Iszonyatosan erős lesz a Jászai Mari Színház idei évada

A tatabányai Jászai Mari Színház társulatában a 2017/2018. évadban két változás történik. Major Melinda az új évadtól nem tagja a társulatnak, műsoron tartásig valamennyi eddigi szerepét tovább játssza. Király Attila, aki a 2016/2017. szezonban már játszott a színház Kutyaharapás és Az imposztor című előadásaiban, az új évadban tagként csatlakozik a társulathoz.

A színház bérlet rendszere az új évadban nem változik, bérlet- és jegyárain sem változtat a színház. A korábbi évadokból A kisfiú meg az oroszlánok, Az öldöklés istene, a Black Comedy, a Kutyaharapás és a Molière: Tartuffe című előadások átkerülnek a következő évadra. A 2013/2014. évadban bemutatott Az öldöklés istene című komédia az új évadban a nyugdíjas és az ifjúsági bérletekben is megtekinthető lesz.

Felnőtt előadások a 2017/2018. évadban

Crespo Rodrigo a 2017. május 18-án tartott sajtótájékoztatón elmondta: „A 2017/2018. évad kommunikációját nem véletlenül építettük fel a puzzle forma köré, tekintettel arra, hogy az évad valamennyi – a felnőtt bemutatók közé sorolható – előadása az igazság keresésének legkülönfélébb útjait járja be. Az igazság pedig olyan apró részletekből épül fel, akár a puzzle. Igaz ez az évadra, de igaz ez külön-külön az egyes előadásokra is. Igyekszünk majd az évad képzeletbeli puzzle-jének valamennyi elemét megtalálni és sikeresen a helyére tenni.

És hogy hányféle lehet az igazság? Van igazság, amit jó megismerni, hogy soha ne kövessünk el hasonló hibákat. Erre tanít A mi osztályunk. De van igazság, ami talán jobb, ha nem derül ki, erről szól sziporkázó humorral a Játék a kastélyban. És lehet, hogy jobb néha kételkedni egy látszólag nyilvánvaló igazságban, főleg, ha egy ember életéről van szó: a Tizenkét dühös ember lebilincselően izgalmas, fordulatos története ezt mutatja meg. Mi történik akkor, ha egy darabban mindkét, egymással szemben álló fél igazsága azonos súllyal szerepel és a nézőknek kell dönteni. A Terror ezt járja körül. És ha már azt sem tudod, ki vagy igazából, akkor irány a Csoportterápia. Vajon lehet-e igazságot tenni a hatalomért folytatott harcban, és vajon marad-e valami az igazságból, amikor minden eszközt bevetnek a nevében. Schiller drámája, a Stuart Mária ezt a nagyívű történetet festi meg.

Az új szezon három olyan rendezőt is hoz a Jászai Mari Színházba, akik eddig még nem rendeztek Tatabányán. Forgács Péter, Paczolay Béla és Vidovszky György első alkalommal dolgoznak a színház társulatával.”

Forgács Péter a Schiller-bemutatóval kapcsolatban a sajtótájékoztatón elmondta: „A Stuart Mária esetén csodálatos irodalmi anyagról, színháztörténeti remekműről beszélünk, egy olyan különleges darabról, amivel bármikor nagyon szívesen foglalkozik egy rendező. Két erős karakter, két hihetetlenül kemény nő, két vallás, két politikai irány, két világnézet, két gyökeresen eltérő életfilozófia harcol egymással. Ráadásul egy hagyományosan patriarchális világban férfiak között birtokolják a hatalmat. Hallatlanul vonzó és izgalmas feladat lesz két olyan színésznővel dolgozni, mint Györgyi Anna és Szabó Emília. Úgy gondolom, ezt a darabot csak akkor érdemes elővennie egy színháznak, ha két ilyen színésznőre tudja kiosztani ezeket a szerepeket. Mindemellett úgy látom, ez a darab nem csak a két színésznő, hanem a férfiak világát megformáló színészek miatt is testhezálló feladat lesz a Jászai Mari Színház társulatának. Rendezőként nagyon inspirál, hogy Kálnoky László gyönyörű fordításával, ezzel az erősen kötött, költői szöveggel dolgozhatok. A Stuart Mária szövege verses forma, ennek megfelelő nyelvezettel, ahol jellemző módon nagy egységekben beszélnek a szereplők. Schiller nem próbálja utánozni a valós párbeszédeket, sokkal inkább – egy eposzhoz hasonlóan – szereplőkre bontva versel. Izgalmas feladat lesz megtalálni, hogy ez a szöveg milyen saját színházi formát kíván. Ha sikerül megtalálnunk és megvalósítanunk, az különleges előadást eredményezhet.”

Guelmino Sándor a Játék a kastélyban premierrel kapcsolatban elmondta: „Nagyon szeretem ezt a Molnár-vígjátékot. Újvidéken, ahol felnőttem, gyerekkoromban a színház legnagyobb vígjáték sikere a Játék a kastélyban volt. Ha nem sikerült, esetleg megbukott egy új bemutató, mindig ez az előadás volt az, ami kihúzta a színházat a bajból, lényegében levehetetlen volt a műsorról. Több mint húsz éven keresztül tartották folyamatosan repertoáron az előadást. Azóta számtalan rendezésben láttam, de valamennyivel kapcsolatban maradt bennem egyfajta hiányérzet, az újvidéki élmény maradt az igazán meghatározó. Minden rendezőnek van egy pár olyan darab a fejében, amelyről tudja, ha eljön a megfelelő alkalom, szeretné megrendezni. A Játék a kastélyban számomra ezek közé tartozik. Néhány évvel ezelőtt egy másik színházban körvonalazódott ugyan annak a lehetősége, hogy megrendezzem az előadást, végül aztán mégsem valósult meg ez a terv. A Jászai Mari Színházban most minden szempontból optimális a helyzet. Molnár Ferencet, egész pontosan ezt a fajta társalgási vígjátékot játszani, elegancia és egy bizonyos játékstílus kérdése. Ez alapfeltétel. Ennek hiányában nincs értelme ezzel a darabbal foglalkozni. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy egy ilyen típusú vígjáték szerepeinek eljátszására nem minden színész alkalmas. A Jászai Mari Színház Játék a kastélyban című előadásának színészei, igen! Úgy gondolom, sikerült megtalálnunk az ideális szereposztást. Néhány évvel ezelőtt rendeztem itt A testőrt. A siker, amit azzal az előadással elértünk, minden reményre feljogosít bennünket a Játék a kastélyban kapcsán. És azon túl, hogy reményeim szerint a nézők nagyon fogják szeretni ezt az előadást, azt hiszem, mindannyiunk számára külön öröm, hogy egy igazi „színházi témájú” darabbal dolgozhatunk. A Játék a kastélyban számomra elsősorban arról szól, milyen valódi ereje van a színháznak, arról, hogy a színház sokszor valóságosabb valóságot képes produkálni, mint maga az élet. Ehhez pedig, nekünk színészeknek, rendezőknek nagyon sok közünk van, hiszen nap mint nap ebben élünk. Arról nem is beszélve, hogy nagyon jóleső érzés, ha még nevetni is tudunk magunkon. De ami talán a legfontosabb, ha ez az előadás Molnár Ferenc szellemében tud megvalósulni, megmutatja majd, mi is a színház csodája!”

A mi osztályunk bemutató kapcsán Guelmino Sándor kiemelte: „Minden Jászais évad tervezésénél fontos szempont számunkra, hogy olyan darabokat is bemutassunk, amelyek reflektálnak a leglényegesebb társadalmi problémákra. A mi osztályunk többek között ezért kerül bemutatásra. Annak ellenére, hogy – megtörtént események alapján íródott – lengyel történetről beszélünk, ez a több évtizedet felölelő darab hazai körülmények között is pontosan érthető. Ahogyan Lengyelországon, Magyarországon is keresztülment mindenféle rendszer, szép számmal akadtak olyan emberek is, akik hol az egyiket, hol a másikat, hol egymás után valamennyit kiszolgálták. Számunkra sem idegen az, amikor régi ismerősök, barátok, szomszédok fordulnak egymás ellen, kerülnek ellentétes oldalra. Magyarország területét éppen úgy szabdalták hol így, hol úgy, ahogyan Lengyelországét. Bőven van tehát párhuzam. Azt gondolom, egyetlen nézőnek sem okoz majd problémát, hogy átélje ezeket a dolgokat. Ugyanakkor nem csak a darab témáját, de a formáját is különlegesnek tartom. Nagyon izgalmas munka lehetőségét vetíti előre. Rég nem találkoztam rendezőként ilyen típusú, ennyire összetett kihívással. A darab kiválasztásánál nagyon lényeges szempont volt ugyanakkor az is, hogy a társulat számára legalább ennyire különleges feladatot találjunk. Azt hiszem, ez az előadás épp olyan típusú munkát igényel majd a színészektől, mint amilyen a tavalyi, Az öngyilkos című Erdman bemutatónk volt: igazi csapatjáték, társulati összmunka. Ezt az előadást csak olyan színészek tudják sikerre vinni, akik egymást jól ismerő, összetartó, együttműködésre képes közösséget alkotnak. Olyan színészekkel, akiket nem ismerek, akikkel nem dolgoztam több évet együtt, A mi osztályunk színrevitelét nem is vállaltam volna. Ez a darab önmagában túl nagy falat ahhoz, hogy ne egy társulat biztonságában dolgozzunk. Nagyon fontos számomra, hogy összeszokott csapatként vágunk neki ennek a munkának!”

Paczolay Béla első Jászai Mari Színházbeli rendezéséről így nyilatkozott: „Crespo Rodrigo felkérésében elsősorban az vonzott, hogy együtt dolgozhatom ezzel a társulattal, a Tizenkét dühös ember esetében ráadásul lényegében valamennyi társulati taggal. Úgy gondolom, ebben a színházban kiváló színészekből, nagyon erős társulat kovácsolódott össze az elmúlt évadok során, ami számomra a legfontosabb tényező volt akkor, amikor igent mondtam az előadás megrendezésére.

A darabot alapvetően két okból tartom aktuálisnak. A Tizenkét dühös ember az a krimi, amit korábbi színházi vagy mozi élménye alapján a nézők nagyobb része többé-kevésbé valószínűleg ismer. A darab történetén túl természetesen nagyon lényegesek a krimi mögött megjelenő emberi sorsok, összecsapások. Ezek ugyanis ma is érvényesek. A Tizenkét dühös ember egyik aktualitása pedig éppen ebből következik. Olyan időszakot élünk, amikor a kimondott szóhoz kapcsolódó felelősség komolyan megkérdőjelezhető. Emberek mondanak ki mondatokat mindenféle felelősség, ráadásul következmény nélkül. A Tizenkét dühös ember esküdtjei, az a helyzet, amibe kényszerülnek, éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy a kimondott szónak súlya van, és hogy milyen felelősség jár együtt mindezzel. A darab másik, a krimi szálon messze túlmutató aktualitása kényes, ugyanakkor az életben maradáshoz nélkülözhetetlen kérdéseket feszeget: mennyire vagyunk képesek átlépni önmagunkon, mennyire tudunk megváltozni? Képesek vagyunk-e objektíven látni a dolgokat, és ha kell, átértékelni mindazt, amit korábban gondoltunk? Képesek vagyunk-e belátni, hogy hibásan, esetleg felelőtlenül gondolkodtunk? Meg tudjuk-e változtatni a világnézetünket, a véleményünket, ha az igazság úgy kívánja? A Tizenkét dühös ember krimi, a rá jellemző részletekkel, amelyekből kiderül, ki, mikor, hol és mit csinált. De ez csak azért szükséges, hogy elmondjanak egy történetet, hogy érthetővé váljanak egy bűncselekmény körülményei. A lényeg nem ez, hanem a kérdések és az arra adott válaszok. Úgy gondolom, aktuálisabbak, mint valaha!”

Simon Kornél az évad zenés bemutatójáról elmondta: „Nem most találkozom először a Csoportterápiával, tekintve az ősbemutató óta játszom a Madách Színházbeli előadás egyik főszerepét, illetve én rendeztem a győri előadást. Azt hiszem, az, hogy színészként és rendezőként – teljesen eltérő aspektusból – már nagyon jól ismerem a darabot, különös helyzetet jelent. Most az érdekel elsősorban, hogy a Jászai Mari Színház színészeire igazítva, hogyan tudunk egy új előadást létrehozni. Természetesen sem a budapesti, sem a győri előadás szempontjából nem szeretnék önmagam epigonává válni. Az elmúlt évadban rendeztem Tatabányán a Black Comedy című bohózatot, ami több volt számomra, mint kellemes munka, nagyon megkedveltem mindenkit, akivel együtt dolgoztunk az előadáson. Azért tartom fontos tapasztalatnak a Black Comedy itteni létrehozását, mert bizonyos mértékig párhuzamot érzek a két darab látszólagos könnyedsége között. Ahogyan a Black Comedy sem azért „fekete”, mert kimegy a biztosíték és hirtelen sötét lesz a színpadon, hanem attól, mert a szituáció a tragikomikum határait súrolja, a Csoportterápia is sokkal több, mint két felvonásnyi nevetés remek zenével. Ebben a darabban nagyon érzékenyen, egy patikamérleg pontosságával mérték ki a szerzők a komikus és a drámai helyzetek egyensúlyát, amitől hihetetlenül humoros, ugyanakkor a drámájával is hatni képes „mjuzikelkámedi” született. Egy bizonyos ponton túl megváltozik a közönség nevetésének minősége, és jó esetben egészen szélsőséges, katartikus hatást vált ki a nézőből a humor és a szereplők drámájának átélése. Nagyon kíváncsian várom, hogyan működik majd a színészek komédiás vénája ezekben a drámai pillanatokban.”

A 2017/2018. évad két olyan programot is hoz a Jászai Mari Színházba, amellyel eddig nem találkozhatott a közönség. Az Így szerettek ők című sorozat (Nyáry Krisztián történetei alapján a forgatókönyvet írta és az előadásokat rendezte Réczei Tamás) a színház Antré-estek címen futó felolvasó színházi programjában kap helyet. Az Így szerettek ők című sorozat előadásai József Attila (Kozmutza Flóra, Illyés Gyula), Kosztolányi Dezső (Harmos Ilona, Radákovich Mária), Szabó Lőrinc (Mikes Klára, Korzáti Erzsébet), Karinthy Frigyes (Böhm Aranka, Déry Tibor), Móricz Zsigmond (Holics Janka, Simonyi Mária), Ady Endre (Brüll Adél, Diósy Ödön) és Cziffra György (Cziffra Soleika) szerelmi életét dolgozza fel.

A Vértes Agorájával közösen három előadásból álló tánc bérletet hirdet a színház: a kortárs tánc jeles hazai képviselőinek előadásaiból válogató bérlet 2 előadása a Jászai Mari Színházban, 1 előadása pedig a partner A Vértes Agorájában lesz látható.

Gyerekelőadások a 2017/2018. évadban

A Jászai Mari Színház a következő évad gyerekbemutatói között 3 előadást koprodukcióban készít el (Misi mókus kalandjai, Gőgös Gúnár Gedeon, Lúdas Matyi akkor és most), a Kutyafül, macskakő, egérút című előadást pedig ismét bérletben nézhetik meg a színház legfiatalabb nézői.

Forrás: Jászai Mari Színház