A tehetséges Ertl Zsombor „megérkezett” a Vígbe.

Waskovics Andrea Daisy szerepében finoman és árnyaltan mutatja be a szerep szerinti nehéz vívódásait. Ember Márk lubickol Tom figurájában, aki miközben felületességet mutat, pontosan tudja, hogy mi történik valójában körülötte. Szilágyi Csenge ugyan nincs rajta az előadás plakátján, de szerintem ott lenne a helye. Jordan Baker szerepében nagyon erős a jelenléte, és szóló dalával pedig az előadás egyik katartikus csúcspontját éri el. Gyöngyösi Zoltán pedig újra bizonyítja, hogy a rábízott karakterszerepekből pár perc alatt főszerepet tud varázsolni,

A mellékszerepekben olyan nagyszerű színészeket láthatunk, mint Hegedűs D. Géza, Balázsovits Edit, Szántó Balázs, Csapó Attila, Zoltán Áron, Gados Béla, Tóth András, Márkus Luca (e.h.), Rudolf Szonja (e.h.), Dino Benjamin (e.h.) és Reider Péter (e.h.).

A nagy Gatsby előadás nem ígér könnyed szórakozást, miközben mégis elvarázsolja a nézőket. Egyszer nem elég megnézni, de néző legyen a talpán, akinek rövid időn belül kétszer is sikerül jegyet szerezni majd erre az előadásra.